A láthatatlan fekete lyukakról annyit tudni lehet, hogy a legtöbb csillagrendszer közepén megtalálhatók. Tömegük több millió- vagy akár milliárdszorosa lehet a Napénak, és olyan hatalmas gravitációs erővel bírnak, hogy még a fény sem tud kiszabadulni ölelésükből. Azt is gyanították róluk, hogy egyre gyorsabban örvénylenek, és tömegben is gyarapodnak, miközben felfalnak mindent, ami az útjukba kerül: por- és gázképződményeket, csillagokat és a világűrt kitöltő anyagot. Megbízható becslések azonban eddig nem álltak rendelkezésre arról, hogy milyen gyorsan örvénylenek.

Csillagászok nemzetközi csapata az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA közelmúltban felbocsátott NuStar teleszkópját és az Európai Űrügynökség XMM-Newton nevű berendezését vette igénybe, hogy megfigyelje a szomszédos, NGC 1365 katalógusjelzésű galaxis porból és gázból álló szívében "megbúvó" fekete lyukat. A számításokat az égitest körzetében észlelhető, nagyenergiájú röntgensugarak segítségével végezték el. Azért esett a választás erre a fekete lyukra, mert csillagászati mércével viszonylag közel, 60 millió fényévre van a Földtől.

A kalkulációk alapján a vizsgált égitest csaknem fénysebességgel örvénylik. (A fény másodpercenként 299 792 458 métert tesz meg, ami óránként 1 079 252 827,2 kilométernek felel meg.) 

A Nature című tudományos magazin csütörtöki számában megjelent tanulmányhoz fűzött szerkesztőségi cikkében Christopher Reynolds, a Marylandi Egyetem csillagásza hangsúlyozta, hogy ez az első alkalom, amikor vitathatatlan pontossággal megállapították egy szupermasszív fekete lyuk örvénylési sebességét. Az eljárás azért fontos, mert a kapott forgási adatokból következtetni tudnak az égitestek kialakulására és növekedésére. 

Adódik a kérdés, vajon milyen gyorsan örvénylik a Földnek is otthont adó Tejútrendszer közepén található fekete lyuk. Guido Risalti, az olaszországi Arcetri Asztrofizikai Obszervatórium munkatársa, a nemzetközi csillagászcsapat tagja szerint a válasz meglehetősen nehéz, ugyanis a "csillagrendszerünkben elhelyezkedő fekete lyuk kevésbé aktív, mint a megfigyelt égitest, és alkalmi kitörésektől eltekintve alig bocsát ki sugarakat, amelyek alapján megmérhetnénk az örvénylési sebességét".