Vanília és karamell ízei érződnek az italban, a sherry és a madeira aromáját a füstös tölgy fűszerezi. Borkóstoláskor aligha tűnne föl az efféle líra, csakhogy a leírás sörre illik. Mégpedig az alighanem legdrágább árpalére, a koppenhágai Jacobsen sörfőzde Vintage-trilógiájának egyik műalkotására. A hármas sorozat árcédulája egyben azt is mutatja, melyik palack melyik évből való: 2008, 2009, majd 2010 dán koronáért, azaz kereken 270 euróért lehetett hozzájutni egy 3,75 decis üveg italhoz néhány válogatott étteremben. Az évente legföljebb ezerüvegnyi nedű francia és svéd tölgyfa hordókban érlelődött, tőzegen füstölt skót malátával készült. A terített asztalnál osztrigához, rákhoz, pármai sonkához, sajthoz, vagy akár csokoládéhoz, creme brulée-hez ajánlották.

Ez a luxus annyiban kapcsolódik a tömegtermeléshez, hogy a Jacobsen anyavállalata a Carlsberg, a világ egyik nagy sörgyára, és nyilvánvaló a reklámüzenet: mást is tudunk, mint azt, amit a kényesebb szakértők ivósör, tévésör vagy meccsnézős sör néven emlegetnek. A sörpiac árban alsó szegmense az erős árverseny miatt világszerte a hatékony, költségtakarékos termelésre összpontosít – a többi viszont meglehetősen jelentéktelen. Különösen Magyarországon. Az augusztus végére a budai Várba tervezett első magyar sörfesztivál bemutatkozó sajtóbeszélgetései során az egyik vezető gyár képviselője nem leplezte bánatát: míg a magyar borosok, majd az utóbbi időben a pálinkások is sikeresen helyezték termékeik egy részét az emelkedett gasztronómia polcára, a sört nem sikerül ilyen magasságokba tenni.

A teljes cikket elolvashatja a HVG e heti számában.