Hogy csinálják a franciák?
Elég körülnéznünk ismerőseink körében, hogy lássuk, a gyereknevelés milyen kevéssé univerzális dolog, hát még ha másik országról, más kulturáról van szó. Az angolszász nevelési elméletekről és gyakorlatról átfogó képet szerezhettünk már, most egy speciális téma kapcsán olvashatunk a franciákról is. Mint oly sok más dolgot, a gallok ezt is eléggé másképp látják.
A szülő-gyerek viszonyban az elszakadás, mint probléma egészen hamar felmerül, hiszen a csecsemő már azt is drámának éli meg sokszor, ha a róla gondoskodó szülő kikerül a látóteréből. Később az első nagymamánál töltött éjszaka, a bölcsőde, az óvóda jelenthet gondot sok kisgyereknek. És persze szülőnek is, illetve bizonyos pszichológiai irányzatok szerint elsősorban a szülőnek, mivel a legtöbb esetben az anyának teremt feloldhatatlan helyzetet, bűntudattal vegyes aggodalmat, hogy másokra hagyja gyerekét. Ezen elmélet alapján a kicsi csak visszatükrözi, amit az anya sugároz felé, ezért is szokták tapasztalt óvónők és gondozónők azt javasolni, hogy a kezdeti időszakban inkább az édesapa vagy egy nagyszülő hozza reggel a gyereket, hogy drámai jeleneteket elkerüljék.
A life-style.hu könyvajánlóját ide kattintva olvashatja tovább.