Onsen annyit jelent, mint „meleg forrás”. A japánok fürdő elnevezését nem veti szét a nyelvi lelemény, de beszédes és rövid. A Kárpát-medencében könnyen megértjük a távol-keleti vonzalmat a vízben töltött órák iránt, szeretjük ugyanebbe a programcsomagba sorolni a kiadós reggelit is. Az onsen is kínál evés-ivást, sőt akár szállást is, mint nálunk egy wellness szálló. Szóval, mi mindent megértünk. Mostantól rokonságunk jeleként használjuk bátran az onsen kifejezést jövevényszóként, mint a víkendet, a löncsöt vagy a kreatív igazgatót.

Használjuk megfontoltan: ugyan minden onsen fürdő, de nem minden fürdő onsen. A jakuzzi nem onsen, akkor sem, ha kitoltuk a tetőteraszra vagy a Jászai Mari térre, sőt a házunk előtti savas esővel megtelt óriáskátyú sem onsen, hiába szabad felette az ég. Nem onsen a leányfalui strand, de onsen a Széchenyi fürdő. Az onsent a talaj mélyéből, a vulkanikus energiáktól felhevült és ásványokban gazdag forrásvíz táplálja, néha még az illatában is felismerhetjük a vízben keringő egészséges ásványokat és elemeket. Egyik a bőrünknek tesz jót, a másik a vérkeringésünknek. A radon ilyen elem, überkicsi dózisban. Bár szólt az egyik olvasónk, kutató, hogy semmilyen dózisban nem kérünk radont, mert így vagy úgy, de kártékony.

A sushiról azonban biztosan megmondhatjuk, hogy nem elem, plusz ha a vízben kering, akkor szóljunk a fürdőmesternek.

Flickr / Creative Commons

Függetlenül attól, hogy a vidéki idillben andalgunk vagy a nyüzsgő Kyoto, az egykori császári főváros környékén hajtjuk a mókuskereket, onsent mindenhol találunk. Még a fagyos japán hegyvidéken is, ahol a rátermett szamurájok talán el-elgondolkodnak azon, hogy levessék-e páncéljukat, de a legalább 25 fokos meleg víz felett kavargó vastag, tejszínű köd megolvasztja még a harcokban és hidegben megdermedt vitézek rideg lelkét is. Eldörzsölnek egy-egy szomorú könnycseppett szemük sarkában, és már indulnak is pancsolni.

Az onsen-világ etikettje nem annyira szigorú, mint a japánokról alkotott sztereotípiáink sugallnák. A legtöbb szabály praktikus és higiénikus, mint például: nem vihetünk magunkkal alkoholt. A nagy melegben – gondoljunk például a mi Rudas fürdőnk Juventus medencéjére, ahol arra figyelmeztet a fejünk fölé szögelt tábla, hogy 5 percnél tovább ne tartózkodjunk a 41 fokos vízben – az ember könnyen megszédül, akár ájuldozni kezd. Felesleges alkohollal segíteni az eszméletvesztést. Folyadék-utánpótlásra annál inkább szükségünk van, ezért vigyünk egy palack vizet.

Egy másik szabály: mindenki hozza a saját törülközőjét, amit a medencébe menet a derekára csavar, és amikor fürdik, akkor összehajtogatva a feje tetején tartja. Kötelező az előzuhany, és illik csendben mártózni.

A szabályok tehát hasonlóak az európai sellő iparéhoz. Mégis más az élmény, és ezt tényleg a nyitott tér, a szabad ég alatti fürdőzés teszi – no meg persze a táj, ami körülvesz minket. A Lonely Planet ajánlatai közül íme a három legjobb.

Legjobb a folyóparton: Takaragawa onsen

A „Folyó kincse” onsen sok száz méteres partszakaszon épült a Taraga folyó mentén. A legnagyobb sziget kellős közepén hegyek között épült a szálloda, elegáns és hagyományos belső és külső építészettel.

Ez itt maga a természet öle! Sportemberek, hegymászók és erdőjárók, ez itt a paradicsom. Az ember elmegy egy kellemes hegyi triatlon edzésre, és a végén csobban egy nagyot – a szabad ég alatt. Télen is megtehető, lásd a fent említett dermedt szamurájok. Mindenkinek jár 15 perc harcművészet.

Flickr / Creative Commons

Legjobb a belvárosban: Azabu Juban onsen

Tokió az európai ember számára túl nyüzsgő, a tömeg betegesen sűrű, a közlekedés folyamatos inzultus az intimszféra ellen. Ehhez képest a belváros belvárosában ezt bárki elfelejtheti, ha ebben a fürdőben jár. A víz 500 méter mélységből tör fel. Ha hétvégén érkezünk, akkor autentikus zenét is hallgathatunk, a tradicionális teázásról nem is beszélve. Magyarként megyünk be, japánként jövünk ki.

Flickr / Creative Commons

Legjobb a szigeteken: Jinata Onsen

A definíció nehezen megragadható, hiszen egész Japán egy 7000 szigetből álló közösség. De most egy kis szigetről beszélünk, nem a négy nagy japán földrészről. Shikine-jima Tokiótól könnyen elérhető komppal, és már a hajóról látszanak a hirtelen emelkedő sziklafalak. Ezeknek a lábánál várnak a nyitott téri medencék, és a vízből teljes a rálátásunk a Csendes-óceánra. Meditatív órákat tölthetünk el itt.

Flickr / Creative Commons