Aromafürdő, pezsgőfürdő, masszázs, szauna, reformkonyha, az anyagcserét serkentő, a hideg- és melegvizes kezelés váltakozására épülő Kneipp-kúra, aquajogging, aquarobic (vagyis vízi gimnasztika) és jóga – jól, vagy kevésbé ismert „varázsszavak” ezek a wellness köréből, amely napjaikban egyre nagyobb teret hódít, mert az emberek elkezdtek törődni magukkal, vagyis rájöttek arra, hogy alkalomadtán igenis megengedhetik maguknak a fejedelmi kényeztetést.

A gombamód szaporodó wellness-hotelek között egyelőre nehéz eligazodni, és talán még nehezebb rangsort felállítani, mi mégis megpróbáltuk: a kínált szolgáltatások száma és minősége, valamint az ezeket jutalmazó csillagok száma éppúgy beleszólt a pontozásunkba, mint néhány jól ismert szervezet és online utazási oldal (Best Health Austria, Aranynap-díj, Business Traveller, Wellness Travel) véleménye és értékelése.

Listánk nem feltétlenül tükrözi a szakma véleményét (bár remélhetőleg nem is sokban tér el attól), hiszen azokra az adatokra épül, amelyek az interneten is hozzáférhetők, s ily módon a jobb marketing előkelőbb helyezést eredményezhetett. Top 10-ünk ezek alapján a következőképpen fest:

Vessünk egy pillantást a kulisszák mögé is! „Néhány éve már jogszabály rögzíti, hogy mi alapján nevezheti magát egy szálloda vagy panzió wellness-helynek, ám a tényleges, folyamatos ellenőrzés nincs megoldva” – mondja Balázs Attila, az egészségturizmus népszerűsítésére vállalkozó Wellness Travel Kft. ügyvezető igazgatója, akinek cége honlapján  többféle szempont megadásával válogathatunk a wellnesst kínáló hotelek között. Véleménye szerint gondot jelent az is, hogy nincs egységes koncepció és központi akarat e fontos szolgáltatás fejlesztésére, pedig hazánk a jól elköltött pénzek révén akár a „spa és wellness országa” is lehetne. Most viszont inkább attól kell tartanunk, hogy a szomszédaink – elsősorban Ausztria és Szlovénia, de később akár Szlovákia is – a tudatosabb fejlesztéseik következtében hamarosan elszippantják előlünk az üdülni vágyó vendégek jó részét.

„A kiváló adottságok, az óriási termálvízkészletek önmagukban semmit sem érnek, hiszen a wellness nem gyógyipar, nem kell hozzá gyógyvíz, sőt talán még melegvíz sem” – véli Balázs Attila. Sokkal fontosabb a meglévő kutak és a köréjük szerveződő vendégváró helyek állandó fejlesztése, a wellness ugyanis önmagában kevés, a vendégeknek kell az egyéb „körítés”, a megfelelő elérhetőség, a minőségi kiszolgálás, a fakultatív programok. Ha ezek megvannak, akkor a fejlődés látványos lehet, amint azt a tízes listán szereplő Sárvár és Zalakaros példája is jól mutatja: ezek a korábban csak egy-két átlagos szállodával rendelkező helyek rövid időn belül a hazai wellness-ipar főszereplőivé váltak.