Elhagyott budapesti parkban, kutyasétáltatás közben bukkan rá egy asszony egy holttestre, amelyet gallyakkal és falevelekkel próbáltak elrejteni. A fiatal férfi teste azonban így is jól kivehető a bokrok árnyékából, ahogy az is, hogy a mellkasából egy kés áll ki.

A helyszín csupán fikció, a valóságban a Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézetének kápolnájában állunk. A Kutatók éjszakájának egyik népszerű programja – a regisztráció megnyitása után tíz perccel már megteltek a férőhelyek – CSI Hungary, avagy helyszínelés magyar módra címmel hirdette magát, azt ígérve, hogy bemutatja a magyar valóságot a sorozatokban látottakhoz képest.

Merthogy imádjuk a bűnügyi sorozatokat: a Helyszínelők a világ egyik legsikeresebb sorozata, amelyben felfegyverzett, fehérköpenyes tudósok nyomoznak a bizonyítékok után, rothadó testekkel, rákoktól kikezdett vízihullákkal körítve – és meg is oldják a rejtélyeket, még aznap este. Pszichológusok szerint azért kedvelhetjük az ilyen szériákat, mert a látottak által kiváltott szorongás kiöli – még ha csak időszakosan is – a hétköznapi félelmeinket, s csupán az borzolja az idegeinket, kiderül-e, ki volt a gyilkos.

Nagyjából három módon lehet meghalni: a természetes halálhoz a rendőrségnek semmi köze, ám ha idegenkezűségről van szó, máris büntetőeljárás indul. Tisztázatlan körülményeknél vagy balesetnél közigazgatási hatósági eljárás keretében vizsgálódnak. Mindkét esetben elrendelik a helyszíni szemlét.

Gyilkosság esetén a tettes megtalálására két évük is van a nyomozóknak, ennyiben jelöli meg a törvény a nyomozási határidőt. A helyszínre kiérkező szakértői csoportnak, azaz szemlebizottságnak az a feladata, hogy minden értékelhető nyomot rögzítsen. Rendkívüli halál esetén kivonul a helyszínre egy szemlebizottsági vezető, egy bűnügyi technikus, illetve egy orvos, az igazságügyi szakértő és a helyszínt biztosító járőr is. Gyilkosságoknál ennél is többen dolgoznak a helyszínen, több bűnügyi technikussal, és igazságügyi szakértővel, szaknyomozókkal, elöljárókkal.

Látható és láthatatlan nyomok

Képzelt gyilkosságunkhoz egy négyfős csapat – a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézettől Kosztya Sándor, Mama Sándor, Balacskó Ákos, illetve a BRFK részéről Jakubecz Tamás – érkezett ki. A szakemberek egy órába tömörítve próbálták bemutatni azt, amit egy-egy helyszínen több óra vagy akár több nap alatt kell elvégezniük.

Noha a bűnügyi sorozatokban sok a ferdítés, a nyomrögzítés például megegyezik a magyar valósággal (is). A hazai szakértők is körülbelül ugyanazon anyagokkal dolgoznak, hiszen a tengerentúlról, Németországból és Hollandiából szerzik be a nyomrögzítőket.

A helyszíni szemle során megpróbálják felmérni, rekonstruálni a történteket, s ennek alapján keresik az ujjnyomokat is: hogy mit érinthetett meg az elkövető. Ehhez többféle anyagot – úgynevezett gázkoromport és vasport – használnak, illetve a felület színétől függően sötét vagy világos színű porokat, amelyek kirajzolják a felületen hagyott ujjlenyomatokat. Ezeket a celluxhoz hasonló ragasztóanyaggal borított lapon rögzítik.

Az ujjlenyomatok elektronikus adatbázisa azonban a való életben nem dobja ki egyértelműen a „tulajdonos” adatait, a találatokból egy szakértő választja ki azt, amelyik a leginkább megegyezik az eredetivel.

A nyomozás során akár egy helyszínen talált cigarettacsikk is fontos szerepet tölthet be. Alkalmas például arra, hogy DNS-mintát vegyenek róla, ami azonban csak egy-két hónap múlva készül el, a filmes történetekkel ellentétben. A DNS-vizsgálat azért lehet fontos, mert ha gyanúsít valakit a rendőrség, akkor ebből kiderülhet, hogy járt-e egyáltalán a helyszínen.

Van más hasonlóság is: a magyar helyszínelő csapatban is ott van egy rovarokra specializálódott biológus, ahogy a sorozatokban is. Ő is a bűnügyi orvosi feladatokban vesz részt, segít meghatározni a halál időpontját – ez igen fontos információ a további nyomozáshoz.

Itt a különböző hullajelenségek – például süllyedéses, beivódásos hullafoltok, hullamerevség – adnak támpontot az orvosnak, ám csak valószínűsíteni lehet, hogy 24 óránál régebben állt-e be a halál. A keringés megállása után nem sokkal, 15-20 perc után megjelennek a hullajelenségek, amelyek később csak fokozódnak, pár óra után pedig kialakul a hullamerevség, amely csak 24 óra után hagy alább. Ha öt órán belül a helyszínre érkeznek a szakemberek, egész pontos szemle készülhet, de a gyakorlat az, hogy órák telnek el, mire kiérnek.

Ha bántalmazás (is) történt, minden bizonnyal vannak erre utaló nyomok – például repesztett sérülések –, még ha nem is látszanak elsőre. Emberölésnél nagy lehet a vérveszteség is – a vér folyásának iránya pedig szintén sokat elárulhat a támadás irányáról.

Technikai újdonságok is eljutnak Magyarországra: ilyen fontos eszköz például a hőkamera, amelynek segítségével ruhán keresztül is mérhető, mennyi hőt bocsát ki a test. Ezzel észlelhetők például olyan anyagok, vérszennyeződések, amelyek a ruha miatt nem láthatók. Fontos ugyanis, hogy a holttest elmozdítása nélkül végezzenek el minél több vizsgálatot.

Az elkövetés eszköze jelen esetben adott, azonban sokszor csak például a szúrt seb alakjából, mélységéből kell rájönni, mit döftek az áldozatba. Ha például konyhakéssel végeztek vele, éles sebszélek láthatók – ezek azért fontosak, mert többnyire nem marad a helyszínen a gyilkos eszköz, ám a sebzugból következtetni lehet erre.

Előfordul, hogy négylábúakat is bevonnak a nyomozásba, leginkább szagazonosítás céljából. Ha az elkövető leült például valahova, minden bizonnyal a helyszínen hagyta szaganyagmaradványát. Ezt hagyományos textilpelenkával rögzítik, amely magába szívja a szagot. A szagmintát üvegbe zárják, és amikor már megvan hozzá az ember, akinek a szagával össze kell hasonlítani, a kutya egy erre rendszeresített szagazonosító folyosón kiválasztja az elé kirakott öt üvegből (amelyből négy zavaró szagot tartalmaz) a megfelelőt.

A valóság tehát korántsem olyan egyszerű, mint a filmekben (ki gondolta volna?), még akkor se, ha változatos holttesteket az élet is tud produkálni, és halálesettel kapcsolatos helyszínelésből is szinte minden napra jut. A Budapesti Rendőr-főkapitányságon megkeresésünkre elmondták: az elmúlt 9 hónapban 271 esetben tartottak helyszíni szemlét: ebből 244 eset közigazgatási eljárásban lefolytatott helyszíni és halottszemle volt, és "csak" 27 esetben történt gyilkosság.