szerző:
Lukács Andrea
Tetszett a cikk?

A Facebook tele van ételfotókkal – amolyan amatőr képekkel. Elvagyunk velük, tulajdonképpen nem is gondoljuk tovább ezeket. Pedig kéne, hiszen lehetne ezt másképpen is. A profi magazinokban és reklámokban, illetve a filmekben például külön specialistája van a finomságok fotózásának: a foodstylist. Hazánkban sok az önjelölt e posztra, és nem is igazán adnak arra, hogy szakembert kérjenek fel például a paradicsomleves szép tálalására. Csíki Sándort is leginkább külföldi filmek forgatásánál vetik be. Főzött már Donald Sutherlandnek pisztrángot ókori módra és Matt Damonnak űrkaját. A színészek még úgy is elégedettek voltak, hogy bele sem kóstoltak az ételbe.

hvg.hu: Mi történik, ha a színész ki nem állhatja azt az ételt, amit a filmben ennie kell?

Csíki Sándor: Ilyen valószínűleg ritkán fordul elő, de ha mégis, akkor például nem harap bele, hanem csak a szájához veszi. Donald Sutherland is ezt tette a pisztránggal a The Eagle című filmben, egyrészt mert vegetáriánus (a szőlőt, fügét szerette leginkább), de azért is, mert nagyon figyelmes volt. A jelenet előtt hozzám hajolt és megkérdezte: „hány pisztráng van?”. Mondtam megszeppenve, hogy nyolc, ebből levonta a következtetést, hogy ha beleharapna mindegyikbe, talán nem lenne elég az összes snittre. Ha elfogyna forgatás közben az étel, az kész katasztrófa, s rám nézve szégyen lenne. Inkább legyen kétszer annyi, mint eggyel kevesebb.

Csíki Sándor foodstylist
©

hvg.hu: Hogyan kezdődött a karrierje, mint foodstylist?

Cs. S.: Nyolc éve csöppentem bele ebbe a szakmába, akkor hívtak először filmhez. Gasztronómiai cikkek írásával kezdtem, és teljesen véletlenül jött a felkérés. Mivel különböző gasztronómiai szervezetekben is közreműködöm, és akkoriban még nem igazán volt itthon senki, aki foodstylinggal foglalkozott, megkérdeztek, tudok-e ajánlani valakit egy film ételeinek elkészítésére és tálalására. Megkérdeztem, hogy mivel jár mindez, majd magamat ajánlottam.

hvg.hu: Tehát nem szükséges a stylist végzettség?

Cs. S.: Nem, s nincs is igazán olyan, hogy stylist végzettség. Ennél sokrétűbb ez a munka. A foodstylingnak a fotós oldala talán az ismertebb. A gasztronómiai magazinokban és az ételeket népszerűsítő reklámokban jó esetben alkalmaznak foodstylistot is, legalábbis külföldön. Magyarországon inkább az a jellemző, hogy a fotós vagy a séf maga a foodstylist. És akadnak néhányan, akik ezt tényleg jól is csinálják. Gazdagabb és szerencsésebb országokban inkább leosztják a szerepeket: a fotós fotóz, a foodstylist és asszisztensei pedig elrendezik az ételeket, gondoskodnak arról, hogy a jó fotós jót fotózhasson. Mindezt meglehetősen jó pénzért.

hvg.hu: Mennyit kap szebb vidéken egy foodstylist azért, hogy szépen nézzen ki a paradicsomleves?

Cs. S.: New Yorkban az 1000 dolláros napidíj sem meglepő, plusz a járulékos költségek térítése.

hvg.hu: Szép összeg.

Cs. S.: Az, de Magyarországon ilyen összegekről nem tudok. Az ételfotózás – legalábbis az, amiről beszélgetünk – komoly, hosszadalmas, és nem ritkán meglehetősen stresszes csapatmunka. Akár egy egész napot is el lehet bíbelődni egyetlen étellel, egyetlen fotóval. Emiatt aztán bonyolultabb, mint a filmezés: figyelni kell, hogy esik az ételre a fény, elbillen-e, vagy meg kell támasztani pálcikával, esetleg elölről kell kezdeni a felvételt, mert rákerült egy szöszmösz. És még ezernyi más dolog merülhet fel. A foodstyling a nagyközönség számára viszont inkább csak a bulvárosabb, horrorisztikus oldaláról ismert: hogy a fagyi nem fagyi, sörhab nem sörhab, s hogy mitől olyan szép barna a sült csirke bőre, szabályosak-e a grill csíkjai a steaken, s még lehetne folytatni.

hvg.hu: A hamburger pedig nem hamburger.

Cs. S.: A jégkocka nem jégkocka, mert az igazi hamar elolvadna a lámpák fényében, de a hamburger azért hamburger. Bár az is igaz, előfordul, hogy a szezámmagokat valóban felragasztják a zsemlére. A fagylaltnál is eleve kivitelezhetetlen, hogy igazi legyen: a megvilágítás miatt hamar elolvadna, úgy lehetetlen fotózni. Természetes, hogy az ételeket a lehető legszebben próbáljuk beállítani. A nőket ábrázoló magazinok olvasói is tisztában vannak vele, hogy a lányok nem feltétlenül olyan szépek, mint a képen. Az ételeknél ugyanez a helyzet.

hvg.hu: A retusált nőkön azért háborgunk, mert egy torz testképet közvetítenek, és miattuk mi is úgy akarunk kinézni. Az ételeknél nem ekkora a vész, de azért mégis becsapva érzi magát az ember, ha nem olyan szaftos és termetes a hamburger, mint a plakáton.

Cs. S.: Szerintem ez a csalás igazán kegyes csalás. Amúgy, mint tudjuk, a szépnek is akad ellentéte: a csúnya. És nagyon könnyen elő lehet állítani csúnya ételt, ami persze csak speciális esetekben lehet cél. Ha az eladás a lényeg, akkor illene odafigyelni. De vegyük például a Facebookot: ismerőseink teleszórják az üzenőfalunkat ételfotókkal (én sem vagyok kivétel). Ha pedig az nem gusztusos, akkor fintorgunk. Nagyon sok rossz minőségű fotó készül, s gyakran még az étterem-tulajdonosok sem adnak arra, hogy mit, s milyen minőségű fotókat posztolgatnak. Magyarországon ebben is a gazdasági adottságainknak megfelelően működünk: a profi fotókra nincs pénz, vagy feleslegesnek tartják. A tulajdonos vagy üzletvezető inkább készít egy fotót a telefonjával, mintsem szakemberre költsön. Mindkettőnek akad szerepe és helye, de ennek a felismerése gyakran elmarad.

©

hvg.hu: A jó ételpornónak mi a titka?

Cs. S.: Kell hozzá szépérzék, arányérzék, a harmónia megteremtésének és felismerésének képessége, de vannak tudományos kutatások és ismeretek az adagokról, a formákról, színekről, a tálalás módjáról, amiket ugyancsak érdemes tudni. Az emberek túlnyomó többsége például azt szereti, azt tartja egyensúlyban lévőnek, ha az étel főeleme – például a hús – a néző felől nézve a tányér jobb oldalára kerül. Továbbá azt érezzük harmonikusnak, ha összesen három elem kerül a tányérra. A gyerekek viszont 6-7 elemnek örülnek, ők a rendezettséget sem értékelik annyira, mint az idősebbek. Emellett a trendeket, divatot sem árt ismerni, és némi kulináris empátia itt sem hátrány.

hvg.hu: Itthon van iskolája a foodstylistoknak? Ön hogyan képezte ki magát?

Cs. S.: Tudomásom szerint nincs itthon iskola, de ez másutt sem jellemző. Én régóta és gyakran fotózok ételeket – a blogomra is –, illetve figyelem a külföldi példákat. Mivel huszonéves koromig festőnek készültem, az esztétikai ráhangolódás ma is adott. De persze érdemes a tálalás legújabb trendjeit is követni.

hvg.hu: A magyar foodstyling mennyire trendi?

Cs. S.: Semennyire. Mi nem diktáljuk a divatot, csak követjük. Ebben is, mint sok másban, Amerika a meghatározó példa.

hvg.hu: A hazai filmek közül Szindbád húsleveses és velőscsontos lakomája jut eszembe, vagy az Indul a bakterház cipőfűzős-bogaras levese. Az egyik szép, a másik csúnya, de mindkettő tökéletesen passzolt. A hazai filmekhez használnak foodstylistokat?

Cs. S.: Csak olyan filmekhez kérnek fel szakembert, amelyeknek van normális költségvetése. Ez pedig a magyar filmekre, ahogy látom, nem jellemző. Engem leginkább olyan külföldi produkciókhoz hívnak, melyeket itt forgatnak. Persze ezeknél egyébként is alkalmaznak többféle stylistot, akik egyebek mellett a képi világ kialakításában vesznek részt.

A filmezés gyakorta sokkal egyszerűbb, mint a fotózás, persze attól is függően, hogy az étel mennyire központi elem. Ha nagy lakomákat rendeznek, vagy eleve gasztronómiai témájú a film, az valódi kihívást jelent, még logisztikai oldalról is. Hasonlóan összetetté válhat a feladat, ha egy bizonyos történelmi kor, illetve hely adottságait is figyelembe kell venni. Az említett Donald Sutherland-filmben (The Eagle) másfél hónapot dolgoztam, s mielőtt elkezdtem volna, az angol berendező komoly tanulmányokat kért a római kor étkezési szokásairól, a tervezett ételekről, természetesen angolul. Meg kellett terveznem, mintákat vinnem, aztán elkészíteni az elfogadott ételeket, például a római kenyeret.

©

Törekszem rá, hogy ízletes legyen az étel, ha már sztároknak főzök. Most egy Matt Damon főszereplésével forgatott Ridley Scott filmben van lehetőségem dolgozni. A Marsról szól, ami meghatározza a forgatókönyvben és a rendező elképzeléseiben élő ételeket is. Ha Matt Damon elégedett, és azt mondja egy ételre, hogy jó volt, akkor az nagy dicséretnek számít, s mindenki örül. Ez történt a közelmúltban. A Rítus című filmhez amerikai stílusú gulyást kellett készítenem, azt is szerették.

hvg.hu: Hány adagot kell elkészíteni az ételekből a forgatásokhoz?

Cs. S.: Minden felvételnél újrakezdődik az étkezés. 5-20 ismétlés teljesen természetes, azonban ez a rendezőtől függ, s amikor kéri, azonnal prezentálni kell az ételt. Hogy ez mikor lesz, kiszámíthatatlan. Egész nap jelen kell lenni a forgatáson, és a filmben végül nem is mindig látható az étel, mert vagy nem került bele a jelenet, vagy éppen a kamera nem „nézett” a tányérba. A Rítusban például van egy olyan jelenet, amikor egy hölgy egy letakart tálcával érkezik. A nézők közül egyedül én tudtam, mi van rajta… egy linzi torta volt.

hvg.hu: Akkor nem mindig hálás ez a munka?

Cs. S.: Ellenkezőleg! Nagyon szeretem, s végül is, bányásznak lenni rosszabb lenne.

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Maradonának volt egy kamionja azért, hogy ne tudják megállítani az újságírók

Maradonának volt egy kamionja azért, hogy ne tudják megállítani az újságírók

Már vagyonkezeléssel is foglalkozik a hazai randivonalak királya

Már vagyonkezeléssel is foglalkozik a hazai randivonalak királya

Bankot, vevőket és még egymást is átverte egy autókereskedő páros

Bankot, vevőket és még egymást is átverte egy autókereskedő páros