A gyermekek jelenléte az éttermekben minden országban más attitűdöt von maga után. Magyarországon kevés étterem engedheti meg magának, hogy kitegye a családosok szűrét, Angliában viszont igen gyakori a „No kids or dogs” felirat az éttermek ajtaján. Az ilyesfajta felirat Amerikában komoly diszkriminációnak számítana, a franciák pedig elég arrogánsak ahhoz, hogy a kutyáikat is az asztalhoz ültessék. Ám ezen kialakult különbségek ellenére az említett országok étterem-tulajdonosait kérdezve a gyerekek jelenlétéről valószínűleg meglepően egyöntetű véleményt kapnánk: inkább azokat a vendégeket kedvelik, akik egymás szemében vesznek el, és nem azokat, akik az asztal alatt.

Az étterem-tulajdonosok mellett a legtöbb séf és konyhafőnök is gyerekundorban szenved. Ők azért küzdenek egész életükben, hogy olyan étteremben helyezkedhessenek el, amely elég menő ahhoz, hogy szelektálja vendégeit. Sok étterem különböző trükkökhöz folyamodik a családosok elriasztásának érdekében, például nem tart etetőszéket, vagy nem kínál gyermekmenüt, és minél előkelőbb egy étterem, annál elfogadottabb nézet a gyermekundor.

Flickr (Creative Commons)

Abban mindannyian egyetértünk, hogy a minőségi kulináris élvezetek mellé valami kellemes muzsika hangja való és nem indiánüvöltésé, hiszen az étkezés élménye sokaknak szinte vallásos jellegű (egy bizonyos árfekvés fölött mindenképpen). De akkor ez azt jelenti, hogy azok az egyének, akik az utódnemzés ötlete mellett döntöttek, a következő 16 évben nem ehetnek mást, csak hamburgert? Mi legyen azokkal a szülőkkel, akiknek a gasztronómia a szenvedélye, akik szertartásosan különböző éttermekbe járnak, hogy különleges és minőségi ételeket kóstolhassanak? Hagyják otthon a gyerekeiket a rántott hús mellett?

Nos, ez nem feltétlenül szükséges, a gyerekek többsége megtanítható arra, hogyan kell egy étteremben civilizálatlan viselkedni. A gasztronómia szerelmesei és a gyakori étterem látogatók rengeteg tanácsot kínálnak az interneten a különböző módszereket illetően. Íme a hatékony formula, hogyan szoktassuk a gyereket az éttermi környezethez.

• A szoktatást azokban a bizonyos kockás abroszos (semmiképpen nem a bevásárlóközpontokban található gyors éttermekre gondolunk) éttermekben kell kezdeni, ahol jól tűrik a gyerekeket. Derítsük fel a környéken, hol találunk ilyeneket és látogassuk rendszeres jelleggel őket. Ha szertartásosan viselkedünk az asztalnál, a gyerekek előbb utóbb megtanulják, hogy mik az elvárások velük szemben.

• Tanítsuk meg őket késsel és villával enni. Semmi esetre se engedjük, hogy a kezüket használják. Ha otthon is mindig elvárjuk az evőeszközök és a szalvéta használatát, a szokást az étteremben magától értetődőnek veszik majd.

• Otthon is együnk együtt, amikor csak lehet. Várjuk meg, hogy mindenki befejezze az étkezést mielőtt felkelünk az asztaltól.

• Ha nincsen érdekes választék a gyerekmenün egy étteremben, rendeljünk nekik a felnőtt menüből. Legyen a gyerek számára is világos: azért járunk az étterembe, hogy valami különlegeset együnk és nem azért, hogy ugyanazt válasszuk, amit otthon.

• Már egészen kis kortól szoktassuk a gyerekeket a nemzetközi ételekhez. Járjunk velük rendszeresen kínai, indiai, olasz, japán stb. éttermekbe. Először rendeljünk nekik egyszerű ételeket, amelyek hasonlatosak a magyar konyhához. Lehet, hogy kezdetben visszautasítják majd az idegen ízeket, de ha többször kínálunk nekik többfélét, akkor nagy eséllyel kialakul saját ízlésük.

• Vigyük a gyerekeket tapas bárba, ahol több kis adagot lehet rendelni, és próbáltassunk velük újdonságokat.

• Főzzünk otthon is nemzetközi ételeket, tanítsuk a gyerekeket pálcikával rizst vagy villával és kanállal spagettit enni.

• Ne csak spagettit rendeljünk az étteremben, kóstoltassuk meg a gyerekekkel a többi olasz tésztát is és tanítsuk meg őket az olasz nevekre.

• Hasonlóan jó ötlet, ha a gyerekek kóstolás útján tanulják meg a speciális nemzetközi ételkészítési eljárásokat.

• Nyaralások alkalmával inkább ebédhez válasszunk előkelő éttermet. A gyerekek napközben még kevésbé nyűgösek és az étteremben is jobban megtűrnek minket.

• Vigyünk magunkkal csendes játékokat, rejtvényeket, kifestőt, kártyajátékot. Ne várjuk el a gyerektől, hogy szórakoztassa magát, mert akkor hamar beleun, csatlakozzunk hozzá.

• Meglepő, de ne vigyünk éhes gyerekeket az étterembe, az éhes gyerek ugyanis hisztis és türelmetlen. Egy órával az étterembe indulás előtt adjunk nekik valami könnyű csemegét.

• Sokan pénzkidobásnak vélik, hogy különlegességet rendeljenek a gyereknek, mert a gyerek esetleg nem eszi meg az ételt, és éhen marad. Az a legjobb megoldás, ha magunknak valami olyan ételt választunk, amelyről tudjuk, hogy a gyerek is szereti. Ha nem jön be a próba, akkor tányért cserélhetünk.

• Az is jó ötlet, ha mindenki más ételt választ és körbeadjuk a tányérokat, hogy mindenki kipróbálhassa a másik ételét. Így mindenki nyer tapasztalatot a menün fellelhető ételek körében.

Ne adjunk tehát lejjebb a színvonalból csak azért, mert gyerekeink vannak, járjunk előkelő éttermekbe továbbra is. Persze a 2-3 Michellin-csillagos éttermek itt kivételek, és nem az étterem előkelő mivolta miatt, hanem mert egy 6-8 fogásos étkezés akár 3-4 óráig is eltarthat, ez pedig túl hosszú idő bármilyen korú gyereknek.

Ha biztosak vagyunk a gyerekeink magaviseletében, egy kevésbé gyermekbarát étteremben felajánlhatjuk a főpincérnek, hogy egy hangos szó esetén kifizetjük a megrendelt menüt és azonnal távozunk. Ezt általában nem szokták visszautasítani.