A lakáskörülményeink nem túl jók: míg az OECD országaiban egy lakosra átlagosan 1,6 szoba jut, nálunk egy. Ezzel szemben nálunk a lakóépületek 95 százalékában a tulajdonosok laknak, szemben a 23 százalékos átlaggal. Továbbá a 34 OECD ország közül nálunk csak Törökországban élnek rövidebb ideig az emberek: a 73,8 évünk 5,2-vel kevesebb az átlagnál. A megkérdezett magyarok mindössze 55 százaléka mondta azt, hogy jó az egészségi állapota, ami sokkal rosszabb a 69 százalékos átlagnál  – derül ki a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet új, interaktív méréséből. Az OECD ugyanis új mérőszámot vezetett be a társadalmi jólét, illetve a tagállamok életkörülményeinek mérésére.

A felmérés a lakáskörülmények és az egészségi állapot mellett más, az életminőséget befolyásoló dolgokra is rákérdez, mint például a bevételekre, a munkaerőpiacra, a közösségi összetartásra, az oktatásra, a környezet állapotára, a kormányzás minőségére, a biztonságra, a munka és a magánélet egyensúlyára, illetve az élettel való elégedettségre.

Az OECD nem mondta meg, pontosan milyen súlyokkal szerepeljenek az egyes tényezők, ezeket a felhasználók maguk tudják súlyozni 1-5-ig terjedő skálán. Az egyes kategóriákon belüli pontszámok egyrészt statisztikai elemzések alapján állnak össze, de a megkérdezetteknek emellett minden kategóriában értékelniük is kellett a saját országukat. Ha mind a 11 tényezőt közepes fontosságúra állítjuk, a 34 tagország sorrendjében Magyarország körülbelül az ötödik nagyjából holtversenyben Szlovákiával, és mögöttünk Észtország, Chile, Mexikó és Törökország van.

Már régi törekvés, hogy kidolgozzanak egy olyan mérőszámot, amely kiegészíti a bruttó hazai összterméket, azaz a GDP-t. Társadalmi jólétet mérő különböző indexek már vannak; az ISEW például a fenntartható jóléti gazdaság indexe míg a GPI a gazdasági fejlődésbe a zöldgazdaság fejlődését is beleveszi. A jobb életért (Better Life index) mérőszám az első konkrét megvalósulása az úgynevezett Stiglitz-jelentésnek, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetközi szervezeteknek módosítani kellene a társadalmi haladást és a gazdasági teljesítményt mérő rendszereiket, amelyeket jelenleg szinte kizárólag a GDP határoz meg, s nem veszi eléggé figyelembe a társadalmi jólétet. Nicolas Sarkozy francia elnök 2008-ban kérte fel Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdászt, hogy 21 világhírű tudóssal együtt vizsgálja meg: a gazdasági teljesítmény és a társadalmi haladás mérőszámai mennyire relevánsak és hogyan lehetnek azokat pontosítani.

Az új mérőszám egyfajta interaktív eszközként lehetőséget teremt arra, hogy az emberek a saját életük számára fontos kritériumok alapján is összehasonlítsák az országokat. Ezentúl a tagállamok azt is közölhetik majd, hogy minek a mérését tartják elsődlegesnek. Franciaországban például a munkahely és az egészségügy helyzete számít a legfontosabbnak. A szervezet reményei szerint az új mérés segítéségével azt is meg lehet majd állapítani, hogy egyes területeken melyek a legjobb gyakorlatok, valamint az ilyen jellegű statisztikai adatgyűjtések a politikusoknak is segítenek jobban megértetni, hogy mely területeken küzdenek gondokkal.