A versenyló élete: miből áll a galopptréning?

Ügetsz egy kicsit, felkenterezel, négyszáz méter spricc, aztán takarót rá és séta" - adta ki az utasítást az alagi galopptréningtelepen múlt csütörtökön reggel Ribárszki Sándor hétszeres idomárchampion, a hét végén Rómában újfent bizonyító Overdose trénere. Potyók László zsoké természetesen pontosan értette az ukázt. Azt, hogy a fokozatos, lépésben kezdődő, nagyjából tízpercnyi ügetéssel folytatódó és a kenternek nevezett rövid vágtával záródó bemelegítést követően a magyar csodaménnek a versenytempónál visszafogottabb, a laikusnak mégis szélsebes (hozzávetőleg óránkénti 40 kilométeres) galoppban kell robognia 400 métert az edzőpályán, majd egyre lassuló vágtában még egyszer enynyit. Ezek után a segédek a nyakat, a szügyet és a fart is beborító polártakarót terítettek a hároméves pej ménre. A telivér pedig elbandukolt a füves pályától másfél kilométernyire található istállóig, ahol a lenyergelés után negyedórát még kézen - vagyis a lovász vezetésével - sétált, hogy aztán a tisztító, a lábszárak áztatását is jelentő ínhűtő patamosás után a bokszába menjen.

"A vasárnapi római futam előtt ennyi munka bőven elég volt neki, márciustól tart a szezon, sok futás van a lóban" - magyarázta a 48 éves Ribárszki a HVG-nek. A Mikóczy Zoltán csallóközi nagyvállalkozó tulajdonában lévő Overdose (HVG, 2008. július 12.) tizenegy versenyével valóban kétszer annyit futott, mint amennyit a vele egyidős telivérek szoktak egy év alatt. Idomárja szerint ugyanakkor a Dózinak becézett csődör nem kapott más mennyiségű és minőségű edzésmunkát, mint a többiek, igaz, ez is a sztársportolókéhoz hasonló odafigyelést jelent.

A magyar Overdose. Sok futás van benne © Fazekas István

"Ha zsémbesebb a telivér a szokásosnál, vagy nem eszi meg a vacsoráját, esetleg farral az ajtó felé csak álldogál a bokszában, de viselkedése nem utal semmilyen betegségre, szinte biztosan változtatni kell az edzésmunkán, különben kiég vagy megsérül" - vezet be a versenylólélektanba Denise Steffanus, az angol Telivér Times (Thoroughbred Times) című galoppszaklap szakértője. Szerinte ilyen tünetek esetén illik felmenteni a lovat a tréning alól, mivel a derék négylábúnak inkább némi karámbeli hancúrozásra van szüksége. Vagy másik lovasra. Nem véletlen, hogy az idomárok, ha tehetik, folyamatosan cserélgetik a munkazsokékat, akik között - nem csak Magyarországon - többségben vannak a nők. "A lányok nem kívánnak annyit a lótól, nem durvák vagy erőszakosak velük, inkább folyamatosan dédelgetik őket. Overdose munkalovasa is lány, s csak ha ő nem ér rá, akkor dolgozik a ló férfiakkal" - így Ribárszki. A babusgatás azonban önmagában kevés: a lóversenysport hagyományai szerint a lókarrierek egyengetésének fundamentuma az évszázada változatlan szakértő nevelés.

A versenylótréning behatóbb tanulmányozásához érdemes tudni, hogy az angol telivérek a lótársadalom legkorábban érő fajtájához tartoznak. A tradíciók szerint az őszi szemléken, árveréseken 600 napos, azaz valamivel több mint másfél éves korukban választják ki a galoppidomárok a - szakterminológiában yearlingnek nevezett - négylábúakat, hogy már a következő tavasszal versenybe állítsák őket. A vágtánál bonyolultabb mozgásokat, másfajta izom- és vázrendszert kívánó díjugratásban, díjlovaglásban kedvelt félvéreket viszont csak három-három és fél éves korukban kezdik betanítani, a fogathajtásban is használatos "barokkos" lipicaiakat pedig négyéves koruktól fogják be. A telivérektől tehát már "kamaszkorukban" felnőtt-teljesítményt várnak el. A galopplovaknál már a fedeztetést is a versenyszezonhoz időzítik, így a 11 hónapos vemhességet követő ellésekre a tél végén, kora tavasszal kerül sor, a csikók így a március közepén induló versenyszezon elején töltik be a második életévüket.

A nyereghez és lovashoz szoktatás első pár hónapja után a yearlingek - eleinte öregebb lovak vezetésével - naponta legfeljebb egy kilométert vágtáznak, azt is két-három részletben. Tél közepén következnek a szervezet oxigénfelvevő képességét növelő, a magyar lovasargóban tüdősítésnek nevezett egy-másfél kilométeres, középtempójú galoppok, amelyekből kettőt, hármat végeznek a másfél órás edzés során. A márciusi, kétéveseknek kiírt rövid távú (1000-1400 méteres) csikóversenyek abszolválásához Dawn Hunking - az egyebek mellett a híres újvilági Kentucky Derbyt három éve megnyerő Giacomo felkészítésében is segédkező amerikai állatorvos - szerint nem is kell több munka. A Thoroughbred Timesban közzétett tanulmánya szerint ugyanis "a telivérek versenyben tanulnak meg versenyezni". Általános tapasztalat, hogy első futamuk után megváltozik a nyeretlen kétévesek viselkedése: céltudatosabbak lesznek, felismerik a versenyhelyzeteket.

Az idei Kentucky Derby-győztes © AP

Ezzel Ribárszki is egyetért, ugyanakkor, mint mondja, a "négylábú atlétákat" azért elő lehet készíteni a versenyszituációkra. A csikók - etológiai alapbeállítottságuk okán - ugyan már a ménesben is rendeznek rivalizáló vágtákat egymás között, ám hogy képességeikből a zöld gyepen is kihozzák a maximumot, ahhoz emberi közreműködésre is szükség van. Az európai - s az ebből kinőtt amerikai, ausztrál és távol-keleti - módszer szerint a lovakat három-öt fős, azonos korosztályból válogatott csoportokban edzik, és a trénerek folyamatosan váltogatják, hogy melyikük fut elöl és hátul, a korlát mellett vagy a pálya közepén. Ebből derül ki ugyanis, melyiknek milyen lesz a versenyzési stílusa, úgymond honnan szeret nyerni.

Az idősebbek és a favoritok, mint Overdose is, aztán már gyakran egyedül (csak a zsokéjukkal) edzenek. Nekik a trénerek beiktatják az emberi sportban interval tréning néven ismert metódust, amikor a gyors intenzív galoppok közé lassabb tempójú, de hosszabb távú vágták ékelődnek - 3-4 ezer méter erejéig. De rövid, 100-200 méteres sprintekkel tarkított kenterező vágták is szerepelnek a tréneri repertoárban. "Csodák persze nincsenek, a genetikai háttér meghatározó. Egy fuvaroslóból ezekkel a módszerekkel és a zabon, szénán, friss zöldségen felül adott, egyebek közt cinket, rezet, vasat, magnéziumot, mangánt, szelént, valamint számtalan vitamint és nyomelemet tartalmazó takarmánykiegészítőkkel sem tudnánk derbinyerőt varázsolni" - teszi hozzá Ribárszki. A takarmányozástan legújabb eredményei alapján a verseny előtti méhpempőkivonattól a stresszoldó ginzengig sokféle "csodaszerből" összeállított legális segédeszközök általánosan bevettek a galoppvilágban, így nem jelentenek versenyelőnyt, a doppingszűrés pedig a nemzetközi versenyeken szigorúbb, mint a humán sportágakban.

"A versenyek csúcsterhelése is a tréningezéshez tartozik, és itt létkérdés a regenerálódás" - hívja fel a figyelmet a már említett Steffanus a HVG-nek elküldött tanulmányában. A felpörgött ló idegrendszere ugyanis csak több nap után áll helyre, izomlázzal terhelt szervezete pedig még hosszabb időt követel magának, még akkor is, ha az utóbbi tünetei speciális E-vitaminos müzlikkel kezelhetők. A nemzetközi szaksajtó ezért is érthetett egyet Ribárszkival és Mikóczyval, amikor október elején az elrontott rajtú, Overdose-zal az élen féltucatnyi telivér által végigrobogott párizsi futam három órával későbbi újrázásán nem engedte startbokszba állni a fenomént. A pejkónál ugyanis az újrafutás szinte bizonyosan egészségkárosodást okozott volna, a fáradtsága miatt elkerülhetetlen vereség miatti csalódásról nem is beszélve.

VAJNA TAMÁS