A Tisza-parti város állatkertjében 2011 óta tartanak háromöves tatut, amely összegömbölyödve leginkább egy páncélozott labdára vagy rücskös sárgadinnyére hasonlít. A tatufélék egy ősi, dél-amerikai emlőscsoportba, a vendégízületesek közé tartoznak, így a hasonlóan különös megjelenésű, és a Szegedi Vadasparkban is látható sörényes és dolmányos hangyászok, valamint a kétujjú lajhárok rokonai.

A 35-45 centiméter hosszú, 2-3 kilogrammos matakó jellegzetessége, hogy termetes, hegyes karmain jár. Kifejezetten mókás látvány nyújt, ahogy szedi a lábait, mintha egy rajzfilm szereplője lenne.

A tatukat védő bőrcsont-páncél az övezettségének köszönhetően kevésbé merev, mint a teknősöké. A háromöves tatuk tudnak a legzártabban összegömbölyödni veszély esetén, egy résnyi helyet sem hagyva ragadozóiknak vagy éppen az állatorvosnak, aki megvizsgálná őket.

A matakó Dél-Amerika száraz trópusi füves szavannáin él, mocsaras területek, száraz erdők mentén. Elsősorban rovarokkal, azon belül is hangyákkal és termeszekkel táplálkozik, így Szegeden a hangyászok különleges takarmányán él. Főként kiváló szaglása vezérli a zsákmány felkutatásában. Bár a tatufajok többsége éjszakai életmódot folytat, mind közül a matakók a leginkább aktívak nappal.

A nőstény körülbelül négy hónap vemhesség után hozza világra egy kicsinyét, amely kezdetben vak és fejletlen, de hamar megtanul összegömbölyödni és járni. A gyorsan növő tatukölyök tízhetes kora körül válik függetlenné anyjától.

A Szegedi Vadasparkban először tavaly tavasszal született háromöves tatu, amely már egy francia állatkert lakója.