Az HBO sorozatának hála az elmúlt hónapokban és az elkövetkező években nézők milliói válnak a fantázia rabjává. Sokuk ugyan nem tudja, hogy heti betevő királyháborúja a sokszor lesajnált és marginalizált fantasy műfajhoz tartozik, csak a világraszólóan látványos harcot, szexet és feszültséget látja, amit meglepő módon a megszokottnál sokkal minőségibb körítésben tálalnak.

A Trónok harca könyv változatánál pont fordítva van minden. George R. R. Martinnak elkezdett kikúszni a fejéből egy gigantikus mese a sok király véget nem érő torzsalkodásáról egy képzeletbeli világban és erre a vázra aggatta fel aztán a végtelen mennyiségű belezést és közösülést. Még a harc a legszervesebb része a történetnek, hiszen az muszáj, ha már királyháborúról van szó, ám a szexnél és a félelmetesen kreatívan kivitelezett és megírt kínzásoknál már könnyen lehet az olvasónak egy cseppet erőltetett érzése. Még ennél is kínosabb a gasztronómiai és öltözködési leírások jelentős része. Martin ugyanis nem különösebben járatos sem a főzésben, sem a divatban, ezért suta és felesleges jelzőkbe bonyolódik.

 

Pedig a Martin által elképzelt világ vetekszik Tolkienével, meglehetősen részletesen végiggondolt, történelmi múlttal, vallási háttérrel rendelkező fantáziáról van szó. Bizonyos szempontból még élvezetesebb is, mint A gyűrűk ura, mivel a karakterek nagy része jóval bonyolultabb és hitelesebb személyiség, mint a kétdimenziós „jó” és „rossz” népek Tolkiennél. Martin szereplői egészen hétköznapi emberek, képes a legocsmányabb zsoldossal kapcsolatban is felvillantani érdekes vonásokat, amelyek árnyalják a képet, ahogy a legártatlanabbnak tűnő ifjú leány sötét gondolatait sem titkolja. Pusztán remekül megírt, jól jellemábrázolt fantasy-vel azonban lehetetlenség felkerülni a sikerlistákra, úgyhogy muszáj volt a szex és a vér. (Az HBO-s produkció az erotikus vonatkozás tekintetében egyébként hajlamos messze túlteljesíteni a könyvhöz képest, hasonló okokból persze, de legalább Martinnál természetesebben kezelve a témát.)

Az izgalmas karakterek mellett a Trónok harca sorozat másik hatalmas meglepetése a szereplők mozgatása. Martin felháborítóan szemtelen módon hajlamos megölni az olvasó kedvenceit is, hogy aztán új arcokkal töltse fel a bábszínházat. Virtuóz módon rengeteg labdát tart egyszerre a levegőben, bár persze nem mindegyik egyformán vonzó. A sok egyszerre futó számos párhuzamos szál közül mindig akad, amelyik élvezetesebb, személyes kedvenceink Tyrion és Arya. Már csak azért is, mert a tévésorozatban sikerült a törpe szerepére egy zseniális színészt találni, aki tökéletesen hozza az Ördögfióka végtelenül szórakoztató személyiségét.

Külön örömet jelent a történet kapcsán az HBO és az Alexandra kiadó példás viselkedése. Az HBO azzal lopta be magát a magyar sorozatrajongók szívébe, hogy az amerikai premier után egy nappal leadja az eredeti, angol nyelvű változatot felirattal, és ezzel bebizonyította, hogy a filmgyártók és forgalmazók közül egyedül képes megfelelni a torrentezésből adódó kihívásoknak. Az Alexandra pedig, némi késlekedéssel ugyan, de azért jó ütemben újra megjelentette a magyarul elérhető négy kötetet. Ráadásul puha kötésben, aránylag elérhető áron, kellemes borítókkal. Meg tudnánk szokni.