Az öregedés nem javítja az emlékezőtehetséget és nem gyorsítja a gondolkodást, de ezek a kedvezőtlen folyamatok a tapasztalatok szerint a cukorbetegségben szenvedő idős embereknél még kifejezettebben jelentkeznek. Az orvosok között többen fölvetették, hogy a memóriaromlást talán csökkenteni lehetne, ha a cukorbajt az általánosan javasoltnál lényegesen erélyesebben kezelnék.

Jeff D. Williamson és munkacsoportja cukorbetegek nagy csoportjánál tanulmányozta ezt a kérdést és vizsgálta, hogy a memória hogyan alakul azoknál, akiknek vércukorszintjét az általánosan javasolt értékeken tartották és jobb lesz-e abban a csoportban, ahol erélyes gyógyszeres kezeléssel a vércukor értékét kifejezetten lejjebb szorították.

Csaknem háromezer idős cukorbeteget vontak be a tanulmányba, amelynek eredményeit a Lancet Neurology szakfolyóirat közölte. Mivel a cukorbetegség állapotát nem a vércukor pillanatnyi szintje jellemzi megfelelően, hanem a cukorhoz kötött vérfesték, a glikált hemoglobin értéke, mely hosszú idő egyensúlyi helyzetét mutatja, ebben a vizsgálatban is ezt a laboratóriumi adatot mérték.

A cukorbetegek egyik csoportját az általánosan elfogadott kezelési módszer szerint látták el és a glikált hemoglobin értéket hét-nyolc százalék között tartották, az intenzív módon kezelt betegeknél ez a laboratóriumi érték hat százalék alatt volt. A megfigyelési idő 20-40 hónapja során az intenzív kezelési csoport tagjainak memória próbái kissé jobbnak tűntek, mint az általánosan gyógyszereltek értékei, de a vizsgálat végére a különbség eltűnt. 

Az erőltetett gyógyszeres kezelés tehát nem járt jobb memória eredménnyel, noha ezen betegek agyának térfogata kisebb mértékben zsugorodott, mint a másik csoport tagjainak. Ráadásul a kifejezetten szigorú cukorszinten tartott betegek szív-és érrendszeri állapota gyorsabban romlott, mint a szokásos kezelésben részesülőké, ezért a vizsgálat után valamennyi résztvevőt a megfelelő, túlzás nélküli szintre állították be.