HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia
Tetszett a cikk?

Munkavégzésünket a koronavírus-helyzet alapjaiban rengette meg. És mi a helyzet azokkal, akik a munka megszállottjai?

A munkafüggőség az elmúlt néhány évtizedben egyre nagyobb figyelmet kap a tudományos életben. Sokan sokféleképpen határozták meg a problémát, de a legmodernebb értelmezés szerint a munkafüggőség egy viselkedési függőség. Nem csupán arról van szó, hogy valaki túl sokat dolgozik – e mögött nagyon sokféle ok, motiváció is állhat (például csak így tudja megteremteni a megélhetéshez szükséges minimumot), aminek semmi köze a munkafüggőséghez. Sokkal lényegesebb, hogy a személynek milyen a viszonya a munkához, és annak milyen hatásai vannak az élete különböző területeire.

A munkafüggők számára a munka mindennél és mindenkinél fontosabb. Csak ezután jöhet a család, a szórakozás, a pihenés – netán maga a járvány okozta vészhelyzet is. A munkafüggők maguk is észreveszik, hogy túl sokat dolgoznak, mégsem tudják félretenni a munkát – még akkor sem, ha előtte ilyen elhatározást tettek. Fejben mindig a munkán jár az eszük, még akkor is, ha a családdal kirándulnak, nyaralnak, vagy ha elmennek sportolni. Ha nem dolgozhatnak, szorongást vagy bűntudatot éreznek emiatt, és alig várják, hogy visszatérjenek a teendőik közé.

Rendelje meg online!
A túlzott munkavégzés miatt pedig számos konfliktust is megélnek, elsősorban családtagjaikkal, hozzátartozóikkal, akik sokszor szenvednek a munkamániás családtag miatt: folyton túlórázik, otthon is dolgozik, ideges, ha megzavarják a munkában, nem lehet vele együtt lazítani, és csak a munkáról lehet vele beszélni. „Eléggé megterhelő voltam a környezetem számára. Gyerekeimmel elmentem ide-oda, de csak félig voltam ott. Nem tudtam teljesen elvonatkoztatni a munka dolgoktól. Tehát ilyen beszűkült tudatállapotban léteztem” – nyilatkozta az egyik alany Kaló Zsuzsa pszichológussal tavaly az ELTE Pszichológiai Intézetében (PI) készített kutatásunkban.

Tévhitek, előítéletek

A munkafüggőség tehát romboló hatással lehet a társas kapcsolatokra. A nemzetközi kutatások egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a munkafüggők életében folyamatosan konfliktusba kerül a munka és a családi élet területe: egyészről azt is megélik, hogy a túlzott munkavégzésük számtalan konfliktust, veszekedést generál otthon, másrészről azt is tapasztalják, hogy a családi teendők és programok megzavarják őket a munkavégzés folyamatában.

Ettől a munkafüggő személy még feszültebbé válhat, és azt éli meg, hogy a család megértés és támogatás helyett folyton csak piszkálja őt, holott neki rengeteg halaszthatatlan és fontos dolga van. A munkafüggők ilyen helyzetekben előszeretettel alkalmaznak önigazolást tetteikre: pl. „azért dolgozom sokat, hogy nektek előteremthessek mindent, értetek dolgozom”.

Erre a hozzáállásra ráerősít a társadalom vélekedése a keményen dolgozó emberről, és számos tévhit, amely a munkafüggőséggel kapcsolatosan létezik. Például sokan úgy vélik, ez egy „pozitív függőség”, egy olyan addikció, amely igazából hasznos, számtalan előnye van (pl. több pénz, előléptetés, elismerés), és mennyivel jobb a munkától függeni, mint mondjuk az alkoholtól vagy a szerencsejátéktól.

Az elmagányosodás csapdája

Tény és való, hogy a munkafüggőség közel sem érint annyi embert, mint az alkoholizmus, 2015-ben, szintén a PI-ben végzett vizsgálatunk szerint a felnőtt dolgozó emberek körülbelül 8 százaléka veszélyeztetett a munkafüggőség kialakulása szempontjából. A munkafüggőségnek nincsenek olyan mértékű káros testi szövődményei, mint az alkoholizmusnak, de ettől még sok szenvedést okozhat mind az érintett, mind a környezete számára.

Ezek a társas problémák sokszor oda is vezethetnek, hogy a munkafüggőnek nemcsak megromlanak a kapcsolatai, hanem el is veszítheti őket. A fent említett magyarországi vizsgálatban például azt találtuk, hogy a munkafüggők másokhoz képest gyakrabban élnek egyedül.

Az összefüggésre egyébként több magyarázat is lehetséges: az, hogy az elmagányosodás a munkamánia következménye, ugyanakkor meglehet az is, hogy az egyedülálló, magányosabb emberek a munkájukba menekülnek. Egy másik, szintén PI-es, Demetrovics Zsolt pszichológussal 2018-ban végzett kutatásunkban szintén magyar munkavállalókat kérdezve azt találtuk, hogy a munkafüggő személyeknek sokkal kisebb a társas hálója: kevesebb emberrel tartják rendszeresen a kapcsolatot (akár személyesen, akár virtuálisan), és kevesebb emberre tudnak támaszkodni.

Emellett egyértelműen kiderült, hogy ha van párkapcsolatuk, azzal elégedetlenebbek, mint a nem munkafüggő személyek. Vagyis ők maguk is megélik a párkapcsolati problémákat, és nem csak a hozzátartozóik panaszkodnak erre, ahogy ezt nemzetközi kutatásokból és családterápiás esetekből tudni lehet.

Az önértékelés fő forrása

Mi történhet, történhetett a koronavírus-járványhelyzetben azokkal, akik a munka rabjai? Nem nehéz elképzelni, hogy a munkafüggők számára az állásuk elveszítése még nagyobb csapást mér, mint másokra. Az előbb említett kutatásunk más vizsgálatokkal egybehangzóan arra jutott, hogy a munkafüggőknek alacsony az önértékelése, és mindehhez nagy adag maximalizmus, perfekcionizmus – vagyis állandó tökéletességre való törekvés – társul.

Legtöbb esetben az önértékelésük legfőbb forrása maga a munka, és akkor érzik jónak, értékesnek magukat, ha a főnökük vagy más fontos személy megdicséri őket, ha pozitív visszajelzést kapnak teljesítményükre. A munkahely elveszítése számukra nárcisztikus csapást jelenthet, még értéktelenebbnek érezhetik magukat és a munkájuk elveszítését nem külső tényezőknek (mint a súlyos gazdasági problémák) tulajdonítják, hanem saját hibájukként aposztrofálják.

Lehetnek azonban olyan munkafüggők is, akiket nemcsak saját belső kényszereik, hanem a kizsákmányoló munkahelyi környezet is a munka rabságában tartja. Elképzelhető, hogy egy ilyen munkahely elveszítésekor a munkamániás személy valamelyest megkönnyebbül, hogy egy külső tényező segített neki váltani, amit saját maga egyedül nem tudott meglépni. A munka hiánya okozta űr azonban ott marad, és kérdés, hogy ezt vajon mivel tudja kitölteni. A korábban elhanyagolt társas kapcsolatok, szabadidős tevékenységek talán új értelmet nyerhetnek, de nem biztos, hogy olyan könnyű azokhoz visszatalálni.

Az élet területeinek összefolyása

No és ott vannak azok a munkafüggők, akik továbbra is éjt nappallá téve dolgoznak, de mindezt otthonról teszik. Közülük sokaknak ez nem új, sőt. Ismeretes a munkafüggőkkel kapcsolatban, hogy náluk igen gyakran összefolynak az élet különböző területei és terei, és ennek fő oka az állandó munkavégzés. Így a járványtól függetlenül is gyakran dolgoznak otthonról, állandó társuk a laptop, az okostelefon, melyek segítségével folyamatosan kapcsolatban vannak teendőikkel és munkatársaikkal.

Ebből a szempontból ugyan nincs náluk változás, de a koronavírus miatt most talán még erősebb zöld jelzést, felhatalmazást kaptak arra, hogy otthon gőzerővel dolgozhassanak. Az egyedül élő munkamániások esetében ezért könnyen lehet, hogy a probléma még jobban elhatalmasodik. Ráadásul, a munkafüggők esetében nagyon sokszor a munka menekülést jelenthet a problémák elől. Abból pedig most még akad bőven.

Azoknál azonban, akik a szintén otthonra kényszerült többi családtaggal, társsal, gyerekekkel élnek, már nem ilyen egyszerű a munkába menekülés. A munkafüggő személy most sok esetben új akadályokkal néz szembe: a családi élet folyamatos jelenléte miatt nem tud annyit és úgy dolgozni, amennyit és ahogy szeretne.

Tény, hogy ez a probléma nemcsak a munkafüggőkre igaz, de az biztos, hogy számukra még frusztrálóbb és dühítőbb lehet, mint akiknek a munka csupán elvégzendő feladatok sora, és nem az életük legfontosabb építőköve. Ezért könnyen elképzelhető, hogy a munkafüggők családjában most még több a feszültség, a veszekedés.

Egy lépéssel közelebb a változáshoz

Ám ha optimista verzióban gondolkodunk – és biztosan vannak ilyen esetek is -, akkor az új élethelyzet talán fel is nyithatja a munkamániás ember szemét az élet más fontos területeire is. A korábban az irodában késő estig túlórázó személy most közelebb kerülhet családtagjaihoz, talán többet is tudnak kommunikálni. S ha ez a kommunikáció nem csupán veszekedésre korlátozódik, akkor akár még hozadéka is lehet számukra a járványidőszaknak. Bízzunk abban, hogy minél többen lesznek ilyenek.

Kun Bernadette pszichológus, egyetemi adjunktus

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat. Nézze meg előfizetési ajánlatainkat, most sokféle kedvezménnyel várjuk.

 


 

 

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

Hozzátok, az olvasóinkhoz fordulunk, azt kérve, hogy tartsatok ki mellettünk, maradjatok velünk. Ti, ha tehetitek, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt.

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is, minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk NEKTEK!

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

Hozzátok, az olvasóinkhoz fordulunk, azt kérve, hogy tartsatok ki mellettünk, maradjatok velünk. Ti, ha tehetitek, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt.

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is, minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk NEKTEK!
Hétfőn szavaznak az MTA új elnökéről

Hétfőn szavaznak az MTA új elnökéről

A Continental elküld 120 dolgozót a váci gyárából

A Continental elküld 120 dolgozót a váci gyárából

Gyorsított eljárásban engedélyezték a koronavírus elleni remdesivir forgalmazását

Gyorsított eljárásban engedélyezték a koronavírus elleni remdesivir forgalmazását