Szóhoz sem jutottak, annyira hihetetlen volt a látvány: aszteroidáknak nem szokott csóvája lenni – olvasható David Jewitt, a Kaliforniai Egyetem kutatója közleményében. Először homályos fénypontként tűnt fel a P/2013 P5 nevű aszteroida, amikor a Pan-STARRS 1 űrtávcső augusztusban Hawaiiban vizsgálta az égboltot.

Szeptemberben a csillagászok az űrben keringő bolygóvadász teleszkóp, a Hubble segítségével fókuszáltak rá az objektumra, mely a Mars és a Jupiter közötti bolygóövben helyezkedik el.

A tizenhárom nappal későbbi megfigyelések azt mutatták, nem elég, hogy az égitest hat csóvát visel, még alakot is változtatott. A tudósok arra gyanakodnak, a napfényben az elektromágneses sugárzás vagy a fény kis részecskéi, a fotonok okozzák a kisbolygó gyorsabb forgását, mely csóvákra szabdalja a felszínét.

Számítógépes modellek szerint valószínű, hogy a porcsóvák 2012. áprilisában kezdtek kiemelkedni az aszteroida felszínéről – közölte Jessica Agarwal, a német Max Planck Intézet tudósa. Szerinte nagy forgási sebesség miatt szökik a por az égitestről, melyet ezután a Nap vonzereje csóvaformájúvá alakít. Úgy forog a kisbolygó, mint egy vizet spriccelő pázsitöntöző – írták a meglepett csillagászok.

A modellszámítások alapján eddig tömegének apró töredékét – 100-1000 tonna port – veszítette el az égitest. Nem tartják valószínűnek, hogy ütközés miatt alakultak ki a csóvák, mert nem találták nagy mennyiségű törmelék nyomát az űrben. Maga az égitest – vélik – egy nagyobb bolygóról válhatott le körülbelül 200 millió éve, egy ütközés következtében.

A kutatók azt tervezik, az aszteroida szétesésére utaló jeleket keresnek. Úgy gondolják, ez gyakran megeshet, ám soha nem sikerült még megfigyelniük. A tanulmány az Astrophysical Journal Letters című szaklap friss számában jelent meg.