Felrázhatja az orosz labdarúgást a világbajnoki selejtezőkön elszenvedett kudarc. A szakemberek szerint személyi és szervezeti változásokra is szükség van.
Bocsánatkéréssel zárta négy és fél éves tevékenységét az orosz labdarúgó-szövetség távozó elnöke, miután a válogatott a világbajnoki pótselejtezőn – ha csak egyetlen idegenben lőtt góllal is – alulmaradt az esélytelenebbnek tartott Szlovéniával szemben. Vitalij Mutko a következtetést is levonta: valamit változtatni kell. Igaz, az ő lemondása nem függ össze a nemzeti tizenegy kudarcával. Elnöki utasításra kellett mennie, Dmitrij Medvegyev államfő ugyanis október végén megtiltotta, hogy állami tisztviselők sportszövetségi vezetők legyenek, márpedig Mutko egyben ifjúsági és sportminiszter is. Persze nem ment messzire: a szövetség sebtében létrehozott egy felügyelőbizottságot, amelynek nyomban az elnökévé is választották, így közvetlen közelről figyelheti, sikerül-e felrázni az orosz focit.
Merthogy változásokat nemcsak ő sürget, hanem más szakemberek is, akiknek a többsége nem mulasztja el megjegyezni, hogy az irány nagyban függ attól, ki kerül a szövetség élére. Az egyik esélyes Szergej Furszenko, az egyebek közt a Szurgutnyeftyegaz energetikai és a Szeversztal kohászati társaság által alapított Nemzeti Médiacsoport sajtóvállalat első embere, a másik Szergej Kapko parlamenti képviselő, a szövetség jelenlegi alelnöke, a Nemzeti Futballakadémia alapítvány feje. Utóbbit a Nagy-Britanniában élő, a londoni Chelsea felvásárlása nyomán a fociban különösen aktív milliárdos, Roman Abramovics emberének tartják. Abramovics sok pénzt ölt az orosz labdarúgásba is. Ő hozta létre és pénzeli a futballakadémiát, és ő csábította a válogatotthoz a csodatévőnek kikiáltott holland Guus Hiddink sikeredzőt. Sőt ő állja a szakvezető évi 7 millió eurós sztárgázsiját is.
Hiddink azonban – bár játékosai egy emberként próbálják maradásra bírni – várhatóan nem hosszabbítja meg a jövő nyáron lejáró szerződését, sőt lehet, hogy még előbb leköszön, ami egyszersmind Abramovics pozícióját is meggyengítheti. A Newsweek amerikai hírmagazin orosz kiadása szerint ugyanis a milliárdos üzletember befolyásos szerepére most az orosz gazdaság egy másik nagyágyúja, a Gazprom gázipari óriásvállalat pályázik, és ebben a törekvésében állítólag a Kreml támogatására is számíthat.
Az orosz sajtó egy része majdhogynem tényként kezeli, hogy Furszenko egykori Gazprom-menedzser, a gáztársaság érdekeltségi körébe tartozó szentpétervári sikercsapat, a Zenit volt elnöke, az orosz oktatási miniszter fivére kerül a szövetség vezetői posztjára. Szergej Nariskin, az elnöki adminisztráció vezetője állítólag már ki is jelentette, hogy Medvegyev őt támogatja. Úgy tűnik tehát, hogy – bár a választásra a szövetség jövő februári rendkívüli értekezlete jogosult – ez a személyi döntés is a Kremlben születik meg, jelezvén, hogy a kézi vezérlés módszere továbbra sem idegen az orosz sportirányítástól. Állítólag a legfelső szinten döntöttek 2005 tavaszán is, amikor Vitalij Mutko – aki egyébként ugyancsak volt a Zenit elnöke – az akkori államfő, Vlagyimir Putyin régi, szentpétervári ismerőseként került a szövetség élére. Idén nyáron pedig Putyin közbenjárása mentette meg az orosz első liga egyik középcsapatát, az eladósodott, szibériai Tomot. A kormányfővé lett egykori elnök hét, a térségben érdekelt nagyvállalatot is rábírt a klub támogatására, és hathatós kérésére végül 300 millió rubelnyi, azaz közel 2 milliárd forintnyi szponzori pénz gyűlt össze az együttes számláján.
Finanszírozási gondjaik még a legnagyobbaknak is vannak. A minap zsinórban másodszor is bajnokságot nyert kazanyi Rubin edzője, Kurban Bergyijev például arról panaszkodott, hogy játékosai három hónapja nem kapnak fizetést, mert a szponzorok nem teljesítik vállalásaikat. De – mint azt a gazeta.ru internetes hírportál írta – a hatalmas szurkolótábort megmozgató Szpartak Moszkva sem számíthat profitra, sőt még stabil bevételre sem, és csak a Lukoil olajtársaság milliárdos alelnökének, Leonyid Fedunnak a támogatásával él meg. Mint ahogyan a Zenit anyagi helyzete is a Gazpromtól – vagyis közvetve a gázárak világpiaci alakulásától – függ. Korszerűsíteni kell tehát az orosz futballgazdaságot – állapítják meg a szakemberek, pontos receptet azonban nem nagyon adnak, legfeljebb a nyugat-európai példákra mutogatnak, mondván: azokat kellene követni.
És persze szívesen vetik össze a hazai és a külföldi helyzetet akkor is, amikor arról van szó, hogy a pályák rossz állapotúak, ráadásul kevés is van belőlük. Németországban százezer lakosra 30 focipálya jut, csaknem háromszor annyi, mint Oroszországban, és a sportiskolákban is háromszor több gyerek rúgja a bőrt – panaszkodott például az Eho Moszkvi rádióban Aliser Aminov, az országos és regionális képzési központok kialakításáért küzdő Futballfejlesztési Alapítvány elnöke, aki ugyancsak pályázni készül a labdarúgó-szövetség élére. Aminov a szakemberek felkészültségével is elégedetlen. A gyermekcsapatok edzőinek 70 százaléka nem szerzett szakképesítést – fejtegette –, és szerinte ezt az utánpótlást sújtó problémát még a labdarúgás fejlesztését célzó kormányzati program sem oldja meg. Igaz, legalább a pályagondokon enyhíthet, hiszen elsősorban a stadionépítésre koncentrál, és 2015-ig hatszáz új létesítményt ígér a sportágnak.
POÓR CSABA / MOSZKVA
Az Evergrande csődje óta tudhatjuk: elég nagy bajok vannak a kínai ingatlanszektorral. A fejlesztők most is abban reménykedtek, hogy az állam kisegíti őket, Peking azonban csalódást keltett. A kínaiak igazi problémáját azonban semmilyen tőkeinjekció nem tudná megoldani.
„Mindent megtettetek, hogy ártsatok a fiataloknak. Hoffmann Rózsától Balog Zoltánon át odáig, hogy bekúrtátok inkább az egész oktatást a rendőrség alá, mert más tervetek nem is volt, mint hogy kuss legyen.”
