A magyar társadalomnak ugyan csak kisebb csoportjaira vonatkoztak, mégis az érintetteknél sokkal nagyobb tömegeket mozgattak meg (akár külföldön is) egyes kormányzati intézkedések és miniszterelnöki kijelentések. A Budapest Pride Felvonulás (és hasonló LMBTQ-rendezvények és -demonstrációk) minapi betiltása vagy az „áttelelt poloskákat” emlegető március 15-i beszéd sokakból váltottak ki heves érzelmeket (a felháborodástól és elkeseredéstől a kárörömig), és hétköznapi beszédtémává tették a társadalmi kirekesztés/kirekesztettség kérdéseit.

Egyetemes emberi élmény

Nem ok nélkül, hiszen a kirekesztettség érzése egyetemes emberi élmény, lényegében mindenkinek volt ilyen jellegű tapasztalata élete során. Valamelyik közösségben bárkivel előfordulhatott, hogy kirekesztették, beszóltak neki, lenézték, rosszul bántak vele, ezért könnyű a stigmatizált személy helyébe képzelnünk magunkat – magyarázza Lantos Nóra szociálpszichológus, az ELTE PPK szombathelyi Pedagógiai és Pszichológiai Intézetének munkatársa.

Azt pedig a korábbi évtizedek pszichológiai kutatásai tárták fel, hogy milyen sokféle érzelmet élhetünk meg, ha kizárnak minket egy csoportból, ahová tartozunk vagy tartozni szeretnénk. Az elutasítás és ellenségesség hatására például az érintettek haragot és frusztrációt élhetnek át, ami tovább fokozhatja a marginalizálódásukat, vagy éppen az aktivitásukat, ellenállásukat. Másokon inkább szorongás és depresszió lesz úrrá, ami viszont hosszabb távon különféle mentális problémák kialakulásához vezethet. Vannak továbbá, akik magányt és izolációt élnek meg a kirekesztés következményeként, különösen akkor, ha az elutasítás miatt elveszítik a társas kapcsolataikat.

Olvassa tovább a cikket a HVG Pszichológia 360-on! Az első hónapban az előfizetés csak 5 Ft. Bővebben a lapról itt. Böngésszen egyedülálló pszichológiai Tudástárunkban!