A Salon magazin weboldalán érdekes cikk jelent meg nemrég: Rahna Reiko Rizzuto írónő arról tett vallomást, hogy „elhagyta” a gyerekeit, amikor egy állásajánlat miatt hat hónapra Japánba költözött. Az állapot ugyan időszakos volt, mert a gyerekek (3 és 5 éves fiúk) és a férj négy hónap múlva követték őt, ám addigra semmi mondanivalója nem volt 20 éve megszeretett férjének, és a srácok is csak „örökmozgó energia labdák” voltak, akiknek kínszenvedés volt vécét és ennivalót találni. Az írónő házassága nem élte túl a távolságot, váláskor örömmel átengedte az elsődleges szülő szerepét férjének, mivel állítása szerint a gyermekvállalás ötlete amúgy sem az övé volt.

Egy férfi nem képes gyereket nevelni?

sxc.hu

„A problémám nem az anyasággal volt, hanem azzal, ahogy a társadalom gondolkodik az anyaságról. Ha egy egyedülálló férfi az elsődleges szülő, akkor ő bizonyára egy szent, ha egy egyedülálló nő, akkor csak egy anya. Ez egy olyan egyenlet, amelyet nem hogy nem vitatunk, de egyenesen ragaszkodunk hozzá, és büntetünk minden olyan nézetet, amely az anya szerepkörét más megvilágításba állítja” - mondja Rizzuto a Salon oldalán, és nem tagadja, hogy Japánba tett útja (amelyre egyébként a férje bátorította) volt az, amely megváltoztatta nézeteit.

A nő véleménye szerint a családtól távol töltött idő nem rossz irányba terelte, éppen az ellenkezője történt: egy bizonytalan, ambivalens és túlterhelt szülőből „átkozottul jó anyává vált.” Amikor visszatért Japánból, csupán egy utcatömbbel arrébb költözött és bebizonyította, hogy képes odaadó szülőként funkcionálni. A fiúk azóta is az apjukkal élnek, de egy héten többször is meglátogatják. Ilyenkor házi feladatot írnak, sütnek-főznek, társasjátékoznak, vagy éppen megvitatják a suli-ügyeket, hiszen az írónő – vallomása szerint – nem hiányzik egyetlen szülői értekezletről és iskolai sportversenyről sem.

A kettős mércéről nem veszünk tudomást?

null

„A férjem – bár nem volt könnyű neki – lehetővé tette számomra, hogy tisztába jöjjek az anyasággal kapcsolatos érzéseimmel, hogy a fiaink inkább nyerjenek helyzetünkből, és hogy életünket békében, ne állandó vitában, vádaskodásban folytathassuk” - állítja Rizzuto, aki szerint a távolság és a „koncentrált blokkokban” együtt töltött idő lehetővé tette számára, hogy a helyzetéhez képest ideális anya legyen, aki sütivel várja a gyerekeket, és teljes figyelemmel rendelkezésükre áll mindaddig, amíg este haza nem térnek. „El kellett hagynom a gyerekeimet ahhoz, hogy rájuk találjak”- szól Rizutto vallomása, amely erősen megosztotta az olvasókat.

A tömegesen hozzászólók véleménye érdekes kettős morális mércét állított fel. Az olvasók zöme nem csak úgy gondolja, hogy az írónő „narcisztikus”, „önző” és „szívtelen” és nem nevezheti magát „jó anyának”, hanem egyenesen elítéli Rizuttot, hiszen ő a gyermeknevelés „sötét” és „áldozatos” oldalából nem kért. Ugyanakkor „ha ezt a sztorit egy férfi írta volna, akkor mindenki áradozna, hogy milyen jó apuka, hogy továbbra is részt vesz a gyerekei életében” - írja SparkAFire és több tucat másik hozzászóló, akik szerint a történetet nemi diszkriminációs alapon ítélik meg.

Az idilli kép nem mindenkinek adatik meg

A Jezebel – amelyre ugyancsak átgyűrűzött a vita – fórumát felvezető újságírónő védi Rizuttot. Szerinte fárasztóak az anyákkal szemben felállított társadalmi mércék, és az írónő vallomása világosan rávilágított arra, hogy mindenféle szülői sablon teljességgel haszontalan, ha az a hétköznapi életben követhetetlen. „Kevesebbet kellene foglalkoznunk azzal, hogy mércét állítsunk fel arra, ki a jó anyuka vagy jó apuka (ez utóbbival szembeni elvárásaink radikálisan és aggasztóan mások) és többet azzal, hogy a család boldog és egészséges” – mondja a Jezebel írója.

A férfiak „szentesítésével” és a fent említett kettős morális mércével kapcsolatban egyébként a Jezebel oldalán volt még egy érdekes és említésre méltó hozzászólás (An.InnocentA.Broad). A kommentelő a Louie című tévé sorozatot citálta, amelyben a főhős férfi kifejezetten sértőnek találta ezt a kettős mércét. Szerinte „ez a társadalom üzenete az apáknak, hogy ők nem elég jók a gyerekneveléshez”, és azt kívánta, bárcsak a férfiak megemberelnék magukat és bebizonyítanák, hogy nem így van.