A Neander-völgyi emberek mintegy 30 ezer éve haltak ki Európában, miután legalább 10 ezer évig együtt éltek a mai emberrel (Homo sapiens). Elképzelhető, hogy az agyuk szerkezetének is köze volt a kihalásukhoz.

A mai ember és a Neander-völgyi kortársai közötti kognitív különbségek kérdése nagy vitát váltott ki.

Eiluned Pearce és Robin Dunbar, az Oxfordi Egyetem antropológusai, valamint Chris Stringer, a Londoni Természettudományi Múzeum szakértője 32 mai és 13 Neander-völgyi ember koponyáját hasonlította össze, amelyeknek a kora 27 000 és 75 000 év között mozog. A koponyák főként Európából és a Közel-Keletről származnak. Tanulmányukat a Brit Királyi Akadémia Proceedings B című folyóiratának online kiadásában közölték.

A kutatók azt tapasztalták, hogy még ha az ebben a korszakban élt modern embernek és a Neander-völgyi embernek hasonló méretű volt is az agya, a Neander-völgyinek jóval nagyobb volt a szemürege, azaz jóval nagyobb szeme volt. Testtömege szintén meghaladta a Homo sapiensét.

"Ebből arra lehet következtetni, hogy a Neander-völgyiek agyában nagyobb zónák szolgáltak a látásra és a test irányítására" - magyarázta Eiluned Pearce a francia hírügynökségnek küldött elektronikus levelében.

Az, hogy a Neander-völgyi embernek nagyobb szeme volt, valószínűleg azzal magyarázható, hogy Európában fejlődött ki, olyan szélességi fokokon, ahol kevesebb a fény, míg a Homo sapiens Afrikából származik.

Tekintettel arra, hogy az agya ugyanakkora volt, mint a mai emberé, a logika szerint kevesebb agyfelület jutott más funkciókra, így a társas kapcsolatok kezelésére. Az agyi zónák kiterjedéséből ítélve a Neander-völgyi emberek kisebb csoportokat alkottak, mint a velük egy időben élő modern emberek.

Az agyfelépítési különbség fontos szerepet játszhatott az evolúciójukban: ha a Neander-völgyi embernek kevésbé fejlett társadalmi kapcsolatai voltak - kisebb csoportot alkotott -, kevesebb lehetősége volt segítséget kérni szorult helyzetekben. A kis csoportok jobban ki voltak téve a demográfiai fluktuációnak is, ezáltal nagyobb a kihalás veszélye is. A kulturális ismeretek megtartását szolgáló képességeik is kisebbek voltak, és könnyebben elveszhettek az újítások. 

"A Neander-völgyi emberek egyre kisebb társadalmi csoportokban éltek, ami számos módon vezethetett a kihalásukhoz" - hangsúlyozta Eiluned Pearce. 

A Neander-völgyiek a mai - modern - emberhez képest jobban ki voltak téve a jégkorszak környezeti kihívásainak is - mutatott rá Robin Dunbar professzor.