Vallás: a beltér maga a tátongó mini univerzum, az építészek gyakran éppen a világmindenséget szeretnék modellezni. Erre van egy bölcsész kifejezésünk: térélmény, ami ha elhangzik, a kávészünetet igényesen kihasználó olvasó elkattint a haláljelentés rovatra. De a római Panthenonba lépve már nem is annyira okoskodó a kifejezés.

Szex: A városképhez hozzátartozik, ahogy a fallikus templomtornyok mellett a feminin kupolák is kiugranak a háztetők közül.

Csoki: vigyünk magunkkal.

Párizs látképe - háttérben a Montmartre

AP

Firenzei dóm

Ilyen szép nincs is. Éppen ezért, hogy el ne illanjon, messziről és óvatosan közelítsük meg. A szomszéd kisváros, Fiesole és több kemping is a Firenzére tekintő hegyoldalon épült. Úgy érdemes sátrat állítani, hogy reggel, amikor hálózsákban kávézva kukkolunk a kizipzárazott bejáraton, pont a kupolára nézzünk.

Ha a sok bámulás után is még a helyén maradt, akkor egy 7-es busszal közelíthetjük meg a várost. A reneszánsz mesteremberek – szemben a hivalkodó barokk utódokkal – úgy tervezték még a legnagyobb épületeket is, hogy az utcák labirintusában ne láthassuk őket, folyamatosan takarásban maradnak. És mindez egészen addig így is marad, amíg nem találjuk magunkat a dómok, katedrálisok, bazilikák és más csodák tövében, jelen esetben a Piazza del Duomon. Állítólag egy egyszerű halandó életébe csak három igazi meglepetés fér, ebből az egyik a szülőcsatornán átkelés, a második az első gyökérkezelés, a harmadik helyért rengeteg szabadon választható élmény versenyez – Firenze esélyes jelölt.

Eredeti neve Basilica di Santa Maria del Fiore, vagyis a Virágos Szent Mária Bazilikája, és a kevésbé ismert tizenéves Szent Reparata templomának helyére épült több mint 130 éven keresztül. (Szent Reparatát, mint sok-sok társát, istentagadásra akarták kényszeríteni, amire persze nemet mondott. Ezért először megégették, utána forró olmot itattak vele. Ekkor már nagyon missz volt és lehetetlenül viselkedett, úgyhogy lefejezték.)

A dóm megvalósítása nagyjából egy Robert Altman filmhez hasonlítható, amiben mindenki fellép, aki számít: Giotto, Donatello, Brunelleschi, és az összes tini nindzsa teknőc. Elfogult helyiek esküsznek rá, hogy a történelem igen hosszú szakaszában a legnagyobb kupolát alkották meg elődeik, és az új rekordteljesítmények már csak az üres hírnévhajhászat.

A Firenzei dóm

flickr.com/alh1

A kupola, ami a korabeli Európa egyik legnagyobb mérnöki kihívását jelentette, 15 euróért látogatható. Ebben az árban minden, ami csak az Il Duomo részét alkotja, megtekinthető. Hogy mikor, azt már nehéz tudományos pontossággal megmondani, hiszen egy összetett mátrix segítségével számolhatjuk ki a hónapok, napok és órák szerint is állandóan változó nyitvatartást. A legbiztosabb, ha délelőtt 10.00. és délután 3.30. között érkezünk, de számítsunk sorbanállásra.

Sacré Coeur, Párizs

Érdemes a Pigalle felől megközelíteni, és ha megérkeztünk a Montmartre domb tetjére, forduljunk meg. Innen Párizs látképe tényleg olyan, mint ahogy a L’ecsó című Disney rajzilmben pompázik. A világon kétféle ember él: Párizs-soviniszta és Róma soviniszta. A Párizs-soviniszták nem lepődnek meg a látványon, ők natessékeznek, ugyemegmondtamoznak a radikálisak naugyemegmondtamoznak. A Róma-soviniszták meglepődnek, és a sokktól Párizs-soviniszták lesznek.

A Szent Szív templom és a dombtető maga a társadalmi feszültség: az 1871-es kommün idején a lázadó kommunisták fészkeként szolgált, s amilyen agresszíven verték le a lázadást, oly brutálisan bántak el az emlékével. A helyébe lépő Harmadik Köztársaság, ami rövid időre katolicizmusba ájult, egyházi közreműködéssel a Montmartre helyére építette a bazilikát. Az I. világhábrú után fejezték csak be, azóta zarándokhely.

Az épület ragyogóan fehér, ami a Château-Landon-ból érkező különleges mészkőnek köszönhető. Folyamatosan kalcitot választ ki, s ezért tisztítás nélkül is megőrzi fehérségét. Elfogult helyiek esküsznek rá, hogy a történelem igen hosszú szakaszában a legnagyobb kupolát alkották meg elődeik, és az új rekordteljesítmények már csak az üres hírnévhajhászat.

Sacré Coeur, a katolikus konzervatívok és a lázadó művészek dombján, a Montmartre-on

flickr.com/visitingeu

A bazilika hosszan tart nyitva, hajnali 6.00.-tól este 10.30.-ig. A dómra vagyunk inkább kíváncsiak, ezt már csak reggel 9.00.-tól délután 5.30.-ig látogathatjuk, 5 euróért. A kupolába is felmehetünk, ez Párizs legmagasabb pontja. Tiszta időben akár 40 kilométerre is ellátni, aminek nem tudjuk pontosan mi a jelentősége, de az útikönyvek mindig beszámolnak róla.

Hagia Sofia, Isztambul

Olyan, mint a város, amiben felépült. Isztambul transzkontinentális metropolisz, lakosságának egy-harmada a Boszporusz keleti, ázsiai partján él. A Hagia Sofia kora-keresztény templomként kezdte még a 4. században, és ahogy neve is megüzeni, a Szent Tudásnak, vagyis a Szentháromság második alakjának dedikálták (értsd: Jézusban testet öltött Tudás). Rövid időre nyugati fennhatóság alá került a 13. században érkező keresztesek nyomása alatt. Majd jöttek a törökök, és egészen az 1931-es államosításig mecsetként szolgált – anélkül, hogy tönkretettek volna bármit a korábbi kincsekből.

A kupola ma látható változatának eredeti verziója még a 6. századból származik. Negyven ablak veszi körül, átmérője több, mint 31 méter. Elfogult helyiek esküsznek rá, hogy a történelem igen hosszú szakaszában a legnagyobb kupolát alkották meg elődeik, és az új rekordteljesítmények már csak az üres hírnévhajhászat.

Hagia Sophia

AP / Selcan Hacaoglu

Nem tudunk csak úgy felmenni a kupolába, csak ha ismerjük a nem hivatalos utakat, ami többnyire önjelölt, nyájasan mosolygó, kéretlen idegenvezetők személyében jelentkezik. Még mielőtt belépnénk, hozzánk csapódva ajánlják fel, hogy körbevisznek, még akár oda is, ahová amúgy nem léphetnénk be. Röviden: ismernek embereket, akik ismernek embereket... Persze csak azt tudjuk ajánlani, hogy utasítsuk el, jó üzlet aligha sülhet ki belőle, de talán mégis akad egyetlen érv, ami az amatőr idegenvezetők mellett szól: ha velük tartunk, a többiek már békén hagynak. De előre állapodjunk meg abban, hogy mit kapunk és mennyiért. Például fel tudnak-e vinni a kupolába?

Ha nem kívánunk alkudozni, akkor lentről csodálhatjuk meg a mennyezetet, illetve a tenger felől, ha Ázsia irányából hajózunk az európai part felé. A belépő  20 török líra, nagyjából 9 euró.