Egy az újak közül. Blokkokon túl © Agave

A legtöbb olvasó nem figyeli, hogy a könyveit melyik kiadó adja ki, a szerzőre, a címre, a borítóra koncentrál. És persze a könyv árára. Ma több olyan kiadó is jelen van a magyar piacon, amely az üzleti célok mellett szerelemből, szerelemmel csinálja a könyveket. Ezt az olvasó is megérzi.

A szórakoztató könyvek rajongóit az Albatrosz sorozat óta nem sikerült igazán boldoggá tennie egyetlen kiadónak sem. Aztán 2003-ban négy fiatal srác úgy döntött, hogy majd ők kiadják azokat a könyveket, amelyeket a többi kiadó nem hajlandó. Bíztak abban, hogy lesz elég jó ízlésű olvasó az országban, akinek érdemes minőségi szórakoztató irodalmat előállítani. Varga Bálint, Csurgó Csaba, Meznerics Gergely és Kuszkó Rajmund már az első könyveivel sem nyúlt mellé, Laurel K. Hamilton vámpírvadászos sorozata például azóta is újabb és újabb rajongókat gyűjt be, túljárnak már a tizedik köteten is, az Agave kiadó pedig a magyar könyvpiac megkerülhetetlen szereplőjévé vált.

Az Agave tipikus olvasója nagy valószínűséggel sorozatfüggő, és egymás mellé stócolja a kiadó könyveit; Philip K. Dick-, Hamilton-, Saylor-, Banks- vagy Block-rajongó, hogy csak néhány lehetőséget említsünk. Az addikció egyre fenyegetőbb, mert a kínálat egyre bővül, már John Le Carré, Neil Gaiman és Alex Berenson újdonságaira is számíthatunk.

A századik kötetet a kiadó egészen különlegesnek szánta, szinte önköltségi áron készült el az az elbeszélés-válogatás, amely Agave 100 címmel jelent meg. Az előszó egy picit szentimentális, de nagyon kedves és őszinte üdvözlet. A kötetben megjelent szerzők köre pont olyan változatos, mint a kiadó könyvei általában, krimi és sci-fi váltakozik fantasyvel. A két kedvencünk Lawrence Block szupervicces betörős sztorija és Laurell K. Hamilton meglepően mély sci-fije; akadt olyan kiadó, amely ez utóbbit mocskossága miatt dobta vissza. A legnagyobb csalódás pedig a nagytekintélyű Dashiell Hammett, aki egyébként természetesen továbbra is imádatunk tárgya, de A nő sötétben szinte már az unalomig kiszámítható volt.

Csurgó és Varga. A tulajok fele © Agave

Az ötödik születésnap és a századik kötet kapcsán eszünkbe jutott néhány kérdés az Agave múltjával és jövőjével kapcsolatban, amelyekre Csurgó Csaba, Varga Bálint és Meznerics Gergely válaszolt.

hvg.hu: Elérkeztek a századik könyvhöz, születésnapi bulit is tartottak, akad olyan olvasó, aki az Agave kiadót Isten ajándékának nevezte. Még mindig élvezik a könyvkiadást?

Varga Bálint: Hogyne. Vannak döcögősebb napok, nehezebb könyvek, karcosabb hónapok, de én a magam részéről nagyon élvezem. Még most is megtörténik velem, hogy elolvasok egy könyvet, és azt mondom: de jó lenne ezt kiadni. És akkor leesik a húszfillér, hogy kiadhatjuk, hiszen van egy könyvkiadónk.

Csurgó Csaba: Isten ajándéka? „Apró” túlzás. Kezdem egy Philip K. Dick-regényben érezni magam. Komolyra fordítva a szót, élvezzük, persze hogy élvezzük. Hazugság lenne azt mondani, hogy a munka minden egyes mozzanatát, de ha látok valakit a metrón, aki Agave-könyvet olvas, és annyira belefeledkezik, hogy elfelejt leszállni, az kárpótol a kevésbé élvezetes pillanatokért is.

Meznerics Gergely: Csatlakozom az előttem szólókhoz. Én is élvezem, ha nem is minden pillanatát.

hvg.hu: Olvasni persze jó, de a könyvkiadás nyilván nem csak erről szól, mérhetetlen mennyiségű üzleti és adminisztrációs munkával is jár. Hogyan vált be az érdeklődés és a hajlam szerinti feladatmegosztás?

V. B.: Tökéletesen, mindannyian maradtunk annál a kaptafánál, amit a legjobban ismerünk. Mindannyian egy részterületért felelünk, ugyanakkor a stratégiai döntéseket közösen hozzuk meg. Az is igaz, hogy rengeteg könyvünk van, és sokat közülük már napi szinten nem mi készítünk.

M. G: Öt év alatt sokat nőtt a kiadó, mind a megjelentetett címek, mind pedig a forgalom tekintetében. Az ezzel járó plusz adminisztrációs, menedzselési és kereskedelmi munkát nem tudtuk volna egyedül csak mi négyen megoldani, ezért a terhek növekedésével párhuzamosan a kiadóban dolgozók létszáma is folyamatosan nőtt. Jelenleg rajtunk, tulajdonosokon kívül hárman, Balázs Anita, Steiner Kata és Szabó Éva dolgoznak a kiadóban.

hvg.hu.: Hol tart most üzletileg az Agave?

V. B.: Köszönjük, jól haladunk. Nyilván minden kezdet nehéz, a mienk is az volt, de panaszra nincs okunk. Stabilan és fenntarthatóan növekedünk, ami csak úgy lehetséges, hogy nyereségesek vagyunk.

M. G.: Nem szeretnénk elkiabálni, de egyelőre minden a tervek szerint alakul. Az első év persze nem volt egyszerű anyagilag, hiszen a semmiből elindítani egy kiadót, az nem olcsó mulatság. De ebben a tekintetben is szerencsénk volt, mert már az első könyveinket is szerették az olvasók. Eddig minden évben tudtuk növelni a kiadott címek számát.

hvg.hu: Nem tartotok a túlzott növekedéstől? Nem lesz túl nagy a kabát?

V. B.: Ezen sokat gondolkodtunk. Az idei a nagy ugrás éve, a tavalyi 27 címmel szemben az idén 40-et adunk ki. Ezzel a lehetőségeink határához érünk, a plafon évi 50 cím lehet. Ennél többet is lehet persze kiadni, de akkor pont az a fajta munka veszne el, amit szeretünk. Eddig olyan könyveket adtunk ki, amik valamilyen szinten értéket képviseltek. Évi 50 minőségi címet éppen elég lesz összeszedni.

Cs. Cs.: A növekedéstől nem félünk. Miért félnénk tőle? Ez is csak egy újabb feladat, amit meg kell oldani. Amitől félhetnénk ezzel kapcsolatban, az az, hogy esetleg elveszítjük közben azt az arcunkat, amit eddig megszereztünk.

hvg.hu: A könyveik alapján biztosak vagyunk benne, hogy a legkevésbé sem sznobok, de mégis, mi az a könyv, amit semmiképpen sem olvasnának el, mert cikinek tartanák?

V. B.: Annyira, de annyira magas a labda. Annyira. Az a baj, hogy nem válaszolhatok rá érdemben, mert esetleg megsértenék olvasókat. Maradjunk annyiban, hogy a politikai, a tévés és a testmozgatós vonal felől érkező könyvek egyikét sem venném a kezembe.

Cs. Cs.: Ha valamit nem olvasnék el, akkor az nem azért van, mert cikinek tartom, hanem mert esetleg sajnálnám rá az időt. Ciki könyvet olvasni egyébként olykor a legszórakoztatóbb dolog a világon.