A design világának több iskolája is létezik, melyek mindegyike más-más kapcsolatot ápol a luxus fogalmával. Az egyik iskolában a különböző tárgyaknak – ezek lehetnek bútorok, karórák vagy ruhák – reprezentációs funkciójuk van. Vagyis azért vásároljuk őket, mert sokat érnek. Ha viseljük őket, képviselünk egy anyagi helyzetet, amit mások irigyelnek, illetve ami másokból tiszteletet vált ki. Hoffmann szerint ez a meglátás leginkább a déli országokra jellemző: „Ilyen ország például Olaszország, ahol a bútor- és a tárgytervezésnek, plusz a sztárdesigner-kultusznak a mai napig nagyon nagy hagyománya van. Az észak-európai országokban viszont, ezen belül is főleg a skandináv országoknál a szociálisan érzékenyebb témák érvényesülnek jobban.”

Design, ami megment

Ezzel el is érkeztünk a második iskolához, mely sokkal szabadabban gondolkozik a designról – a lényegében azt állítja, hogy „minden design.” Az ide kapcsolódó tárgyak nem mindenképpen azért születnek meg, hogy a felsőbb réteg elvárásait kiszolgálják, hanem „tényleg a társadalom jelentős része számára terveznek tárgyakat, megoldásokat, egy élhetőbb életet reményében.” Vagyis ebben a megközelítésében designak számít egy jól megtervezett BKV-menetrend vagy egy új ügyfélszolgálati módszer is. Itt pedig keresve sem találunk luxust.

Jó példa erre David Swann életmentő ABC fecskendője, melyet a londoni 2014-es Designs of the Year kiállításon mutattak be. Az orvos-kutató egy olyan nitrogénnel töltött fecskendőcsomagolást és festékanyagot fejlesztett ki, mely abban az esetben aktiválódik, ha sérülés éri a csomagolást. Ekkor a fecskendők átszíneződnek, így jelezve, hogy fertőzés veszélye áll fenn. A fejlesztés néhány százalékkal drágítja meg a csomagolás és gyártás összegét, mégis életeket menthet. A pénz itt valóban nem főszereplő – luxusról szó sincs. A jó hír az, hogy a design eme vonulata jelenleg progresszívabb és a jelek szerint igen nagy jövő előtt áll. A luxus és design párban járása Hoffmann megfogalmazása szerint ma már inkább „old school” vonulat.

Az életmentő ABC fecskendő

University of Huddersfield

Ez persze nem jelenti azt, hogy a luxus és design összekötődésének ne lenne létjogosultsága – és hogy ne lenne jövője: „Amíg vannak emberek, akiknek fontos, hogy a közegük, a munkatársaik mit gondolnak róluk, addig egész biztos, hogy a luxusdesignnak (aminek az egyik legmeghatározóbb funkciója a reprezentáció) van létjogosultsága. Nagyon sok embernek rengeteg szempontból fontos, hogy hogy néz ki, fontos, vagy hogy a megjelenése, a tárgyai, az életmódja mit árul el róla. Álszent dolog lenne mondani, hogy ez nem igaz.”

Társadalmi érzékenység és luxus

A társadalmi érzékenységre koncentráló design előretörése már csak azért sem jelentheti a luxusdesign halálát, mert a kettő iskola sokszor közös eredményeket is fel tud mutatni. Valamilyen termék egyszerre képviselhet egyfajta minőségű designt úgy, hogy közben hordozzon magában társadalmi tudatosságot is. Erre szerencsére van magyar példa is. A Kele Clothing az Autistic Art márkával közösen alkotta meg a Sharing is Multiplying című kollekciót, melynek pulóverjein autista gyermekek rajzait láthatjuk, a vásárlás összegével pedig még a velük foglalkozó alapítványt is támogatjuk: „Szívesen hordod őket, mert klasszak, ugyanakkor tudod azt is, hogy autista embereket támogatsz. Látszik, hogy szerencsére ez egy egyre hangsúlyosabban jelenlévő irányzat”

Melyhez persze megfelelő közeg is létezik, ami már Magyarországon is jelen van, igaz, nem mindenképpen a luxus-termékeket illetően. Ettől függetlenül mégis jellemző, hogy ilyen esetekben megjelenik a luxushoz is köthető képmutatás is: „Vannak olyan közegek, ahol az ilyen termékeknek beszélgetés indító funkciója is tud lenni. Léteznek olyan emberek, akik azért vásárolnak előszeretettel ilyen jótékony célokat is szolgáló design termékeket, mert elmondhatják magukról, hogy ők társadalmilag mennyire érzékenyek”. Persze ettől független az irány mindenképpen jó – és az adomány így is úgy is célba ér: „Ez semmiképpen nem kritika, ez mindenképpen egy remek irány és mindenképpen egy kitűnő törekvés”.

KELE Clothing

Fényes jövő Nyugaton

Ezek a törekvések egyre sűrűbben történnek meg Nyugat-Európában, ahol a luxusdesign teljesen összenőni látszik a szociális érzékenységgel és a társadalmi problémákkal. Petra olyan finn divattervezőknél tapasztalta ezt, akik abszolút nem fast fashion árakon adják termékeiket, hanem munkáik valóban a luxus kategóriába sorolhatók. A tervezőknek az utóbbi években sok mindenen kellett változtatniuk – a tudatos vásárlót ugyanis már régen nem csak az érdekli, hogy milyen minőségű árut kap és hogy az mennyire reprezentatív. Egy sor másik kérdése is van, amire ha a designerek meg akarnak felelni és piacképesek maradni, változtatniuk és fejlődniük kell egy új, tudatosabb irányba.

„Amikor a vásárló megkérdezi, hogy az alapanyagok honnan származnak, vagy hogy hol zajlik maga a gyártás, nem csak arról van szó, hogy ezekre a kérdésekre tudni kell válaszolni. Fontos, hogy lelehetőség szerint erre olyan választ kell adni, miszerint helyi erőforrást és alapanyagokat használnak. A lokalitás kezd kiemelkedni a divatban és a design más területein is. Ez összekötődik azzal a fajta ökológiai gondolkodással és azzal a fajta fenntarthatóságra való törekvéssel, ami nyilvánvaló annak az értelmiségi rétegnek a gondolati sajátja, aki ezeket a termékeket már meg tudja engedni magának.”

Vagyis a vásárló tudatossága rákényszeríti a tervezőre azt, hogy ő is tudatos legyen, ezzel az egész design világot lassan de biztosan tudatosabbá téve. Így egy szinten minden a vásárlónál kezdődik: „Biztos hogy előbb-utóbb a hazai fogyasztók is sokkal-sokkal tudatosabbá vállnak.”

Drága, kivándorol, és a miénk

De ennyire ne szaladjunk előre. Az, hogy Magyarországon a design és a luxus kapcsolatáról ilyen pozitívan nyilatkozzunk, még sok időnek kell eltelnie. Magyarországon ugyanis a design még kizárólag luxus.

Ez pedig nem mindenképpen a vásárlóerő hiánya miatt van: „Magyarországon nincs egy olyan könnyűipar, ami támogatni tudná ezt a feltörekvő kreatív ágazatot és tervezőket. A designer vagy kis szériában itthon eszméletlenül drágán gyártja le a termékét, vagy nagyon tőkeerős cég kell mögé, hogy a gyártást el tudja vinni olyan országba, ahol az olcsón kivitelezhető. Ebben az esetben nem kellene olyan drágán eladni a termékeket, de Magyarországon ez sajnos nem működik. Ez automatikusan azt jelenti, hogy az árak nagyon magasak kell, hogy legyenek.”

Éppen ezért alakulhatott ki, hogy Magyarországon gyakorlatilag minden fiatal tervező a nemzetközi piacban gondolkozik, hiszen itthon vagy nincs olyan vásárlói réteg, ami meg tudja fizetni, vagy ha van is, az a nemzetközi márkák mellett dönt.

Látogatók a bécsi WAMP designvásáron, amelyen a közép-európai régió tehetséges tervezői mutatkoznak be a nemzetközi közönség előtt

(c)Claudio Farkasch

Ez pedig sok esetben eredményezi azt, hogy a magyar tervezők termékeikkel együtt egyszerűen kivonulnak az országból: „Rengeteg olyan tervező is van, aki azért zárja be a magyar webshopját, mert a nemzetközi áraknak köze sincs azokhoz az árakhoz, amennyiért náluk el tudják adni a termékeket. Ha egy külföldi viszonteladó pedig meglátja, hogy Magyarországin sokkal olcsóbban próbálja eladni a cuccait, az nyilván egy ellentmondás és az komolyan gyengíti az ő pozícióját a nemzetközi piacon.”

Álmodni már luxus

Vagyis a design Magyarországon luxus, akármilyen iskoláról is beszélünk és akármennyire is erősödik egyre inkább nemzetközileg a szociális érzékeny design fontossága. A roblémák alapvetően mélyen gyökereznek, kérdés, hogy mikor változhat a helyzet. Hiszen nem csak az a tét, hogy a design egyre több ember életébe hozzon szépséget és egyre többen reprezentálhassák magukat olyan módon, ahogy úgy érzik, megérdemlik.

Azzal, hogy a design luxus, sokkal többet vesztünk. Kimaradhat a társadalom egy olyan kedvező innovációból mely egész környezetünkre kedvező hatás lehet. Ezzel pedig ismét csak lemaradunk és kullogunk Európa után. A tervezőknek álmodniuk kell. De nálunk álmodni már luxus.