Az egy gyermeket nevelőknek elsőként el kell szakadniuk attól, hogy a többgyermekes család a társadalmilag leginkább elvárt és támogatott konstelláció. Meg kell küzdeniük azzal a társadalmi beidegződéssel, hogy az egygyermekes család kevésbé értékes. Másodsorban a szülők maguk is, leginkább a testvéreikkel felnőve a többgyermekes családmodell működését tanulhatták meg. Szülőként igen nagy feladat lehet kialakítani azt a viselkedést, ami leginkább illik a személyiségükhöz és az egygyermekes családmodellhez. Nemcsak a társadalmi közbeszédben, de maguknak a szülőknek is lehetnek mítoszaik az egykékről. Az alábbiak talán a leggyakoribbak:

Mítosz 1: Az egykék nem önállóak

A szülők könnyen eshetnek abba a hibába, hogy egyetlen gyermekük minden igényét igyekeznek kielégíteni. Természetesen ez a legtöbb szülővel így van, függetlenül attól, hány gyermeke van. A szülők gyermekük jó szülei szeretnének lenni, de ebben az esetben is a mérték a fontos. A gyermek személyiségfejlődése szempontjából lényeges, hogy érezze, odafigyelnek rá a szülei, figyelembe veszik az érzéseit, igényeit. És ez a szülői magatartás egyáltalán nem okozza, hogy a gyermek önállótlan lesz.

Az önállóság annak a szülői elvárásnak az eredménye, hogy a gyermek az életkorának megfelelően, egyedül is képes legyen megoldani a problémáit, végrehajtani a feladatait. Egy óvodás gyermektől például elvárható, hogy egyedül öltözzön és egyen, de az még nem, hogy egyedül elkészítse az uzsonnáját. A kisiskolás gyermek képes önállóan vagy kis segítséggel elvégezni iskolai feladatait, de önálló feladatokat még nem tud egyedül végrehajtani. Serdülő gyermektől az önálló életszervezés természetes elvárás: egyedül utazik, beosztja a szabadidejét. Ha mindezekre, vagyis önálló feladatai elvégzésére nincs lehetősége, mert a szülei mindig megoldják helyette, akkor nem lesz képes begyakorolni az önállóságot, és az igény sem alakul ki benne. Ezek után hogyan is várhatnánk, hogy – akár az egyke, akár az, akinek testvére van – önállóan cselekedjen, ha soha nem várták el tőle?

Egyeduralkodók a családban

Shutterstock

Mítosz 2: Az egykék önzők

Az egykék egyeduralkodók a családban, tehát természetes alapállapot, hogy önző módon viselkednek, hacsak a szüleik nem tanítják meg őket más viselkedésre. Az élete elején minden gyermek úgy gondolja, hogy ő a világ közepe – ez a személyiségfejlődés normális állapota, pszichológiai szakkifejezéssel: egocentrikus gondolkodás. Ezt a gondolkodási formát kell túllépni az óvodai évek alatt. De ez csak a szülők és a környezet segítségével lehetséges. Amennyiben folyamatosan, de legalábbis az esetek 70–80 százalékában körülöttük forog a világ, akkor az önző gondolkodást a gyerek nem fogja meghaladni. Ellenben képessé válik arra, ha többször tapasztalta, hogy kompromisszumokat kell kötnie, vagy alkalmazkodnia kell másokhoz.

Mítosz 3: Az egykék akaratosak és agresszívek

Az egykék – és a többgyermekes családok gyermekei – csak abban az esetben agresszívek és akaratosak, ha azt tanulják meg, hogy van eredménye az akaratosságuknak. Hiszen személyiségfejlődése nyomán minden gyermek sokszor szembekerül az „én igényem” és a „környezet elvárása” ellentmondásával. Ha a szülei azon dolgoznak, hogy gyermekük elfogadja, néha le kell adnia igényeiből, vagy késleltetni kell azokat, akkor fokozatosan képes lesz tolerálni, elviselni, hogy vágyai nem teljesülnek azonnal. Ekkor válik a nagyon jó szülőből – aki mindig igyekszik kielégíteni gyermeke igényeit és kívánságait – „elég jó szülő”. Azaz olyan, aki egyensúlyt teremt a gyermek igényei és a környezet elvárásai között.

Mítosz 4: Az egykék magányosak

Gyakran gondolja azt a társadalom, hogy az egyedül felnövő gyermekek magányosak, nehezen barátkoznak. Az egykék valóban kicsit később, többnyire intézményben találkoznak a kortárs problémával: amikor küzdeniük kell a kiemelt, kompetens személy (óvónő, tanítónő) szeretetéért, figyelméért. De ha később tanulja meg, attól még megtanulja. A családi alaphelyzetben valóban senkivel sem kell osztoznia a szülein. Ezért mélyen, mindig egy kicsit erősebb az önértékelésük, a magabiztosságuk, mint a többieké. De ez a közösségben akár még hátrány is lehet. Valóban nehezebben barátkoznak, hiszen meg kell tanulniuk osztozkodni, kezelni a konkurenciával fűtött helyzeteket. Ezek nagyon fontos tanulási helyzetek, hiszen ha a szülők nem teremtenek ilyeneket számukra – például nemigen engedik őket közösségbe –, akkor alakulhat ki felnőttkorra a magányosság.

A mérték a fontos

Shutterstock

Mítosz 5: Az egykék túl hamar felnőnek

Könnyű elképzelni, hogy az egyedüli gyermekeket többnyire felnőttek veszik körül, így leginkább ez lesz számukra a természetes és könnyen kezelhető szituáció. De az óvodában és az iskolában ők is részesei lesznek a kortárs csoportoknak, ők is ugyanolyan gyerekek, mint a többgyermekes családok tagjai. Az egykék is szeretnek játszani, rajzolni, ugrálni, megúszni a házi feladatot, hosszasan beszélgetni a többi gyerekkel. Koravén kis mini felnőtt csak abban az esetben válik belőlük, ha környezetük a felnőttes viselkedést erősíti. Azaz a szülők csak a tudálékos, tudományoskodó beszélgetést jutalmazzák, dicsérik, viszont ha csokit kér és játszótérre akar menni, azt esetleg eltűrik, de nem díjazzák. Sok ilyen helyzet után a gyermek rátanul, hogyan tud a szüleinek megfelelni.

A mítoszok tehát igazak és hamisak is lehetnek. Ami az egykéket illeti: a gyermek kialakuló viselkedésmintáit leginkább a szülei befolyásolják.

+1 tény: Az egykék egyedül viselik szüleik összes elvárását

Gyakran irigylik az egykéket, nekik nem kell osztozkodni, megküzdeni, sokáig várni stb. Kevesen gondolnak bele, hogy a szülők elvárásainak egyes egyedül kell eleget tenniük. Ez gyakran nagy teher lehet. Többgyermekes családoknál látható, hogy ha az egyik gyermek nem felel meg tökéletesen a szülők elvárásainak, akkor sincs nagy gond, majd a másik gyermek tteljesíti azokat. De az egykék esetében nincs testvér, és ha a szülők merevek az elvárásaik tekintetében, bizony, azt a gyermek személyisége sínyli meg.

Héjja Edit pszichopedagógus

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.