szerző:
Rác András
Tetszett a cikk?

Álrendőrök, ablakmosók, bárpillangók, taxis hiénák, szélsőjobbosok és terroristák vadásznak a turistákra Budapesten, de azért jól érzik magukat a magyar fővárosban. A budapesti külképviseletek időről-időre összeállítják a magyar turistacsapdák jegyzékét, néha még feketelista is készül.

Álrendőrök, ablakmosók, bárpillangók, taxis hiénák, szélsőjobbosok és terroristák vadásznak a turistákra Budapesten, ezért a külképviseletek folyamatosan tájékoztatják anyaországukat, hogy hol, milyen verembe eshetnek a jószándékú utazók. Legóvatosabbak az amerikaiak és a németek, legmagabiztosabbak az osztrákok, de többnyire mindenkinek jó a véleménye rólunk. Eltekintve a kimerítően tárgyalt kivételektől, vagyis azoktól a szélhámosoktól, aki pénz nélkül, esetleg néhány kék folttal menesztik haza a külföldi vendégeket.

Álrendőrök utaznak a turistákra

Például az álrendőrök, akik több koreográfiában is színre lépnek az angol, német vagy francia nyelvű tájékoztatókban. Az amerikai nagykövetség a magyar rendőrség angol nyelvű tájékoztató oldalára tereli az olvasókat, ahol a rafinált csalók között említik azokat az imposztorokat, akik civil ruhás tiszteknek adják ki magukat. Mielőtt ők maguk szólítanák meg az áldozatot, az utcai pénzváltót küldik előre. A csencselő a turistához lép, és azt sem bánja, ha elutasítják. Gyorsan odébbáll, hogy átadja helyét társainak, akik hamis rendőrigazolványt villantva azt kérik a turistától, mutassa meg, milyen pénzt váltott (vagy nem váltott). Kezükbe veszik a bankjegyeket, átszámolják, átvizsgálják, majd visszaadják – persze kevesebbet, ügyesen kicserélve a nagyobb címletteket kisebbekre, vagy értéktelen papírdarabokra.

http://i4.ytimg.com/vi/kKBIwDAZI_4/hqdefault.jpg

A jótanács: ne váltsanak pénzt utcán, ha gyanús alak lép hozzájuk, akkor induljanak el az ellenkező irányba, és ha bizarrul viselkednek a rendőrök, kérjék meg, hogy felettesükkel beszélhessenek.

A németek is felhívják a figyelmet az álrendőrökre, és azt javasolják, ha bármi gyanúsat találnak a turisták a viselkedésükben, kérjenek azonosítót.

A police.hu oldal kiegészíti a trükkök listáját egy másik, kevésbé szofisztikált csalással. Egyenruhások intik le a külföldi rendszámú vagy bérelt autókat. Helyszíni, készpénzes bírságot követelnek, ami önmagában a lopás jele, hiszen a bírságot mindig sárga csekken kell befizetni. Ilyenkor – tanácsolják a szakértők – jó alaposan vizsgálják meg az egyenruhát, hogy szerepel-e rajta az öt számjegyű azonosító, és ha szó-szót követ, kérjék a felettes tisztet.

A német oldal különösen érzékeny a német autók lopására. Ezen túl felsorolja azokat a pitiáner bűncselekményeket, amelyeket minden más oldal is megemlít: zsebtolvajokat a tömegközlekedési eszközökön, (főleg a 4-es és 6-os villamos vonalán illetve a 7-es buszon és a pályaudvarok környékén), lopások a vonatok hálófülkéiben, a Lánchíd, a Várnegyed és a Citadella környékét.

Visszatérő szereplők a francia, angol, amerikai, ausztrál és német oldalakon az országúti tolvajok. Először ráijesztenek a vezetőkre, hogy lapos a kerék, folyik az olaj, vagy valamilyen más műszaki hiba miatt kell félrehúzódnia a sofőrnek. Amikor ez megtörténik a senki földjén, következik a rablás. Ügyesebb és fájdalommentesebb, ha a tolvaj csak az utastérből lop, amíg a naiv áldozat ellenőrzi a lapos gumit. Agresszívebb megoldás, amikor az autót is ellopják, esetleg elcsattan egy-egy pofon, elhangzik egy fenyegetés.

Túlszámlázásban jeleskedünk

A rémhírek főrészvényesei továbbra is a túlszámlázó vendéglátóhelyek, főleg az éjszakai klubok. Az amerikai külügy rendkívül részletesen tárgyalja, hogy milyen csapdákba eshetnek bele a kalandra vágyók. A helyszínen a férfi vendéghez egy-két vonzó hölgy csatlakozik. Csak rendelnek, csak rendelnek, végül egy testes számla érkezik. Ha a vendég vitatja a számlán szereplő összeget, akkor a biztonsági őrök elkísérik egy bank automatához, és arra kényszerítik, hogy készpénzben fizessen.

Azért, hogy az áldozat nehezen tudja megvédeni igazát, gyakran hiányoznak az árak az itallapról, igaz, ezt a megoldást a tapasztaltabb mulatozók már ismerik. Előfordult, hogy nekik magasabb árakat tartalmazó menüsort is készítettek, vagy csak elfelejtenek szólni a pultnál, hogy a hirtelen felbukkanó lányok italozását is a számlájukhoz írják.

A fosztogatás nem feltétlen a báron belül kezdődik. „Mindig akad egy idegenvezető”, emeli ki Vadán Teréz alkonzul asszony az Egyesült Királyság nagykövetségén. „A turistát térképpel a kezében leszólítja egy csinos hölgy, és elkíséri egy ilyen bárba. Főleg nightclubba, de előfordult már ilyen éttermekben is.”

Ezekről az „idegenvezetőkről” sokat írnak a tanácsadó oldalakon, és gyakran említik közöttük a taxisokat, akik szívesen adnak tanácsot, hova érdemes betérni. Innen persze jutalékot kapnak. Azt tanácsolják, hogy csak a nagyobb, telefonos rendelést fogadó társaságokat használják, ne intsenek le utcai fuvarozókat.

A rendőrségi eljárások nem feltétlen érik el a tulajdonosokat, végső soron ők személyesen nem vettek részt egyetlen emberrablásban sem – merthogy a rendőrség ebbe az igen súlyos kategóriába sorolja a fenti eseteket. Indokolt is, hiszen az áldozatot korlátozzák szabadságában, és feltételhez kötik szabadulását. A tulajdonosok mossák kezüket, akár a személyzetet, az étlapot, vagy a vendéglátóhely nevét is lecserélik. Ennek köszönhető, hogy az Amerikai Egyesült Államok feketelistáján nem a mulatók mulandó nevei szerepelnek, hanem csak helymeghatározás.

Az Amerikai Egyesült Államok által túlszámlázásért feketelistán tartott budapesti vendéglátók:

Night Club – II. kerület, Bimbó utca-Margit körút

Night Club – VI. kerület, Andrássy út-Eötvös utca sarok

Étterem/Bár – V. kerület, Bécsi utca-Hajós utca sarok

Night Club – V. kerület, Október 6. utca (Zrínyi és József Attila utca közötti szakasz)

Night Club – VII. kerület, Dohány utca és Szövetség utca sarka

Night Club – VIII. lerület, Kiss József utca-Rákóczi út

Night Club – V. kerület, Váci utca-Régiposta utca

Az Egyesült Államok feketelistáját átvették hazai és külföldi blogok is. A Belváros, Budapest beazonosította a helyszíneket, és névvel, fotóval tette őket közzé. De mintha ez sem lenne elég konkrét, hiszen ha asztalfoglaláshoz keresünk telefonszámot, nem feltétlen járunk sikerrel. A webböngészők elsőként a Kimaradás című oldalt dobják fel, és az itt található telefonszámok nem mindig működnek. Az egyik rosszhírű vendéglátóhoz megadott telefonszámot egy idősebb, udvarias ózdi férfi veszi fel, aki rendkívül készségesen színt vall, hogy ugyan megpróbálnak nála asztalt foglalni, de nincs köze az adott bárhoz.

Egy másik telefonszámon először letagadták az asztalfoglalás lehetőségét, majd vállalták, csak „újságírókat nem látnak szívesen”. Arra, hogy ország-világ előtt feketelistások, annyit válaszoltak: „nem örülünk, hogy keltik az ország rossz hírét.” Hogy ez miért a teljes országra nézve rossz, a névtelen válaszadó elmondta, hogy éjszakai klubjukban „nevezzük nevén, nincs lehúzás”, a menün szerepelnek az árak, és a feketelistás hely „csupán a közelmúltbeli nagyszabású letartóztatások egyik szereplőjének köszönhető”. Az utóbbi megjegyzést nehéz értelmezni, hiszen a lista még 2008-ból származik.

A kisstílű lopásokon és az éjszakai klubokon túl a terrorizmusra és politikai nyugtalanságra térnek még ki az oldalak. Magyarországot a biztonságos országok közé sorolják, de mint minden európai államban, itt is lecsaphatnak bármikor civileket megcélzó terroristák. Ennél már hangsúlyosabb szerepet kap a „szélsőjobboldali” extrémizmus, erre különböző példákat hoznak. A * említi a Jobbikot, a * pedig Budaházy féle merényletsorozatot

Az ausztrál utazókat tájékoztató oldal kiemel egy „benzinbombás” támadást az egyik melegbár ellen. John Griffin ausztrál nagykövet azt nyilatkozta a hvg.hu-nak, hogy ez már nem aktuális, és javasolni fogja az anyaországbeli kollégáknak, hogy vegyék le a figyelmeztetést a honlapról. Griffin nagykövet szerint ez különösen fontos az ausztrál-magyar kapcsolatokban, hiszen a 70 000 fős magyar kisebbségből több ezren érkeznek származási országukba nyáron.

A figyelmeztetések majdnem mindenhol követségi ajánlások nyomán kerülnek ki a tanácsadó oldalakra. Az ajánlások pedig a panaszok és bejelentések alapján készülnek, bízva abban, hogy az anyaországból érkező turisták hitelesen adják elő a velük történt incidenseket. Ebből az is következik, hogy a külképviseletek nem feltétlen járnak utána a bejelentéseknek, inkább honfitársaik problémájának megoldására koncentrálnak. Az így összegyűjtött információt hazaküldik az anyaország minisztériumába, ahol végül döntést hoznak, hogy kiemelten kezelik-e az adott ország helyzetleírását vagy sem.

„Aktualitásokat teszünk a javaslatlistánk tetejére, most például a fesztiválokat, korábban vörös iszap katasztrófa is szerepelt. Alatta már általánosabb tanácsokat fogalmazunk meg, havonta átnézzük.” A brit követséghez hasonlóan az amerikai külképviselet is az aktualitásokhoz köti a tartalom frissítését: „a változó körülmények és az új információk tükrében rendszeresen frissítjük az utazással kapcsolatos tudnivalókat. Az amerikaiak túlnyomó többségének kellemesen és incidensektől mentesen telik a magyarországi tartózkodása.”

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!