Bálsój szerelem a málenkij robot idején

IRÉN: Hát hogy kerül maga Vorkutába? Megnéztem a Cholnoky‐atlaszban, az ide 4500 kilométer! Mi köze magának a szovjetekhez, a büntetőtáborokhoz, a politikához? Olyan ez az egész, mint egy rejtvény, amit megfejteni egyelőre képtelen vagyok.

MIKLÓS: Kedvesem, adja fel, hogy logikát keressen a történelem útvesztőiben. Mert amit most élünk, maga a szomorú történelem. Erre akár büszkék is lehetnénk, ami azonban nagy butaság volna.

Csoszó Gabriella

Pogány Irén és Váradi Miklós kitalált alakok, de a történetük nagyon is valódi: benne van annak a sokezer embernek a szerelme, fájdalma, küszködése, akiknek az életébe beleavatkozott a történelem. A dokumentarista hitelességgel megírt fikciós színdarab egy málenkij robotra elhurcolt férfi és Budapesten maradt felesége levelezésén keresztül enged betekintést a romjain újjáépülő, majd egy újabb diktatúrába rohanó ország és a szovjet munkatáborok világába.

Irén és Miklós értelmiségiek, egyik művészettörténet-tanár, a másik irodalmi szerkesztő. Identitásuk része, hogy megpróbálják megérteni és a maguk módján jobbá tenni a világot. Irigylésre méltó kapcsolat az övék; az egymás iránt érzett szerelem, tisztelet, odafigyelés buborékjában élnek. De ez a buborék kipukkad, és ők éppen azt a két dolgot veszítik el, ami a biztonságot jelentette számukra: egymás közelségét és a józan észbe, a világ megérthetőségébe vetett hitet. Egy abszurd, széteső világban leveleiken keresztül próbálnak összekapaszkodni, megosztani egymással félelmeiket, örömeiket és kétségeiket.

Csoszó Gabriella

A második világháború után a szovjet hadsereg bosszúhadjárata során mintegy 600.000 magyart szállítottak el a Gulágra, hogy embertelen körülmények között dolgoztassák őket, köztük többszázezer civilt. Az elhurcoltak közel fele soha nem jött vissza. Sokszor az itthon maradottak sem jártak sokkal jobban.

Csoszó Gabriella

Leveleiken átüt a szenvedély, a féltés, a vágy, a magány, az egymás elvesztésétől és az újbóli találkozástól való félelem. Küzdelmeiket sokszor nem tudják, máskor nem akarják megosztani. Szubjektív beszámolóikon keresztül betekintést nyerünk a munkatáborok és a romjain újjáépülő, majd egy újabb diktatúrába rohanó ország mindennapjaiba.

Ezek a levelek a valóságban ugyan nem születhettek volna meg, hiszen a tábori lapokat és a táborba küldött leveleket is a cenzúra moszkvai központjában ellenőrizték, de a darabbéli események mind megtörténhettek valakivel.

80 évvel ezelőtt adta ki azt a hadparancsot a Vörös Hadsereg, ami alapján összegyűjtötték és munkatáborokba szállították a német származású vagy annak vélt áldozatokat. A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján, november 25-én a felolvasószínházi előadással és a közönségtalálkozóval rájuk is emlékezünk.

Csoszó Gabriella

A Radnóti Színház ezzel az eseménnyel szeretné felhívni a figyelmet a társadalmi traumák feldolgozásának fontosságára is. Közös felelősségünk, hogy ezeket a történeteket elmeséljük, megértsük és továbbadjuk.

A felolvasószínházi előadást Schermann Márta rendezte, a zenéjét Fancsikai Péter szerezte. Az előadás támogatója a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ.

Ezt a cikket nem a hvg.hu szerkesztősége készítette. Bővebben a PR cikkről itt olvashat: (link)