Johnny Depp több millió amerikaival osztozik ebben, akik közül sokan egészen addig nem is tudnak erről a rendellenességről, amíg be nem ülnek egy 3D-s filmre a moziba. Margaret S. Livingstone, a Harvard Medical School neurobiológus professzora úgy véli, a színész térlátásbeli vakságban (sztereovakság) szenvedhet, amelynek esetében a szem képtelen érzékelni a mélységet.

Kenneth J. Ciuffreda, a New York-i állami szemészeti egyetem professzora szerint az Egyesült Államokban a népesség közel 20 százaléka nem képes teljes mértékben három dimenzióban látni. Néhányan közülük kancsalok. Azt gondolhatnánk, hogy már a moziélmény előtt észrevehetnék, hogy valami nincs rendben a látásukkal, de valójában nem így történik. Azt hiszik, hogy mindenki ugyanúgy lát, ahogyan ők. Többféleképpen próbálnak kompenzálni, hogy alkalmazkodni tudjanak problémájukhoz. A sztereovakság nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki teljesen elveszíti a mélység és a három dimenzió érzékelését.

Ha a sztereovakság felnőttkorban alakul ki, az nagyon feltűnő. Sokkal nehezebben tudnak tájékozódni és a tárgyakat kezelni. Mi a teendő? Látásterápiával és speciális szemüveggel bizonyos esetekben lehet segíteni a betegeken, bár egyeseknek erre csak akkor van szükségük, amikor például cérnát fűznek be a tűbe, vagy modelleznek.

Ha pedig egy sztereovakságban szenvedő ember feltétlenül meg akar nézni egy 3D-s filmet, néhány ezer forintért be lehet szerezni olyan szemüveget, amely a három dimenziót két dimenzióvá alakítja át. Ha még így is fáj a feje, akkor biztos lehet abban, hogy azt nem a látása, hanem a rossz színészi játék okozza.