Erdei Zsolt januárban újra megvédheti címét © MTI/EPA

Igencsak otthonosan mozogtál az egyik főzős tévéműsorban, sokat segítettél a séfnek a fokhagymás báránycomb elkészítésében. Mesekönyved után csak nem szakácskönyv írását tervezed?

Erdei Zsolt: Azt azért nem, de szeretek főzőcskézni. Bár az elfoglaltságaim miatt egyre kevesebb időm jut rá.

A tévé képernyőjén keresztül is igen slanknak tűntél, ránézésre nem voltál messze a félnehézsúly határától.

Erdei Zsolt: Van azért rajtam fölösleg, de valóban vigyáztam a súlyomra. Na, jó, a „vigyáztam” kicsit túlzás, de rendszeresen edzettem az itthon töltött időszak alatt, így kevésbé ment el a súlyom.

Ez köszönhető az Universum táplálékszakértői által kidolgozott reformétrendnek is?

Erdei Zsolt: Nyílván, bár amikor itthon vagyok, nem tartom magam szigorúan a szabályokhoz, az azért sok lenne. Állandóan megvonni magamtól a csokit, a vajat s hasonló dolgokat… Édesanyám főztjéről nem is beszélve. Imád főzni, de nem csak nekem, hanem az egész családnak. Az indulás előtt dőzsöltem is, hiszen a két és fél hónapos hamburgi kinttartózkodás során erre nem sok alkalmam lesz.

A mérkőzéseidet közvetítő tévécsatorna a dzsungelben szervez kalandjátékot magyar celebek számára. A csapatokban több olimpiai érmes sportoló is szerepet vállal(t). Te belevágnál egy ilyen megmérettetésbe?

Erdei Zsolt: Nem hiszem, mert akkor túl sokat kellene távol lennem a családomtól. Bár, ki tudja, lehetséges, nem igazán tudom. Egyszer már hívtak egy hasonló műsorba, de akkor nem tudtam elvállalni, éppen mérkőzésre készültem.

Ezek szerint nem tartod cikinek vagy rangon alulinak, hogy élsportolók ilyen műsorokban szerepelnek?

Erdei Zsolt: Nem tartom rossz bulinak. Bár azt nem szeretném, ha mondjuk döglött, büdös csirkéket dobálnának felém, vagy hernyókat kellene ennem. Lehet, bevállalnék egy ilyen dolgot, de azért olyan nagy késztetést nem érzek.

Április végén meccseltél utoljára, azóta eltelt néhány hónap. Ugyanaz a harci tűz lobog még benned a januárban esedékes, 11. címvédésed előtt, mint mondjuk, amikor a ’97-es budapesti vb-re készültél?

Erdei Zsolt: Nem lehet összehasonlítani. ’97-ben csak fiatalabb voltam tizenegy évvel. Ez nagyon hosszú idő. Azóta jelentősen megváltozott a stílusom, nem vagyok már olyan forróvérű. De ez nem csak negatív, hanem pozitív is, átalakult a bunyóm. Talán már nincs annyi tűz bennem, persze, a lelkesedés megmaradt, de most, hogy áprilisban léptem utoljára ringbe, már nagyon hiányzik a bunyó.

Az itthon töltött időszak alatt is keményen tréningeztél, sokat futottál, rendszeres vendég voltál a konditeremben, míg korábban jobban elengedted magad a pihenés alatt.

Erdei Zsolt: Igen, valóban odafigyeltem az edzésmunkára és a súlyomra. Sokáig nem tudtam, mikor lesz a következő mérkőzésem, ezért fitten kellett tartanom magam. Ha szóltak volna, hogy be kell ugranom, s egy tízhetes felkészülés után kell megvédenem a címemet, akkor nem kezdhettem volna nulláról.

November 3-án veszed fel a munkát Hamburgban, ám a családoddal már útnak indultatok. Miért a sietség, vagy ez a megszokott protokoll?

Erdei Zsolt: Hamburg 1400 kilométer, s az utat két részletben tesszük meg. Négy-öt napot még anyósomnál töltünk Ausztriában, ami majdnem félúton van. A feleségemnek is jót tesz, hogy találkozhat a családjával, s Viktor fiamat sem kell ilyen hosszú útnak kitenni, lesz idő egy kis pihenésre.

Ökölvívóként az utóbbi időben „megtalált” a sajtó, ám civilként nem panaszkodhatsz: nemrég készült el a házad, szép feleséged, egészséges gyermeked van. A sportolóként kapott kritikai megjegyzések mennyire nyomták rá bélyegüket a hétköznapjaidra?

Erdei Zsolt: A Magyarországon töltött utóbbi félévben valóban voltak keserű pillanataim. Minden teljesen átalakult. Megtanultam kicsit flegmatikusan nézni a dolgokat, beletörődtem, talán ez a sorsom, így akarja a Jóisten. De nem csak hogy beletörődtem, most már jól is érzem magam a bőrömben. Az itthon töltött idő alatt sok mindent el tudtam intézni, olyan dolgokat is, melyek meghatározhatják a boksz utáni életemet. Nekem már ezzel is kell foglalkoznom, elkezdtem építgetni a jövőt.

Mennyire piszkáltak fel azok a „beszólások”, miszerint jóval agresszívabban kellene bunyóznod, fél perc alatt kicsapni a ringből a boksztudásban hozzád méltatlan kihívókat? Azt is a szemedre vetik, hogy minden szabálytalanság után, elnézést kérve lepacsizol az ellenféllel, hiányolják a csibész, pofátlan harcmodort.

Erdei Zsolt: Én már nem fogok megváltozni, de őszinte leszek: nem is áll szándékomban! Ha valaki nem szereti, ne nézze a bunyómat! Szerintem a magyar emberek elfogadják a stílusomat, méltányolják, ha teljesítményemmel az ország hírnevét öregbítem. Úgy hiszem, szeretnek, s továbbra is vevők a bunyómra, még akkor is, ha nem verem le rögtön az ellenfelemet, hanem szépen, okosan, magabiztosan hozom a meccset. Németországban már inkább az a meghatározó, hogy az emberek jobban szeretnének gyors meccseket, vért látni, de ők nem ugyanazt az Erdei Zsoltot látják bennem, mint a magyarok. Maradok, amilyen vagyok, persze, ha lesznek olyan pillanatok, amikor befejezhetőnek ítélem meg a mérkőzést, meg fogom tenni! De egészen addig, míg ennek kockázata szerintem túlmegy az ésszerű határon, nem kezdek el rohanni, ugyanilyen óvatos leszek!

Néhány napja szóba került a neved, mint a magyar amatőr válogatott leendő szövetségi kapitányáé. Gondolom, jólesett, hogy dr. Csötönyi Sándor MÖSZ-elnök szívesen látna a poszton?

Erdei Zsolt: Fantasztikus megtiszteltetés számomra, hogy Sanyi bácsi gondolt rám, de én még nem tartok ott, hogy egy ilyen feladatot felelősségteljesen ellássak. Ki kell járnom az iskolákat, s itt nem csak a már elkezdett TE-tanulmányaim befejezésére gondolok, hanem az élet iskolájára. Tapasztalt bunyós vagyok, talán egyszer jó érzékű edző lehetek, de a tanulás folyamatát nekem is be kell tartanom. Nem kezdhetem egyből a csúcson, csak az alapoknál. Talán elboldogulnék a szövetségi kapitányi poszttal is, de mindenképpen kikérném olyan tapasztalt edzők véleményét, mint Balzsay Karcsi bácsi vagy Szántó Öcsi bácsi.

Ha úgy hozza a sors, s a terveid szerint valóban edzősködésre adod a fejed, milyen tréner lesz belőled: követed egykori mestereid tanításait, vagy teljesen más irányba indulsz el?

Erdei Zsolt: Magamat szeretném adni, de természetesen a korábbi edzőimtől ellesett, általam jónak ítélt dolgokat is fel fogom használni. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy értsek a gyerekek, vagy a leendő felnőtt versenyzőim nyelvén, mindenkivel, külön-külön is megtaláljam a hangot. De ez még egy kicsit odébb van, most a legfontosabb, hogy Hamburgban megvédjem a bajnoki címemet!

monokli.com