A múlt század hatvanas éveinek orvosi szenzációja a béta-blokkolók néven ismert gyógyszerek felfedése, amelyek gátolják az idegrendszer szimpatikus részének (a szervezet belső környezetének állandóságát biztosító) túlműködését. A szimpatikus rendszer hormonjai, mint például az epinefrin, gyorsítják a szívműködést, szerepet játszanak veszélyes szívritmuszavarok kialakulásában, és emelik a vérnyomást. A szívpanaszok kezelésében a béta-blokkoló szerek fontos előrelépést jelentettek, ezért világszerte a leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek közé tartoznak. Vérnyomáscsökkentő hatásuk miatt is széles körben használták, bár az utóbbi időben a modernebb gyógyszerek kezdik kiszorítani. 

Ausztráliában Paul Lee és munkatársai megfigyelték, hogy a béta-blokkoló szereket szedő magas vérnyomású betegek testsúlya nagyobb, mint azoké, akiket más vérnyomáscsökkentőkkel kezelnek. Számos gyógyszer - antidepresszánsok, a cukorbetegség elleni készítmények - testúlynövelő mellékhatása már jól ismert. Az ausztrál kutatók 11 400 magas vérnyomásban, illetve cukorbajban szenvedő beteget vizsgáltak. Egy részük béta-blokkolót szedett, a többiek egyéb  vérnyomáscsökkentőt kaptak. A béta-blokkolóval kezelt csoport átlagos testsúlya 5-17 kilóval haladta meg a másik csoport tagjainak súlyát. 

Egy másik, kisebb vizsgálatban 11 beteg vérnyomásának csökkentése végett béta-blokkolót kapott, további 19, azonos súlyú felnőtt nem kapott ilyen szert. Speciális műszerrel mérve azt találták, hogy étkezés után a béta-blokkolóval kezeltek kevesebb kalóriát és zsírt égettek, mint a kontrollcsoport tagjai. Az eredmények miatt Lee és munkacsoportja hangsúlyozza, hogy szívinfartust követően, illetve szívelégtelenség esetén a béta-blokkolók életmentőek lehetnek, ezért nem mellőzésüket tanácsolják, hanem a betegek életmódjának, táplálkozásának átalakítását.