A sör 2 700 forint, a rántott hal sült krumplival 3 000 az olimpiai létesítményekben. Azt gondolná az utazó, hogy neki más szerep nem is juthat, csak a bakáé, az áldozaté, az egyáltalán nem hősi halotté, aki kitüntetés és fejfa nélkül végzi. Aki nem vigyáz, könnyen arccal a sárban végzi.

A felkészült olimpiai harcász a vadászsólyom taktikát választja: tervez és kivár. Kivárja, míg az optimista kereskedők lendülete megtörik, és tervez, hogy tudja mit tegyen, amikor ez bekövetkezik. Vagy ha nem következik be. Jutalomként kitűzhetjük zászlónkat a Tower Fehér Tornyára.

Turisták fotózzák a galambok ellen alkalmazott sólymot Londonban

AP

Mire várunk? Hónapok, sőt, évek óta csak emelkednek a londoni árak. Az optimista kereskedők egyre több szállodaszobát, hotdogot vagy városnézést értékesítenek, ők ugyanis azt a közgazdasági elvet vallják, hogy az eladással csökken az elérhető készlet, a hiány felhajtja az árakat, és a mind magasabbra tonászott díjak azt üzenik, hogy a portékák magasabb értéket képviselnek. Ez további vásárlást inspirál, amitől a teljes ciklus újraindul, míg végül a hisztérikus körforgásban csillagászati összegekig pörgetik fel az árakat. Ezt az üzenetet fogalmazza meg az összes olyan reklám, amely így kezdődik: "már csak X nap/hely/szoba van hátra”.

Visszavonulóban a szállodaipar

Aki valaha tekintetét a tőzsdére szegezte, tudja, hogy nincs olyan árfelhajtó tényező, ami ki ne fáradna. Ez történt a szállodákkal is, optimista kereskedők mondhattak bármit. Nemrég a hvg.hu is hírt adott arról, hogy a londoni hotelek a túlárazások miatt akár 30-35 százalékkal kevesebb vendégéjszakát teljesíthetnek, mint egy éve. A JacTravel, a szállodaipar nagykereskedőjének ügyvezetője, Mario Bodini egyszerűen a gőgös elbizakodottságok okolja a katasztrófáért. Egy ekkora visszaesés még békeidőben is drámai, most pedig egyenesen katonai presztízsveszteség. "Ez egy remek rendezvény… de vissza kell térnünk az ésszerű szállodai árakhoz, mégpedig nagyon gyorsan" - nyilatkozta Bodini a Reutersnek.

Van min dolgozni. A piactorzulás már tavaly megkezdődött, amikor az elérhető 100 000 szobából 40 000-t visszatartottak a szállodások a szervezőknek és hivatalos vendégeknek. A hirtelen szobahiány megdobta az árakat, de ok nélkül, mivel a foglalások 20 százaléka már 2012 elején visszakerült a piacra.

A londoni szállodák harmada üresen maradhat

AP

A fentiek azt üzenik, hogy az árak állandó mozgásban vannak, semmi nem rögzíthető előre. Hiába a jogi korlátok, hiába a vevői követelés, hogy legyen tervezhető a londoni utazásunk, minden egyes vásárlás piacalakító visszajelzés: érdekes az olimpia? Jók a szállások? Kényelmesnek ígérkezik a repülő vagy vonatút? MEGVESZEM?

A visszajelzések alapján a kereskedők percről-percre újraszámolják, hogy miből, mennyit, mennyiért érdemes eladniuk. A hotel szektor úgy látja, most vissza kell vágni, vagyis a korábbi 80-120 fontos, 4 csillagos hotelszoba díjak felé kell közelíteni a mostani 200-415 fontra taksált szolgáltatásokat.

Kitelepítések

Létezik ellentétes tendencia is: az etikátlan főbérlői viselkedés, amikor az albérlőket száműzik a lakásokból, hogy jóval magasabb áron értékesíthessék a kiadó ingatlanokat. Örök tragédia a világ hadviselésében, amikor ki- és áttelepítenek falvakat, teljes népcsoportokat. Ezt történik most azokkal, akik heti 350 fontért béreltek 1-3. zónabeli lakásokat, de a közelmúltban kiadták útjukat, hogy 6 000 fontért értékesítsék az ingatlanokat a rövid távú látogatóknak július-augusztusban. Az Olimpia után amúgy is jön az új tanév, amikor könnyű diákokat fogni.

A Shelter non-profit segélyszolgálat, mely eddig inkább csak a társadalom reménytelen lecsúszottainak segített, hogy menedéket találjanak, most már felkarolta a bajba jutott diákok és pályakezdők ezreit. Kampányát és jogi támogatását már idén februárban magasabb sebességbe kapcsolta, de a hatóságok nem találtak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy a jogellenes főbérlő gyakorlat divatossá vált volna. Májusban azonban a BBC is foglalkozott a problémával, konkrét eseteket említve. Azóta több figyelmet kapnak a száműzöttek.

Lakásbérlet - csodafegyver?

A lakásbérleti piactól Anglia vendéglátói amúgy is azt várják, amit a német hadvezetés a V2-esektől: megfordítja a háborút. 314 millió fontos összbevételre számítanak (116 milliárd forint) olyan rekordokkal, mint a Mayfair kerületbeli  lakás 433 000 fontos (160 millió forintos) bérleti díja. Ide, a diplomata negyedben kiadott ingatlanba a teljes kazah vezérkar beköltözhet családostul és tevéstül, hiszen az összalapterület három és fél teniszpályának felel meg.

A pénzes turisták körében népszerűek a londoni luxuslakások

AP

Még ha nem is ennyire kifogásolható eszközökkel emelkednek más szektorokban a díjak, a közönség akkor is megkérdőjelezi, hogy a hadtáp fundamentális elemei, mint a sör, a rántott hal sült krumplival (fish&chips) vagy a teasüti miért lépi túl az átlagfizetésekkel alig elviselhető árszínvonalat.

Hadtáp

Egy pohár bor 4,80 font (1 776 forint), ami kevésbé váltott ki felháborodást, mint a sör ára. Egy 330 ml-es üveg 4,20-fontba (1 554 forint) kerül. Arányosítva a kocsmai nagyobb adag, az 1 pintes sör árával (3,17 font, azaz 1173 forint átlagosan) több mint a dupláját, 7,23 fontot (2675 forintot) fizetjük a sörnek. Paul Deighton, az olimpiai szervezőhadtest tábornoka szerint ez elfogadható, hiszen a Super Bowl idején 11 dollárba kerül a sör, vagyis arányos a londoni ár minden más nagyszabású sportrendezvénnyel. Igen ám, de a Super Bowl minden sportmédia-piaci aranylázat felülmúl, vizsgáljunk bármit a reklámperctől a parkolójegyig. Deighton nem hasonlítja össze az árait a Dél-afrikai Köztársaságban rendezett kupa áraival, ahol már csak 3 dollárt, vagyis 1,93 fontot kérnek a sörért (714 forint).

Sőt, a hal-krumpli kombók 8 fontba (2960 forint) kerülnek. A csirke árát az olimpián túl a koreai Chobok, Jungbok és Malbok nyári ünnepek hajtják fel, amikor baromfitól rogyadoznak az asztalok. Számíthatunk súlyos csibeaszályra. 2,10 (780 forint) a teasütemény, 2,30  (850 forint) egy fél literes kóla és 2 font (740 forint) egy tea. Az olimpiai versenyek területén 14 millió étkezésre biztosítanak büfét, melyek átlagára 10 font (3700 forint) körüli. Ha mind elfogy, akkor az olimpiai hetek alatt a stadionokban elfiogyasztották a magyar központi költségvetési szervek adósságállományát, több mint 50 milliárd forintot. Ez nem lenne nagy meglepetés, mert 11 millió turistát várnak erre az időre.

A magas árak alkalmanként védhetőek. Alkalmanként. Mint minden árképzésnél, egy üveg sör ára sosem egyetlen üveg sör ára. Nulla üveg sör eladása után is már jelentkezik költség, és csak bizonyos mértékű eladás után várhat megtérülést a serfőzde. Ezt a költséget minden üveg sör árába beleépítik, s ebbe az alapköltségbe még a legtávolabbi rendezvénytétel is beépül. Minden sör, minden perec  és szállodai ágy kötelezően jegyez részvényeket az emelt szintű terror elhárítási készültségből, a magasabb köztisztasági és az infrastrukturális fejlesztési költekezésből. Adókon, regisztrálási díjakon és tucatnyi apró-cseprő kötelezettségen keresztül érzik az értékesítők, hogy a részvételnek magas az ára.

Házigazdaság

Sőt, egyre magasabb. Az olimpia rendezésének elnyerésével kialakított üzleti terv látványosan bukott, ráadásul a két legfontosabb pályán. Egyfelől sokszorosára emelkedtek a költségek, másfelől kivonultak a magánbefektetők. Az államnak jóval több adópennyt kell elköltenie a vendégek fogadására, s mindezt a világválság présében. Ahogy majdnem minden vendéglátó, akik sok-sok évvel a verseny megrendezése előtt tudják meg, hogy elnyerték a házigazda tisztét, London is alaposan alábecsülte költségeit, és felülértékelte a potenciális bevételeket. A brit főváros az ezredfordulón még 2,4 milliárd fontra  taksálta a bekerülési árat, de 2007-ben amikor a font a pénzpiaci rallyban bivaly erősen száguldott, 9,4 millárdra emelkedett a költség. Azóta hallan 11, 13 de még 24 milliárdos összkötlségről.

Magyar Olimpiai Bizottság

A magántőke részvénye – többnyire a krízisnek köszönhetően – 2 százalékra csökkent. Kiugróan teljesített ebben a bajtársi cserbenhagyásban az ausztrál Lend Lease ingatlanfejlesztő, aki 1 milliárd fontért emelte volna az olimpiai komplexum jelentős részét. 2009-ben azonban fogta magát és kivonult, így a vállalkozást államosították. Majd eladták a qatari uralkodó család érdekeltségébe tartozó cégnek 275 millió fontot (101,7 milliárd forint) bukva az üzleten (dupláját a korábban emlytett költségvetési hiánynak).

Valahonnan pedig meg szeretné keresni a jobboldali kormány a hiányzó összegeket. Nem azért vontak el pénzt a városoktól és a szociális juttatásoktól a bal kezükkel, hogy a jobbal betömjék a lukakat, amelyek a kivonuló vállalkozók hűlt helyén tátonganak.

Blicckrieg

Persze nehéz tetten érni az emelkedő árak és a felborult üzleti tervek közötti összefüggést, már csak azért is mert rengeteg a változó a képletben. Mégis, a májusi londoni polgármester választás előtt 5,6 százalékkal megemelték a tömegközlekedési díjakat, amely bevételt kiegészítettek egy 136 millió fontos (50,3 milliárd forint) kormánytámogatással. Ez egy amúgy is irritáló drágulási folyamat a legutóbbi fejezeteként következett be, hiszen 2001-ben még 1,60 fontért utazhattunk az 1. zónán belül a metrón. Ma ez már 4,30, igaz, hogy a közlekedési vállalat a bérletek felé terelné a helyieket és a látogatókat is. A hitelkártyához hasonlóan működő Oyster, amit az utasok alkalmanként feltöltenek majd a beléptető rendszer levonja az utazási díjat, már csak 2 fontért adja ugyanezt az utat.

Ha valamelyik versenyre belépőnk van, akkor ez már feljogosít a tömegközlekedés aznapi használatára. Érkezzünk London bármelyik pontjáról, bármelyik vonalon, nincs gondunk a közlekedésre aznap. Más napokon azonban költenünk kell. Nem jó üzlet. Ha csak néhány, és ráadásul nem egymást követő napon látogatunk mérkőzéseket, akkor aligha tudunk nagyot spórolni. Miért? Azért, mert a napi jegyek látványosan drágábbak, mint a szezonális (hetes/kéthetes/havi) bérletek. Úgyhogy így vagy úgy, de érdemes megvenni a bérletet. Vagyis nincs jelentősége annak, egyik-másik napra mentesülünk a metrójegy vásárlás alól.

A jó hír: mindenhol elfogadnak hitelkártyát.