Douglas Eugene Savoy. Rokon vonások © AP

Khakiszín Fedora-kalap, bőrdzseki, derékra tekert ostor, borostás arc, megnyerő tekintet - nagyjából ezek a New England-i Marshall Főiskola régészprofesszora, Henry "Indiana" Walton Jones főbb ismertetőjelei. A második világháború előestéjén a náci Németország archeológusai ellenében tevékenykedő kalandor professzor kitalált figura, George Lucas és Steven Spielberg hollywoodi mogulok agyszüleménye. A karakter első, 1982-es vászonra lépése óta mégis sokan firtatják, kiről mintázhatták hősüket Spielbergék.

Kétségtelen, Az elveszett frigyláda fosztogatói bemutatása óta az Indiana Jones név a kincskereső régészek bevett sajtócímkéjévé vált, és felvetődött, hogy az olyan kalandorok, mint a gízai Kephrén-piramis újkori felfedezője és cirkuszi erőember, az olasz Giovanni Battista Belzoni, az amerikai őslénykutató Roy Chapman Andrews vagy a Machu Picchut feltáró hofitársa, Hiram Bingham professzor lehettek az előképei a mozifigurának. Utóbbiakat az 1930-1940-es években készült, a Lucas- Spielberg párost bevallottan megihlető mozisorozatok ugyanis mintául vették széles állkapcsú és kiművelt hőseik megalkotásakor.

Közvetlenebb modell lehetett a rajongói honlapján "igazi" Indiana Jonesként emlegetett Frederick Albert Mitchell-Hedges brit régész. Ő elveszettnek hitt városok és népcsoportok felkutatása mellett leginkább azzal szerzett magának hírnevet, hogy miközben az 1920-as években a mai Belize területén Atlantisz nyomait kutatta, elsőként akadt kvarckristályból kivésett, emberi koponyát formázó műtárgyra. Bár a kristálykoponyák gyógyító erejét és atlantiszi származását többen vitatják, a kalandfilm alkotóinak kapóra jöhetett a koponyák körüli máig tartó kultusz. Az idei cannes-i filmfesztiválon debütáló, tartalmát tekintve szupertitkosan kezelt negyedik rész címéből - Indiana Jones és a kristálykoponya királysága - legalábbis erre lehet következtetni.

Mindenesetre "az igazi Indiana Jones" címet már három évvel a figura megjelenése után kiosztották. 1985-ben az amerikai People Magazin Douglas Eugene Savoynak tulajdonította a legtöbb rokon vonást. A 80 éves korában, tavaly szeptemberben elhunyt Savoy azzal érdemelte ki a magazin elismerését, hogy egymaga több mint negyven elveszett várost fedezett fel, köztük a perui Vilcabambát, az utolsó inka menedékvárost. E téren egyébként egy másik Indiana Jones-előkép kutatásait fejelte meg: Hiram Bingham, miután 1911-ben megtalálta a perui Andokban Machu Picchut, ezt a várost vélte a spanyol konkvisztádorok elől menedéket kereső inkák utolsó településének. Az 1970-es években a történelem előtti andesi chachapoya nép lakóhelyeit felkutató, 1977 és 1982 között saját építésű korhű evezőseivel az inkák és aztékok óceáni kereskedelmi útjait kereső Savoyt a vallási érdeklődés is rokonította a filmbéli Indiana Jonesszal. A vallási ereklyéket - frigyláda, Szent Grál - a nácik orra elől rendre elhalászó, de azokat végül veszni hagyni kénytelen Jonesszal ellentétben azonban Savoy nem pusztán tudományos szemmel tekintett a vallásra. A hetvenes években új teológiát hozott létre, és A Második Advent Egyháza, Jézus Krisztus Nemzetközi Közössége néven egyházat is alapított, amelynek keretei között egyebek mellett a holt-tengeri tekercsek keletkezésének körülményeivel foglalkozott.

Ennyi elfoglaltság mellett nem is csoda, hogy az "igazi" Indiana Jones, bár örült a People Magazin által adományozott titulusnak, nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget, és nem is feltételezte, hogy ő ihlette volna meg a hollywoodi álomgyárosokat. Meglehet, az élete végéig kackiás bajuszt viselő archeológus másképp érezte volna magát, ha a celluloidrégészt nem Harrison Ford, hanem az eredetileg kiszemelt, az övéhez hasonlító arcszőrzetű, de a szerepről televíziós elkötelezettsége miatt végül lemondó Tom Selleck alakítja.

Volt olyan is, akit a hasonlóság - igaz, másban - inkább zavart. A baptista lelkészből elhivatott bibliakutatóvá lett texasi Vendyl Jones 1992-ben azzal sokkolta Az elveszett frigyláda alkotóit, hogy azok ellopták a történetét. A pereskedéstől végül elálló Jones nem csak a vezetéknevek összecsengésére és vallási terepkutatásai - így a frigyláda nyomainak keresése - közben megélt kalandjainak hasonlóságára alapozta vádjait, hanem egyenesen azt állította, Randolph Filmore sci-fi szerző, akivel 1977-ben pár hónapig együtt dolgozott, részt vett az első Indiana Jones-opus megírásában, közvetlenül az után, hogy ő tollba mondta neki a maga kalandjait. Szerinte még az Indiana keresztnevet is Filmore alkotta az ő neve, a Vendyl tovább-becézéséből: Endy-Indy-Indiana. Filmore viszont azt mondja, vele kapcsolatban csak fantáziál a most 78 éves Jones, ő sosem volt szkriptíró egyetlen Indiana Jones-sztoriban sem - amit az alkotók egybehangzóan megerősítettek.

A két filmmogul egyébként valóban abban az időben kezdett gondolkodni egy közös film ötletén, amikor Jones és Filmore megismerkedtek. A Csillagok háborúja első epizódjának bemutatója után, egy hawaii nyaralás alkalmával állt elő Lucas egy 1973-ban keletkezett filmnovellával és az ötlettel, hogy készítsenek egy közös darabot, gyermekkoruk kedvelt kalandfilmjeinek stílusában. A Vendyl Jones-féle vádaskodás nyomán az alkotópáros egyébként később megnevezett egy valós "személyt", akitől a nevet kölcsönözték: egy bizonyos Indiana Smitht. Nevezett nem volt más, mint Lucas alaszkai malamud fajtájú kutyája, akinek pórias családnevét hallva Spielberg fanyalgott, majd azt végül Jonesra módosítva mégiscsak megtörtént a régész "keresztelője". A névadás körülményeire az 1989-ben készült harmadik epizódban utaltak is az alkotók, amikor is a régész Sallah nevű segítője jót nevet, megtudva, hogy barátja egy kutyáról kapta a nevét. Mellékesen a házikedvencnek egy másik filmfigurában is emléket állított a rendező-producer: a Csillagok háborúja óriásszőrmókját, Chewbaccát egyenesen róla mintázta.

SCHREIBER ANDRÁS