Thillo Sarrazin nagy port kavart bevándorló-ellenes könyvével tavaly nyáron. A rasszista hangvételtől sem mentes Németország felszámolja magát című műben a muszlim bevándorlókat Németország elbutulásának okozóiként mutatta be, a lengyelekről viszont jó véleménnyel volt. A németek keleti szomszédai igen szorgalmasak, törekednek az asszimilációra, így felemelkedésük is biztosított Németországban, citálja a botrányszerzőt a Die Zeit egyik cikkében. „A lengyelek már rég nem csupán szobafestők és takarítónők, akiket a fal leomlása utána a tehetősebb berliniek nyolcmárkás órabérért foglalkoztattak” - írja Sarrazin.

De hogy látja mindezt egy lengyel takarítónő?

Justyna Polanska januárban megjelent könyvében azonban bemutatta a másik oldalt is: a 32 éves nő a német háztartások szolgálatában eltöltött, évtizedes tapasztalatát foglalta össze, azzal a céllal, hogy lerántsa a leplet a képmutató németekről.

Polanska tíz éve bébiszitterként kapott munkát a "lehetőségek hazájában", ahova nyelvtudás nélkül érkezett érettségi után, a lengyel kilátástalanságból menekülve. Könyvében tucatnyi kisebb, már-már banális eset mellett néhány kirívó gusztustalanságról is beszámol: egy néni például minden alkalommal fekáliával kente be a vécécsészét, hogy ellenőrizze, rendesen végzi-e a munkáját. Egy tehetős házaspár pedig 5, 10 és 20, sőt 50 eurós bankókat hagyott a lakás különböző pontjain, hogy próbára tegyék becsületességét. Ezen kívül talált munkaadóinál mumifikálódott hörcsögöt, frissen kihúzott bölcsességfogat, rothadó véres tampont, a használt óvszer pedig mindennapos lelet volt az ágyak alatt.

Elbeszélésében külön fejezetet szán annak, hogy leírja a foltok eltávolításának metódusait, osztályozva azokat összetételük alapján. Az egyik legkidolgozottabb epizódban egyik kedves ügyfelének magánéletét tárja olvasói elé, akit egy alkalommal ürülékbe és okádékba fojtott szerelmi bánatában fedezett fel. Az öregurat lengyel barátnője hagyta el, a nő kikérte magának, hogy kiszolgálja a párját. Justyna Polanska (lefordítva: Lengyel Igazság) kivakarta ügyfelét saját piszkából, mentőt hívott hozzá, majd mikor felépült, a lelkére kötötte, hogy viselkedjen tisztelettudóbban a lengyelekkel. A heppiend szerint a férfi lengyel szerelme később visszatért hozzá, Polanska pedig azóta is boldogan takarít náluk.

Ha ugyan még szüksége van e munkára regényének kétes sikere után; könyve ugyanis januárban az Amazon online könyvkereskedés eladási listájának 16. helyén állt. Mi a jelenlegi állás szerint a 16. helyen nem az ő, hanem épp Sarrazin könyvét találtuk, aki egy hír szerint hozzávetőlegesen 3 millió eurót keresett radikális "tanulmányával". Ha ennek csak töredékét söpörte be Polanska, már jól járt a mocskolódással, hiszen háztartási kisegítői munkájával, feketén csupán 1500-2000 eurót tud havonta összeseperni.

A magyar verzió

Kíváncsiak voltunk, milyen külföldön takarító honfitársaink sorsa, így megkerestünk két kint dolgozó magyart. Londonban Tóth Zsuzsannát értük el, aki 2004-ben döntött úgy, hogy otthagyja a Magyar Posta biztosítási tanácsadói állását. Először egy hotelben vállalt takarítást, majd miután az első magáncíme bejött, otthagyta a megterhelő szállodai munkát. A privát megrendelések ehhez képest flexibilisebbek és jobban fizetnek, két órás munkával 16 fontot tudott keresni. Telefonszámát kézről-kézre adták a megrendelők, így heti 10-14 címmel biztosítani tudta megélhetését. Két éven át járt londoniakhoz, és csak jót tudott mesélni a „háziakról”, akik között jógatanár, reklámszakember és tanárnő is volt: "Nem milliomosokat kell elképzelni, inkább olyan embereket, akik megengedhették maguknak, hogy kevés szabadidejüket ne a ház rendbetételével kelljen tölteni" - meséli Tóth. Egyik munkaadója még azt is megengedte neki, hogy távolléte alatt nála lakjon, amíg nem talál új albérletet. Csak kevés kellemetlen élménye volt, de sem bizalmatlansági kérdésekkel, sem szexuális zaklatással nem volt dolga.   B. Andrea, aki az Egyesült Államokban és Ausztráliában vállalt tanulmányai finanszírozására takarítói állást, magas mércéről mesél. A most 32 éves Andrea 2002-ben utazta be a világot, és 16 hónapon át napi nyolc órában pucolta az ötcsillagos szálloda szobáit, ahol az úgynevezett supervisor folyamatosan sarkában volt. „A makulátlanság alapkövetelmény volt, amin nem kell csodálkozni, ha valaki olyan munkát vállal, ahol a tisztaság a legnagyobb elvárás” - véli B. Andrea. Neki - Tóthtal ellentétben - megalázó helyzetekben is volt része. Az ebédszünetben a takarítói egyenruháját látva a hotel dolgozói nem voltak hajlandóak vele közösködni. „Furcsa érzés volt, hogy ott vagyok két diplomával, két nyelvvizsgával, és egy recepciós lenéz, mert kötényben vagyok”. Andreát tíz hónap után áthelyezték irodai pozícióba az ausztrál hotelben, itthon pedig azóta egy ingatlanvállalkozás értékesítési koordinátoraként dolgozik.

A panaszkodó Polanska szemmel láthatóan jól érzi magát Németországban, bejöttek számításai. Bár a könyv miatt érik támadások, vannak olyan németek, akik megvédik, és felszólítják honfitársaikat, hogy nézzenek magukba és vizsgálják felül a betelepülőkkel szembeni magatartásukat.

Sarrazinnak is ezt tanácsoljak a politikailag korrekt kortársak, bár - egy friss kutatás szerint - nem ők vannak többségben: a németek 61 százaléka ugyanis részben, 9 százaléka pedig teljes mértékben egyetért kirekesztő elveivel. A bevándorlókkal szemben Sarrazinnak (és támogatóinak) az a legnagyobb sérelme, hogy nem hajlandók beilleszkedni, népes családjuk a német államkassza terhére szaporodik, a közös konyhára pedig korántsem hoznak eleget.

Polanska ehhez képest a befogadókról van hasonlóan lesújtó véleménnyel: saját élményeiből merítve bemutatja, milyen előítéletekkel és nehézségekkel szembesülnek az "idegenek". Az akcentusát meghallva például nem egyszer lengyel disznónak csúfolták, és még az a rendőr is bejelentés nélkül foglalkoztatja, aki szolgálatban a feketén dolgozó építőmunkásokat üldözi.

Nemsokára újabb bestsellerek láthatnak napvilágot a témában: május elsejétől ugyanis a németek is megnyitják munkaerőpiacukat, így még több külföldi munkavállaló érkezhet az országba, immár legálisan.