1974 óta a Fehér Háznak négy lakója is „balos” volt: Gerald Ford, Ronald Reagan, az idősebb George Bush – a jelenlegi elnök apja – és Bill Clinton, mutatott rá nemrég a New York Sun című lap. Az alelnökök és a meg nem választott jelöltek között is átlagon felüli a balkezesek aránya, közéjük tartozott például Al Gore, Robert Dole, John Edwards és Ross Perrott.

Átlagosan az amerikaiak 10–12 százaléka balkezes, ez még rejtélyesebbé teszi, hogy miért jóval magasabb az arányuk az elmúlt évtizedek vezető amerikai politikusai között. A The Washington Post még azt is kimutatta, hogy az elmúlt 34 évből 22-ben „a balkezesek kezében volt az elnökség”.

Egyes magyarázatok szerint a balkezesek, akik agyuk jobb féltekéjét nagyobb mértékben használják, alkalmasabbak arra, hogy egy problémát „egészében szemléljenek”, egy időben több témával foglalkozzanak, továbbá kreatívabbak jobbkezes társaiknál – írta a New York Daily News.

A lapok számos példát hoznak fel erre, matematikusok, művészek, építészek nevét említik Michelangelótól és Leonardo da Vincitől Albert Einsteinig és Marilyn Monroe-ig.

Van olyan magyarázat, hogy balkezesként a társadalom komoly nyomásával kellett dacolniuk, hogy azok is maradhassanak, ez tette őket kitartóbbá. 1900-ban az amerikaiaknak még csak alig 3 százaléka merte magát balkezesnek vallani, és még ma sincs igazán jó sajtójuk, a balkezességet sokan ügyetlenségnek tekintik.

1988-ban az idősebb George Bush elnökjelöltségét a The Washington Post véleményrovatában valaki ezzel a címmel vitatta: Akarunk-e egy balkezes elnököt? Később, amikor az elnököt pajzsmirigyzavarral kezelték, egyes orvos szakértők arról cikkeztek, hogy a balkezesek hajlamosabbak ilyen jellegű betegségre.

Miután idén két balkezes közül kell választaniuk az amerikaiaknak, a New York Daily News szerint elkerülhetetlen lesz, hogy a Fehér Házban kicseréljék az ollókat és a konzervnyitókat. A The Washington Post inkább politikai csattanóra futtatja ki a témát: szerinte az országnak „igazából egy kétkezes elnökre lenne szüksége”.