Nem véletlenül a Netflix egyik legnépszerűbb sorozata. Magával ragadó cselekmény, igényes kivitelezés, ötletes kameraállások, lenyűgöző zene, remek színészek, sorolhatnám. Nem kell sakktudósnak lenni, még csak a lépéseket sem kell ismerni ahhoz, hogy a minisorozat élvezetében bárki elmerüljön. Sokrétű pszichológiai üzenetei miatt különösen értékes a film. Sportolóknak kötelező, de feltétlenül nézze meg az is, aki elkötelezetten küzd és rendíthetetlenül halad egy kitűzött cél felé az élet bármilyen területén.

Nem igaz történet. Walter Tevis 1983-as regényében – amely a film alapjául szolgált – vannak életrajzi ihletésű elemek (ő is sakkozott és ismerte a gyógyszerek árnyoldalait), de Beth Harmon sztorija fikció. Nem fikció viszont a Polgár-lányok példátlan nemzetközi sikere, egy addig férfiak uralta sportban aratott győzelme. És mindez nem csupán egy zseni véletlenül szerencsésen alakult életútja. Elég meggyőző tény, hogy ugyanabból a családból nem egy, hanem rögtön három lány is hasonlóan kiemelkedő szintre volt képes eljutni.

A sakk felkészülésben, edzésmódszerben, stratégiában, pszichológiai hadviselésben nem különbözik más sportágtól. Mit tanulhatunk a filmből? 

1. A sebzett vad csörtéje

A motivációnak sokrétű a gyökere, mindenkinél kicsit más. De egy biztos: a legelszántabb, a céljukat legádázabban követő sportolók mind sebzett vadak. Valamilyen hiányt, valamilyen sérülést cipelnek magukkal, azt próbálják kompenzálni, felülírni. Az elért sikerek persze távolról sem oldják meg az eredeti problémát, ezért mindig több és több kell a sikerből, egyre fanatikusabban törnek előre, és megszállottan követik az egyre magasabbra kitűzött célokat.

A filmben Beth Harmon dupla pofont kapott az élettől: apja nem vállalta fel, az anyja pedig úgy döntött, hogy véget vet sivár életüknek. Említeni sem kell, hogy az anyai melegség és a biztonságos kötődés hiánya mekkora űrt hagyott a kis Beth lelkében. A későbbi pótanyajelölt ezt már nem is akarta és nem is tudta pótolni. Akkorra a sakk már mindent elsöprő erővel betört a gyerek életébe. A hiány, az egyensúlytalanság, az érzelmi éhség adta azt az energialöketet, ami mindvégig hajtotta őt előre.

2. A kiemelkedő sikerhez formát kell bontani

Átlagos életvitellel átlagos életcélokat lehet elérni. A kiemelkedő teljesítmény a szokásostól merőben eltérő életvitelt követel meg. Egysíkúvá válik az élet, beszűkül a mozgástér. Ugyanakkor a célterületen belül világok nyílnak ki, és olyan erőteljes impulzusok élik a sportolót, hogy a világ többi részét már nem is tudja és nem is akarja befogadni.

Rugaszkodjunk el itt kissé a filmtől. A Polgár-lányok például nem jártak iskolába, mindvégig magántanulók maradtak, ami a rendszerváltás előtt nagy bravúrnak számított. Egy átlagos nap így nézett ki Polgáréknál: „Reggel nyolc órakor megjelent az aktuális edzőnk és elkezdtünk edzeni. Sakkoztunk, feladványokat oldottunk meg, amit rövid ebédszünettel délután négyig folytattunk. Ezután az edzőt két-három sakkozó váltotta és estig gyakoroltunk tovább. Később annyi változott, hogy elkezdtünk kiegészítő sportágként pingpongozni. Negyed hétkor keltünk, majd elmentünk pingpongozni, hazaértünk tízre és utána folytattuk a sakkot... Iskolába nem jártunk, magántanulók voltunk.”

3. Minden komoly sportoló addiktív

Rendelje meg online!

Szándékosan írtam „komoly” sportolót és nem „profi” sportolót. Nem az a lényeg, hogy valaki ebből él-e vagy sem. Az, aki nagyon elszántan, rendíthetetlenül, már-már megszállottan űzi a sportot, vagy az, aki szinte mindent megtesz azért, hogy jobb legyen a teljesítménye, az függőség.

Az addikciónak vannak pozitív és negatív megnyilvánulásai, de mind ugyanarról a tőről fakadnak. Maga a tény, hogy valaki képes kitartóan elvégezni a kimerítő edzéseket, úgy is, hogy a jutalom bizonytalan, de legjobb esetben is a távoli jövőben hozza meg a gyümölcsét – már önmagában egy addikció. Nem véletlen, hogy ezek a sportolók olyan könnyen „kattannak rá” másra is: legjobb esetben csak bizonyos kajákra, szélsőséges esetben drogra vagy alkoholra. Ugyanúgy eshetnek az „egészséges” függőségek csapdájába is, megszállottam fogyókúráznak, számolják a kalóriákat.

4. Az ördögi kör

Beth azt hiszi, hogy csak a Librium (abban az időben az amerikai gyerekotthonokban rendszeresen alkalmazott nyugtató) hatása alatt képes jól teljesíteni, csakis a drog hatása alatt tudja vizualizálni a játszmákat. Ez hamis illúzió, viszont erős kondicionáláson alapul: a nyugtató fogyasztása kiváltja azt az ellazult lelkiállapotot, amelyben felszabadultan, feszültségektől mentesen képes működni.

A két esemény fizikailag egybeesik, de nincs ok-okozati viszony a kettő között. Nyilván akkor is képes briliánsan játszani, ha épp nincs a szer hatása alatt. Amint ez többször előfordul, kialakul a biztonságérzet, ami végül kioltja az előző kondicionálást.

Sportolóknál nem ritka a babona. „Ezt és ezt kell tennem, hogy sikerüljön”: Serena Williamsnek ötször kell leütni a teniszlabdát egy szerva előtt, Michael Jordan kosárlabdázó csak egy bizonyos alsónadrágban volt hajlandó pályára lépni, és Michael Schumacherről tudni, hogy csak bal oldalról szállt be a versenyautójába.

Ezek általában ártalmatlan cselekvések, de nyugtatóan hatnak a sportolókra, mert évek során rögzültek be. Nem könnyen, de minden ártalmas ördögi kört meg lehet szakítani, és helyettesíteni lehet egészségesebb, ártalmatlanabb ceremóniákkal.

5. Időzített bomba

A feldolgozatlan lelki sebek és traumák a mélyben lappanganak. Néha évekig. Aztán pont akkor törnek ki időzített bombaként, amikor a legtöbb kárt tudják okozni. Nem véletlenül. A nyomás, a felborult lelki egyensúly, a bizonytalanság, a pszichés teher képes pillanatok alatt előhívni a már-már elfeledett vagy legalábbis jó mélyre száműzött démonokat.

Azért jó minden negatív érzéssel, kudarccal szembenézni, majd fokozatosan feldolgozni őket, hogy ne szabotálják később a teljesítményt pont a legkiélezettebb helyzetben. A sorozat ötödik részében hangzik el a mondat: „Az a legerősebb ember, aki nem fél egyedül lenni.” Beth-nek ez volt a démonja.

6. A tehetség fegyelem nélkül semmit sem ér

Napjainkban senki sem szereti a fegyelem szót. Túlságosan emlékeztet azokra a merev és kényszerítő pedagógia módszerekre, amelyekről mindenki tudja, hogy nem működnek. Pedig a belsőleg motivált, önként vállalt fegyelmezettség minden siker alapja – nem csak a sportban.

A bűvös „tízezer óra” szabálya: akkor uralsz igazán jól egy készséget, ha azt már legalább tízezer órán keresztül gyakoroltad, edzettél rá, képezted magad. Fegyelem kell a lemondásokhoz, az áldozatokhoz. A tehetség az alap, de az építőkockákat szorgalmasan kell rakosgatni éveken keresztül. Ehhez iszonyú fegyelmezettség szükséges, ami a kezdetekben jöhet kívülről, de egy idő után belsővé kell válnia, hogy tartósan működni tudjon.

7. Ismerd meg az ellenséged

Az alapos felkészülés megnyugtatja a sportolót. Megteremti az önbizalmat, hogy ő mindent megtett, ami csak tőle telt. Ehhez hozzátartozik az is, hogy felkészül az ellenfélből. „És egy nagy előnye mindenképpen lesz: Borgov egészen biztosan nem készült fel belőle annyira, mint ő Borgovból. (…) Optimistává tette a lányt, hogy olyan sokat olvasott az elmúlt fél évben. Jó érzés volt tudni, mit várjon”— olvasható a könyvben. Az alapos felkészülés és az ellenfél beható ismerete tényleges biztonságérzetet ad, kioltva azt a kondicionálást, amit addig a nyugtatók fogyasztása okozott.

+1 lecke, ami már nem csak a sportról szól

Méltó befejezésként a bajnokságot megnyerve, Beth nemes egyszerűséggel ül le a moszkvai öregekkel sakkozni. Alázattal, gyermeki örömmel. Szimbolikus cselekedet ez, köszönetnyilvánítás annak a rétegnek, amely gyerekkora első tanítóját, Mr. Shaibelt, a gondnokot képviseli.

Nagy Gyöngyi sportpszichológus, mentál tréner

Weboldala itt, blogja pedig itt található.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, amely lelkünk sötét és napos oldalával foglalkozik.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.