Így ki lehet kapni. Így ki lehet esni. Welbeck az eb eddigi legmákosabb góljával (egy svédnek is lehet humora, nem?) gyakorlatilag nyári pihenőre küldte a csapatunkat. Pedig milyen rosszul kezdődött minden. Gyanítom, ha úgy is folytatódik, most kevésbé görbülne a szánk.

A svéd-angol első félidejében a pályán sem voltunk. Mondhatni szédelegtünk azon a szép zöld gyepen, mint a birkák. Aztán a második félidőre valami megváltozott. A szenzációs Mellberg és Ibra páros jóvoltából pillanatok alatt megfordítottuk az állást, ami a mi jó öreg Zlatanunknak arra is időt és energiát adott, hogy egy jó vastag “fákoffot” küldjönk az angol kapus felé. Úgy, mint akinek az élete múlik azon, hogy szerencsétlen Hart hányszor nyúl maga mögé és szedegeti ki a hálóból a labdát.

MTI / EPA / Srdjan Suki

Ezután jött a hidegzuhany. Már éppen a negyedik svéd sört bontogattuk és festettük vissza arcunkra a melegtől lefolydogáló sárga-kék koreót, amikor beállt ez a miniatűr srác. Tudják. Az a Walcott nevű. Majdnem először piszkált bele a labdába, amikor valami borzasztó balszerencsének “hála” elsuhant a bomba Isaksson kezei mellett.

Aztán meg kilépett két védő között, és jött a torna mákgólja. Welbeck csak úgy sarokkal megpöcizte a pöttyöst, ami angyali nyugalommal intézte el a svéd csapatot. Mit a svéd csapatot? A svéd népet. Több tízezer ember heteit rontotta el egy ILYEN gól.

De vessük tekintetünket a tényekre. Van még egy teljesen tét nélküli meccsünk a franciák ellen. Ha valamikor, hát itt még menthetünk valamit a renoménkból. Ha egyetlen vacak góllal is, de meg kell tréfáljuk a gallokat, már csak a svéd-magyar barátság jegyében is. Tudják: svéd-francia fix egyes...