Mit ne tegyünk az esküvőn? 5 jó tanács
Lucy Mangan ennek az utóbbi csapatnak írt könyvet Vonakodó menyasszony címmel, amelyben érdekes tanácsokkal szolgál.
Lucy Mangan ennek az utóbbi csapatnak írt könyvet Vonakodó menyasszony címmel, amelyben érdekes tanácsokkal szolgál. Ezekből szemezgettünk ötöt az olvasónak.
Mit tegyünk az anyákkal?
Amint bejelentjük a jó hírt a családnak, mindenki azonnal lesz egy tanácsa vagy megjegyzése azzal kapcsolatban, hogy milyen is egy tökéletes esküvő. A csapat azonban többnyire elhallgat egy idő után, főleg, hogyha az okoskodások süket fülekre találnak. Csak az anyukánkkal vagy az anyósunkkal lesz probléma. Lucy Mangan szerint őket ennél sokkal nehezebb leszerelni. A tanácsa erre a következő: a legjobb, ha anyukánk ismert gyengeségeit célozzuk meg. "Beszéljük rá a nővérünket, hogy tettesse, hogy terhes, vagy a bátyánkat, hogy homoszexuális. Nekem apukám segített, miután anyukám megjelent egy 802 pontos listával az esküvői tennivalókat illetően. Apukám ezután minden nap félregombolta a kardigánját, ujjlenyomatokat hagyott a hűtőszekrényen és átrendezte a törülközőket a fürdőszobában tett látogatásai alatt, így volt anyunak mivel foglalkoznia" - meséli az írónő. Nekünk ez azért kicsit durvának tűnik, de szemellenzős anyósok vagy anyukák esetében ki tudja, mi lehet a megoldás...
A nyoszolyólányok kérdése
Erre a kérdésre a könyvben igen egyszerű a válasz. Az írónő szerint ugyanis nem kell egyet sem felfogadni. „A nyoszolyólánynak olyan barátot használunk, aki alacsonyabb, dagadtabb, és rondább mint mi vagyunk - jelentette ki a testvérem, majd végignézett rajtam és azt ajánlotta, hogy az lesz a legjobb hogyha egy darab kutyagumit húzok magam után zsinóron, hiszen az is tökéletesen megfelel az említett kritériumoknak. Nos, ha nem fogadunk nyoszolyólányokat, akkor nem kell az ilyesfajta dumát hallgatni sem.” Rém egyszerű megoldás, nem igaz?
Mi a helyzet a ruhával?
A Vonakodó menyasszony tanácsai szerint a legjobb, ha az esküvői ruhaszalonok környékére sem nézünk, hanem inkább fogadunk egy szabót. Az ok először is az, hogy teljesen fölösleges a ruhánkat megvenni drága pénzért, amikor valaki féláron megvarrja nekünk. Másodszor „egy esküvői szalon eladói a gonoszság megtestesítői, kik azért gyűlnek össze körülötted az öltözőben – mint a sakálok egy sebesült gazella körül –, hogy felhívják a figyelmedet a hibáidra, miközben a ruhán ejtendő változtatásokat sorolják és lábbal tiporják a maradék méltóságodat" - írja Lucy, akinek azért nem ártana valami önbizalomnövelő könyvet is írnia egyszer.
Esküvő előtti diéta
A Vonakodó menyasszony szerint a legjobb, ha beletörődünk, hogy a ruhánk nem úgy fog rajtunk mutatni, ahogyan azt megálmodtuk, vagy ahogy azt az esküvői magazinokban láttuk. Ha jól esik az egónknak, hogy ledobunk egy-két kilót, akkor rajta, de a komolyabb diétának semmi értelme, hiszen az alakunk kérdése már születésünkkor eldőlt a kapott gének tükrében. A magasságon és a testfelépítésen változtatni nem lehet, de azért vékonyabb derekat varázsolhatunk magunknak egy fűzővel, amelyet egy jó erős kezű asszony húz meg rajtunk. Lucy ötlete, hogy a fűzőt a szabóval belekombináltathatjuk a ruhánkba, mert ezért érdemes egy kis extrát fizetni, és a hatás tényleg drámai lehet, ha máshol nem is hát dekoltázs vonalon, amely a fűzőtől olyan megemelkedetté válik, hogy egy álló banketten tányért sem kell tartanunk a falatkák alá.
Az esküvői témák
Most már itthon is egyre terjed, hogy az esküvőre különböző témákat találunk ki. Nyugaton egy halom cég és szolgáltató szakosodott arra, hogy vadnyugati, Elvis Presley korabeli vagy középkori hangulatot varázsoljon nekünk a nagy napra. "A témák azoknak kellenek, akik azt képzelik, hogy a boldogító igen kimondása egy másik esendő, zavarodott, önbizalomhiányos emberkének nem szolgáltat elég izgalmat egy napra - nekik sosem lesz jó esküvőjük." Lucy tanácsa, hogyha ha bárki megkérdezi tőlünk, hogy mi a témája az esküvőnknek, válaszoljuk nyugodtan csak azt, hogy "ÉN".
Amint láthatjuk, a könyv nem a lelkes menyasszonynak szól, és Lucy saját bevallása szerint azért írta meg a tapasztalatait, hogy ha már neki végig kellett csinálnia a gyötrelmes, fehér ruhás, templomi napot több száz vendég előtt, két generáció érzelmi terheivel megfejelve, akkor legalább ezzel segítsen abban, hogy mások nagy napja elviselhetőbb legyen. Bár kérdés, hogy ezek után ki akar majd oltár elé állni.
Krisztina O'Brian