Semmiképpen se pánikoljunk. Véletlenül se roskadjunk magunkba, váltsunk inkább ritmust – ezt üzeni Ezópusz egyik meséje is a számunkra. Ha megnyugodtunk, akkor pedig kezdjünk hozzá a feladatok rendszerezéséhez. Ehhez kínál egyszerű, de nagyszerű megoldást a japán kanbantábla. Hírlevelünk e heti részében két tippet adunk arra, hogyan kezeljünk, ha hirtelen túl sok lett életünkben a multitasking.
Van egy pont, amikor az ember önkéntelenül is eltöpreng: vajon jól osztotta be az eddigi életét? Vajon nem kéne a jövőben több időt fordítani a családra vagy éppen az önfejlesztésre? Van egyáltalán még egy 180 fokos fordulathoz elég ideje, energiája? Ehhez a ponthoz sokan valamikor 40-50 éves kor környékén érkeznek el, és a jó hírünk az, hogy szakértők szerint, sokkal több időnk van életünk felén megvalósítani régi álmainkat, belekezdeni valami teljesen újba, meglódítani a karrierünket, mint eddig bármikor az emberiség történetében. Egyszerűen azért, mert tovább élünk, így a munkaerőpiacon is tovább lehet szükség ránk. Mélyüljünk hát el végre abban, amiben szeretnénk! Két tippet is adunk hozzá, hogy ezt miként csináljuk.
Nem árt tisztában lenni mindazzal, hogy mire van ráhatásunk a magánéletünkben és a munkánkban, mi az, amit teljes kontroll alatt tudunk tartani, és mi minden az, amire nemhogy ráhatásunk nincs, de a tudásunkat, képességeinket is meghaladja. Ha ezeket a jól beazonosítható köröket látjuk, könnyebben tudunk bizonyos dolgokra nemet mondani, ezzel megspórolva időt és energiát magunknak az igazán fontos dolgokra. Ehhez adunk most segítséget kétféle módszerrel.
Olykor igencsak nehéz rávenni magunkat, hogy a másikkal negatív híreket közöljünk, esetleg szóvá tegyük, ha valamit vele kapcsolatban helytelenítünk. Nehéz az ilyesmit kommunikálni a munkahelyen éppúgy, mint otthon a négy fal között, ezért gyakran húzzuk-halasztjuk, hogy hangosan kimondjuk a másik számára kellemetlen, akár bántó, elkedvetlenítő megjegyzéseket. De előbb vagy utóbb a dolog elkerülhetetlen. E heti hírlevelünkben így arra szeretnénk motiválni két példával is az olvasót: érdemes nyitottan fogadni a bírálatot, és ügyesen adagolni a rossz híreket.
Azt mondják, sok felesleges kört megspórolhat magának az ember, ha tudja, mit akar, és hogyan akarja azt elérni. Persze, olykor lehetnek annyira összetett és csak a homályos távolból halványan pislákoló céljaink is, hogy azok elérésének útvonala a legkevésbé sem egyértelmű a számunkra. Egy jó stratégia megalkotásával a cél világosabbá válhat, a megfelelő taktikai lépésekkel az odavezető út kikövezetté. Ha pedig még rutinokat is beépítünk a hétköznapokba, akkor a legfontosabb dolgot, időt nyerünk a megvalósításhoz.
E heti hírlevelünkben egy amerikai bestsellerírónak, a Georgetowni Egyetem docensének, Cal Newportnak az elmélyülést segítő két módszerét mutatjuk be. Egy korábbi cikkünkben azt írtuk róla, hogy „ha Marie Kondo a rendrakás nagymestere, akkor a szellemi nagytakarítás Marie Kondója Cal Newport”. Ő aztán igazán ért ahhoz, hogyan miként ne forgácsolja szét a napunkat az okostelefonunk állandó közelsége, hogyan tehet minket hatékonyabbá néhány unalommal eltöltött félóra, és miként írjunk tennivalólistát. Utóbbihoz Ivy Lee, a 20. század egyik legjelentősebb PR-szakembere is ellát egy jótanáccsal.
Gyakran kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor nem elég a saját megérzéseinkre vagy a hozzánk legközelebb álló személyre hallgatni egy döntés meghozatalához, és olykor már ahhoz is több ember meglátására van szükség, hogy kitaláljuk, egyáltalán hogyan tovább. Például akkor, amikor el kell dönteni, hogy mi legyen a kampánystratégia, hogy bevezessük-e a rövidített munkahetet vagy inkább emeljük meg az alkalmazottak bérét? Az alábbiakban az amerikai hadsereg által kifejlesztett Delphi-módszert és a Reklámőrültek című sorozatot inspiráló Alex Osborn brainstorming technikáját hívjuk segítségül ahhoz, hogy mások bevonásával hatékonyan tudjunk döntést hozni és ötletelni.
A mai digitalizált, atomjaira szétforgácsolódott és részben távmunkával töltött, elfoglalt mindennapjainkban egyre nehezebb abba az állapotba kerülni, amit Csíkszentmihályi Mihály óta „flow-ként” emlegetünk. A mámoros tevékenység állapotába. Mindegy, hogy mosogatásról vagy egy nagy projekt megvalósításáról van szó, sokszor nehéz az adott elfoglaltságba belekezdeni és azt végig vinni, mert menet közben megannyi dolog pillanatok alatt elterelheti a figyelmünket, akadályokba ütközhetünk, az akadályoktól bepánikolhatunk, szoronghatunk. Hírlevelünk első körében két módszert is mutatunk arra, hogyan tudjuk fókuszáltan, produktívabban végezni a munkánkat, és ezáltal nagyobb örömünket lelni abban, amit éppen csinálunk.
Lássuk be, igazán frusztráló nézni, ahogy egyre csak gyűlnek postaládánkban a megválaszolatlan üzenetek, miközben, ha folyamatosan a válaszadással lennénk elfoglalva, a munkánk érdemi részére talán sohasem kerülne sor. Ugyancsak frusztráló elolvasni remek, építőjellegű könyveket, amelyekből aztán, amint azokat becsuktuk, egy árva szóra sem emlékszünk. A hosszú koncentráció, az elmélyült ismeret megszerzése és egyúttal a zavaró e-mailek, fölösleges chatüzenetek kiiktatása a folyton gép előtt ülő ember nagy kihívásai a 21. században. A következőkben két olyan egyszerű módszert mutatunk be, amelyek által megtanulhatunk az üzeneteinkkel okosabban, a könyveinkkel pedig nagyobb odafigyeléssel bánni.
A mai digitalizált, atomjaira szétforgácsolódott és részben távmunkával töltött, elfoglalt mindennapjainkban egyre nehezebb abba az állapotba kerülni, amit Csíkszentmihályi Mihály óta “flow-ként” emlegetünk. A mámoros tevékenység állapotába. Mindegy, hogy mosogatásról vagy egy nagy projekt megvalósításáról van szó, sokszor nehéz az adott elfoglaltságba belekezdeni és azt végig vinni, mert menet közben megannyi dolog pillanatok alatt elterelheti a figyelmünket, akadályokba ütközhetünk, az akadályoktól bepánikolhatunk, szoronghatunk. Hírlevelünk első körében két módszert is mutatunk arra, hogyan tudjuk fókuszáltan, produktívabban végezni a munkánkat, és ezáltal nagyobb örömünket lelni abban, amit éppen csinálunk
