A világ filmtörténete az idén ünnepli P.L. Travers írónő száztizenötödik, leghíresebb könyvének, a Mary Poppinsnak a nyolcvanadik és a belőle készült filmnek az ötvenedik születésnapját. Az esernyővel érkező varázslatos nevelőnő nem csupán tökéletesen viselkedik, de beszéde és főként kiejtése példamutatóan brit. A mai angol fiatalok szintén az előkelő brit kiejtésüknek köszönhetően tudnak álomfizetést elérni.
Sikeres termék a tökéletes kiejtés
Az Anglia legjobb egyetemein végzett fiataloknak egyre nehezebb az elhelyezkedés az ügyvédi irodákban és a bankokban, minden állásért igazi nagyágyúk versengnek. Főként a bölcsész diplomával rendelkezők panaszkodnak, mert minden álláshoz vagy természettudományos, vagy közgazdasági végzettség kellene. Ezt a helyzetet ismerték fel a London előkelő negyedeiben egyre szaporodó ügynökségek, amik bébiszitterek, nevelőnők és magántanárok közvetítésével foglalkoznak. Az ő irodáikban mindig lehet valamit találni, sőt nem is akármilyen családoknál. (Néhány példa itt vagy itt.)
Az állásinterjú során azt kell bizonyítani, hogy a pályázó patinás egyetemen, lehetőleg Oxfordban vagy Cambridge-ben végzett, és briliáns a kiejtése. Érdekes módon a nevelési, oktatási tapasztalatok kevésbé fontosak. Inkább rendelkezzék a jelölt valamilyen angolos különcséggel. Ne gondoljunk rögtön az esernyős landolásra a ház előtt! De a hibátlan öltözködés például elvárás.
AP / Mark Humphrey
Aki átjut a szűrőn, az máris válogathat, hogy egy kazah kamasszal tölti el a nyarat egy jachton vagy egy arab emír lányát kíséri el világkörüli útjára, netán egy moszkvai színészjelölt viselkedésén csiszolna inkább.
Természetesen ez a munka sem könnyű, hallani durva, a nevelőt cselédnek tekintő családokról is. De van, ahol a többi alkalmazott irigykedik a magántanárra.
Minden keserű pirulát könnyebb azért lenyelni a modernkori Mary Poppinsoknak, hiszen fizetésük messze túlszárnyalja a saját szakmájukban Angliában elhelyezkedett kortársaikét. Akár ezer fontot is hazavihetnek hetente (vagyis közel havi másfél millió forintot)
Mary Poppins, a példakép
A Mary Poppins-sorozat első kötetét (A csudálatos Mary) P. L. Travers harmincöt évesen, 1934-ben írta. A könyv azonnal bestsellerré vált, így aztán a második rész (A csudálatos Mary visszatér) már a következő évben megjelent. Majd még hat kötet követte, az utolsó a nyolcvanas években. Könyveit tízmilliós példányszámban adták el világszerte, hiszen huszonnégy nyelvre lefordították. A történetekből, de a musicalből is kiderül, hogy mitől jó egy nevelőnő – nem csak a gyerekek szemszögéből.
A jó bébiszitter fiatal, jó humora van és művelt. Öltözködése mindig tökéletes, csakúgy, mint választékos beszéde. Sokat játszik a gyerekekkel, de nem mérges rájuk sosem, minden akadályt vidáman énekelve vesz. A gyerekeket természetesen az angolok imádott kekszeivel kényezteti, ha betegek, akkor sem gyógyszerrel, hanem valami finomsággal gyógyítja őket. Tudja, mikor kell a családot békén hagyni és mikor kell a szülőknek segítenie. Mindezt észrevétlenül, soha nem tolakodva teszi.
Ez a kép az elmúlt évtizedekben annyira rögzült a családok fejében, hogy kizárólag az ilyen elvárásoknak megfelelő bébiszitter, nevelő kaphat állást.
| Travers és Poppins |
| Pamela Lynwood Travers (eredetileg Helen Lyndon Goff) Ausztráliában született a tizenkilencedik század utolsó évében. Édesapja banktisztviselő, édesanyja egy ausztrál felsőosztálybeli hölgy volt. Bátyja Queensland tagállam miniszterelnökeként dolgozott. Travers kisasszony azonban rendkívül excentrikus lány volt. Egy utazó Shakespeare-társulatban próbálta ki magát először. Körbeturnézta Ausztráliát és Új-Zélandot is. Huszonöt évesen telepedett át Angliába. Ott aztán dolgozott táncosnőként, költőként, de a helyi lapokba is írogatott. Ennek ellenére felnőttként már nagyon vigyázott a magánéletére. Talán azért is, mert fő művének címszereplője mindig is sokkal ismertebb volt, mint az írónőé. Más témában is gondolkodott Travers. Az “I Go By The Sea, I Go By Land” című regényét második világháborús emlékei nyomán írta meg. Ebben az időben Manhattanben dolgozott, ezért azokról a brit gyerekekről írt, akiket a háború elől ideiglenesen az USA-ba menekítettek. Az írónőt a spiritualitás is érdekelte. A zen-buddhizmus kutatására többször is Japánba utazott, majd két évet a hopi indiánoknál töltött. Nem házasodott meg, de örökbe fogadott egy ír kisfiút. 1996-ban halt meg Londonban.
A Mary Poppins sorozat: A csudálatos Mary A csudálatos Mary visszatér Mary Poppins A-tól Z-ig Mary Poppins és a szomszéd ház |
Film és musical
P.L. Travers a Mary Poppins történeteket nem gyerekkönyvnek tekintette. Szerinte valamennyi könyve általános érvényű témákról szólt. Néhány varázslat vagy a babanyelv megértése talán nem véletlenül került a regényekbe. Az írónő a harmincas években ismerkedett meg Georges Gurdjieff örmény misztikussal, aki életében az ösztönző spirituális erőt jelentette.
Walt Disney 1964-ben érte el, hogy a lányai által imádott könyvet megfilmesítse, melynek bemutatója augusztus 27-én volt. Travers a filmváltozattal teljesen elégedetlen volt, nem szerette a film zenéjét, a színésznőt, Julie Andrewst és az animációkat sem.
Pedig a Mary Poppins azóta is az egyik legkedveltebb Disney-film, öt Oscarral jutalmazták. (Díjat kapott a főszereplőnő, a vágó, az effektek, a zene és a filmdal.) Az igazi boldog vég Walt Disney-nek jutott, hiszen a film bevételei elérték a hatszázötven millió dollárt.
A Mary Poppins ráadásul már az amerikai filmörökség részét képezi. A kurátorok szerint véletlen, de az amerikai marketingeseket ismerve talán mégsem, hogy a film éppen akkor került a regiszterbe, amikor a Mary Poppins-film keletkezéséről szóló mozifilmet, a Mr. Banks megmentését bemutatták.
A nevelőnő zenés története a Madách Színházban már két éve állandó teltházzal megy és az idén október elsejétől a musical első német nyelvű változatát is meg lehet tekinteni Bécsben.
