Teherán gazdag északi része valódi, európai léptékű metropolisz. Az utoljára évekkel ezelőtt az országban járó ismerőseim tanácsát megfogadva bárminemű smink nélkül, zárt cipőben, térdig érő mantóban léptem az utcára, ahol a komfortérzetem helyett rögtön az az érzésem támadt, hogy én lettem a legkonzervatívabb az egész fővárosban.

Irán ugyanis óriási változásokon ment és megy ma is keresztül. Az ázsiai országokhoz mérten is fiatal népességének emlékezetében már nem él élesen az 1979-ben kitört iráni iszlám forradalom, ők egy olyan új generáció tagjai, akik a lehető legmodernebbek, legnyugatiasabbak akarnak lenni. Ez a mentalitásuk tükröződik vissza az európai mértékkel is extravagánsnak mondott, erős sminkjükben, festett hajukban és csinos, az elképzelhető összes színben pompázó mantójukban is, amit a haladó szellemű nők a szigorú csador helyett viselnek.

A fővárosban már nyoma sincs annak a légkörnek, amikor a nők az utcán a férfiakat követve, mögöttük kullogtak, amikor a párok nem járhattak kézen fogva, a haj nem látszódhatott ki a csador alól, a köröm pedig kizárólag natúr lehetett. Épp ellenkezőleg. A fiatal perzsák olyannyira a változás élharcosai, hogy néhányan - köztük a Magyarországon élő plasztikai sebész, Afshin Dehghani is - felteszi a kérdést: nem túlzás ez már egy kicsit?

„Itt a mi időnk”

A perzsák most megmutatják. Fiataljaik szerint semmi túlzás nincs abban, hogy virágzik a szépség- és a kozmetikai ipar, Irán pedig az egyéb beavatkozások mellett évi 200 ezer orrműtétével a plasztika egyik fellegvára lett. Ez azonnal látszik is: Teherán utcáin már érkezésemkor rögtön rácsodálkoztam azokra a fehér tapaszokra, amik kettészelik az egyébként feltűnően elegáns és csinos nők arcát. Napokig figyeltem őket, mire meg mertem kérdezni vendéglátóimat arról, hogy mi az oka a tömeges ragasztgatásnak. Megtudtam, hogy ez teljesen normális, az általam látott nők épp most estek át orrműtéten, ezért hordják orrnyergükön a tapaszokat, szégyellnivaló nincs a dologban, sőt, aki ad magára, az átesik pár szépészeti beavatkozáson.

insideislam.wisc.edu

„Számukra ez a szabadság szimbóluma”- mondja Dehghani doktor arra utalva, hogy mit jelent külsejük megváltoztatása perzsák százezreinek. Hozzáteszi, hogy a perzsák egyre inkább meg akarják mutatni maguknak és a világnak, hogy kik ők: nem egy elmaradott nép, hanem egy, a kultúrájában egyedülálló és nagyon is haladó szellemű lakosok országa, pont, mint az általuk meglepő módon sokat csodált amerikaiak és nyugat-európaiak. A plasztikai sebész kimondja, a tapaszokat is azért viselik, hogy mindenki lássa: hogyan gondolkodnak a világról. Elmondja, hogy sokszor még azok is felteszik, akiknek nem volt műtétjük, de szeretnék láttatni, hogy megtehetnék.

Babaarc és orvoshiány

Az orvos arra a kérdésemre, hogy vajon az én, látszólag teljesen szabályos orromat is meg kívánná-e változtatni egy igényes perzsa lány, igennel felel. „A lényeg a minél kisebb, felfelé ívelő orr, a tökéletes babaarc elérése érdekében”- mondja. Az egészen jó tehát nem elég jó.

A hódító szépségideál az iráni nők számára egyértelműen a nyugatias arcberendezés, mára pedig teljesen megszokott, hogy szemben a forradalom utáni időkkel, szinte bárhol találkozhatnak a perzsák a nyugati nők képeivel a televízióban, egyre általánosabb, hogy egyes családtagok külföldön végzik tanulmányaikat, utazgatnak, a hatás pedig nem marad el.

Amilyen tartalomhoz esetleg mégsem jutnának hozzá legálisan, azt megoldják feketén, az irániak számára is egyre inkább kinyílik a világ, nő az igény a világias megjelenésre. Ahol azonban az igény ilyen léptékű, ott hiába van minden sarkon egy orvos és termeli országszerte a 17 orvosi egyetem az utánpótlást, mégis folyamatos az orvoshiány.

Fülöp Máté

Annál is inkább, mert sok környező országból érkeznek a tapasztalt iráni orvosokhoz a betegek, ami nem meglepő: Dehghani maga például állítása szerint öt bátyja közül négynek műtötte meg az orrát. Iránban ugyanis még a férfiak is egyre többen műttetik meg magukat.

Magyar vs. perzsa

Afshin Dehghani Pécsre járt egyetemre, húsz éve él Magyarországon, mégis szinte olyan közel áll hozzá az iráni kultúra, mintha máig is ott praktizálna. Megerősíti, hogy az alapvető különbség a magyar és perzsa páciensei között abban rejlik, hogy míg előbbiek titkolják a beavatkozást, utóbbiak büszkék rájuk és nyíltan beszélnek is róluk: mindenfelé el lehet csípni olyan társalgásokat, ahol a legújabb töltőanyagok vagy épp botox kezelésük a téma.

Elmondja, hogy mi, magyarok nagyon is élen járunk a plasztikai műtétek egy főre jutó számát tekintve Európában, szerinte itthon általános az a mentalitás, hogy „valaki bár panelban lakik, kell neki a 20 milliós kocsi.” Iránban a genetikai okokra is visszavezethető orrműtét a leggyakoribb a műtétek közül, nálunk a mellimplantátumoké a vezető szerep.

Magyarországon komoly pszichés felmérést végeznek az orvosok, azt vizsgálva, vajon tényleg javítaná-e a betegük önképét az elvégzett műtét, valóban készen áll-e rá, Iránban ezt senki nem kérdezi - mondja a plasztikai sebész. Amit orvosilag meg lehet oldani, azt meg is teszik a pácienseiknek. A perzsák pedig szerinte igazi hipochonderek, folyamatos elégedetlenségüket a kultúra táplálja, mindig akad egy kis faragni való a kinézetükön.

Dehghani doktor azonban cáfolja, hogy az iráni nők szépsége így csakis a plasztikai műtétek sorának hozadéka lenne. Eszerint érvényesül a Trabantból nem lesz Mercedes elv, a perzsa lányok eredendően is csinosak, a műtétek pedig amúgy sem sülnek el mindig az elvárásoknak megfelelően. Teheránban ugyanis a 157 jegyzett plasztikai sebészen kívül hétezer másik orvos is vállal egyes beavatkozásokat, vidéken hasonló a helyzet- derül ki a The Guardian írásából. Aki nem tudja megfizetni az elit orvosokat, az ugyan bár nem szakorvos által, de alávetheti magát a vágyott műtétnek, sokszor kockáztatva szövődmények és torzulások kialakulását.

Nem vethetnek mindenkit börtönbe

Dehghani a hvg.hu kérdésére, ami a mindenkori hatalom hozzáállását firtatta a plasztikai beavatkozásokhoz és úgy általában a fiatal irániak magatartásához, önmegvalósításukhoz és elnyugatiasodásához, úgy felelt, hogy az országot irányítók is rájöttek, nem tudják letörni a már rég elkezdődött folyamatokat. Mohammad Khatami volt iráni elnököt említi a reformok tényleges elindítójának, ő volt az első, aki felismerte, hogy a vezetésnek az ország fiataljait is ki kell szolgálnia, hiszen felnőtt egy generáció a forradalom óta, akik már nem éreznek félelmet és mernek lazának lenni, a jelenben élni.

AFP / Antonio Scorza

A sebész szerint Mahmoud Ahmadinejad elnöksége sem tudta elfojtani a változást, augusztusban megválasztott új elnökük, Hassan Rouhani pedig kimondottan engedékeny népével szemben, mivel felismerte, hogy minél inkább tiltanak valamit, az annál nagyobb a kísértés az emberek számára - így például Iránban a tilalom ellenére megtalálják a módját a szórakozni vágyók az alkohol- és drogfogyasztásnak, és ezt egyre nagyobb mértékben is teszik- mondja vendéglátóm, aki saját gyerekeit félti.

Nem vethetnek mindenkit börtönbe, aki valami eredetileg nem kívánatosat csinál, néhány korábban ellenzett dolog mára már teljesen elfogadott Iránban- ér a benyomás. Afshan Dehghani pedig megerősít: a plasztikai beavatkozások mára teljesen elfogadottá váltak.

Az orvosok a mennybe kerülnek

Az iráni vallás szerint tulajdonképpen mindenki nyer az ország egyik fő bizniszén. A jó orvosokat óriási tisztelet övezi, amiért rengeteg embernek segítenek életük során, azokat pedig, akik házastársuk előtt szeretnének kívánatosak maradni, semmi kritika nem érheti, dicső dolog a tetszeni vágyás egy kapcsolatban.

Plasztikai sebész rokonaira kiváltképpen büszke az egész család Iránban, úgy érzik, hogy pácienseiknek magát a szellem szabadságát képesek ajándékozni. Afshin Dahghani környezetében sincs ez másként, elmondta, hogy máig Iránban élő édesanyját addig-addig noszogatták a barátai, mutasson már végre valamit fia munkáiból, amíg az asszony nemrég Budapestre nem utazott, ahol bőrét fia fogja kezelni, míg egy, a közelmúltban köttetett esküvő előtt már hetekkel korábban hazautazott a doktor, hogy minden résztvevőt megszépítsen.

A házasulandók nászajándékukat előre kikötötték: „elég a Zsolnayból, hozd inkább a botoxot”- kérték. A büszkeség így akkor a legszemléletesebb, ha az elismert plasztikai sebész keze munkáját a rokonok és barátok magukon is be tudják mutatni.