Sokakat Christopher McDougall bestseller könyve, a Born To Run vett rá az új divatra, amely egy mexikói indián törzset mutat be, melynek tagjai vékony szandálban futnak hatalmas távolságokat. A gyakorlatban azonban az orvosok egyre több sérülést tapasztalnak a hóbort következtében. Ezek közé tartozik a lábikraizom húzódása és az Achilles-ín gyulladása is, melyek következtében a betegek több hónapos pihenésre kényszerülnek.

A lábspecialisták szerint sok sérülés annak köszönhető, hogy túl gyorsan váltanak át az edzőcipőről mezítlábra. A cipőben futók nagyobbat lépnek és a sarkukra érkeznek, míg a mezítlábasok rövidebbet lépnek, és inkább a lábfejük elülső vagy középső részén landolnak. A sérülések akkor következnek be, amikor túl nagy megterhelés jut a vádlira és a lábfej izmaira, vagy a futó nem rövidíti le a lépéshosszát, és a sarkára érkezik, tompítás nélkül.

Bob Baravarian Santa Monica-i lábspecialista is sok bokasérülést és stressz-törést látott azok között, akik újonnan váltottak át a mezítlábas futásra. Ilyen esetben a lábfejre gyakorolt megerőltetés megsokszorozódik, és a probléma akkor következik be, ha nem fokozatosan szoknak hozzá.

A szakértők úgy vélik, valóban le lehet szokni a cipőről, de a lényeg az, hogy lassan váltsunk át. Először csak sétálni érdemes mezítláb, aztán legfeljebb egy kilométert futni minden második nap egy hétig. Ezután fokozatosan lehet nyújtani a távot. A váltáshoz hónapokra van szükség, és azonnal le kell állni, amint a csont vagy az ízület fájni kezd.