Az Oscar-díjas színésznő már csak tudhatja, hiszen Allen számos munkájában szerepelt - többek között a Hétalvóban, a Szerelem és halálban és az Annie Hall-ban -, néhány évig együtt is jártak, és azután is közeli, jó barátok maradtak.

"Szerettük egymást gyötörni a kudarcainkkal" - fogalmazott a színésznő a Then Again című novemberben megjelenő életrajzában. Mint írta, Allen vele kapcsolatos meglátásai "pontosak és vidámak" voltak. Ez a kötelék továbbra is barátságuk és Allen iránt érzett szerelmének alapja maradt.

Allen Játszd újra, Sam! című színdarabjában dolgoztak együtt 1968-ban, szerepeiket a vígjáték 1972-es filmváltozatában ismételték meg. A darabban Allen elvált neurotikust alakított, aki Humphrey Bogart szellemét hívta segítségül szerelmi élete megváltoztatására. Keaton szerepe szerint beleszeretetett, és így történt az életben is.

"Hogy kerülhettem volna el? Már akkor szerelmes voltam belé, amikor még nem is ismertem. Ő volt Woody Allen. Az egész családom ott ült a tévé előtt, amikor fellépett a Johnny Carson show-ban" - idézte fel. Mint kifejtette, a stílusa ragadta magával, ahogy gesztikulált a kezével, ahogy köhintett, és a maga túlzott szerénységével sütötte el poénjait. Azt sem titkolta, hogy Allen nagyon jóképű volt - szerinte  jobban nézett ki, mint a képernyőn -, és "remek teste volt".

A színésznő memoárjának középpontjában az édesanyjával, Dorothy Hall-lal való szoros kapcsolata áll. A könyvben több idézet is szerepel egykori családi feljegyzésekből és levelekből. Egyebek mellett a 2008-ban elhunyt Hall egy naplórészlete is olvasható, amelyben arról számol be, mennyire tetszett neki az Annie Hall, amit 1977-ben látott egy vetítésen, és szerinte mennyire hasonlít egymásra a film főhősének, Annie-nak és őt alakító lányának, Diane-nek az élete.
 
A film, amelyért Keaton - eredeti nevén Diane Hall - 1978-ban Oscar-díját kapta, részben valóban Allen és a színésznő kapcsolatának történetén alapult.