Nagy-Britannia birodalmi fénykorának és legboldogabb békeidejének uralkodónője 1845-ben, 26 évesen látogatott el először Osborne-ba, az Isle of Wight szigetre, Anglia déli partjaihoz, ami azóta is a viktoriánus elegancia városa. Ekkor ugyanis a királyi pár megvásárolta az üdülőhelyet, hogy elszökhessenek a londoni és windsori udvari nyüzsgés elől. VII. Edward, Viktória utóda a trónon azonban nem tartott rá igényt és nemzete tulajdonába adta – mégis hosszú éveken keresztül nem volt elérhető.

A part 300 méter hosszú, lapos, fövenyes szakasz. Az igen apró termetű királynő (alig 150 centi magas) naplójában kellemes emlékeknek szorított helyet, amikor első úszóleckéjét idézte fel vissza. „Rendkívül mulatságosnak tartottam egészen addig, míg a fejemet is a vízbe mártottam. Akkor azt hittem, megfulladok.”

Kilencgyermekes anyaként is ide járt családjával, ahol Albert herceg egy apró medencét kerített el a úszni tanuló királyi csemetéknek. Viktória egy különleges fakabint kapott a parton, amit nem csupán átöltözésre szánt, hanem segítette a fürdésben is. A kabin ugyanis kereken gördült a víz fölé, innen ereszkedhetett alá a birodalom édesanyja.

A partvidék, amit ma a műemlékek és történelmi helyszínek gondozásával megbízott English Heritage kezel, ma is őrzi a híres kabint. A novemberig megnyitott parton szabad ugyan a fürdőzés a hideg vízben, de a fő cél inkább a viktóriánus évek szokásainak felelevenítése, vagyis a hiteles történelmi rekonstrukció és a nosztalgia. A kabin mellett megnyitják azt a kőépületet is, ahová a királynő festeni vonult vissza, sőt a parton korabeli játékokat űzhetnek a látogatók, mint peldául a karikahajtás.