szerző:
hvg.hu/MTI

Nyolcvannyolc éves korában elhunyt Grosics Gyula, a legendás Aranycsapat kapusa. A Fekete Párduc öt éve vallott életéről, sikereiről és az őt ért támadásokról a HVG Portré rovatának, ezt az interjút idézzük fel.

Elhunyt Grosics Gyula, az Aranycsapat legendás kapusa. A "Fekete Párduc" a magyar válogatott 1948 és 1954 között veretlen csapatának állandó kezdő kapusa volt. A Budapesti Honvéd színeiben játszott, és 1952-ben a helsinki olimpián olimpiai bajnok lett a magyar válogatottal – olvasható a Wikipedia szócikkében.

©

Az 1954-es svájci világbajnokságon mindenki magyar győzelemmel számolt. Az 1956-os forradalom leverése után szétesett az Aranycsapat, Grosics több csapattársával együtt az itthon maradás mellett döntött. A válogatott kapusa maradt, de egy évre eltiltották a pályától, később szerepelt az 1958-as és az 1962-es világbajnokságon is, 1963-ban vonult vissza.

Életét két hatalmas meccs határozta meg. Az egyik természetesen az 1953-as londoni 6-3-as győzelem volt az angolok ellen:

A másik kulcspillanat az 1954-es világbajnoki döntő volt, Bernben, ahol a Grosics, Puskás, Czibor, Kocsis nevével fémjelzett, toronymagas esélyesnek tartott magyar csapata végül 3-2-re kapott ki a németektől.

A FIFA statisztikái szerint 1954 és 1962 közt Grosics 21 FIFA-tornán játszott meccsen védte a magyar válogatott kapuját (ebben 15 nyert meccs volt és két döntetlen). A világbajnokságokon játszott 11 meccsen 17 gólt kapott, a hat világbajnoki selejtezőn hatot, az öt olimpián játszott meccsen pedig csak kétszer tudták bevenni a kapuját. A legtöbb gólt egy meccsen az 1954-es világbajnokságon kapta, előbb a csoportmérkőzésen, majd a döntőben is háromszor vették be kapuját a németek. Igaz, az első meccsen a magyarok nyolcat rúgták, a másodikon viszont csak kettőt. (Grosics három gólt kapott az 1962-ben Budapesten Hollandia ellen vívott, döntetlenre zárult meccsen is.)

2008-ban többször intenzív osztályra került, kilyukadt a tüdeje, illetve tüdőgyulladást kapott, de sikeresen megoperálták. Csütörtökön került ismét kórházba.

Grosics Gyula halálával Buzánszky Jenő maradt az egykori Aranycsapat egyetlen még életben lévő tagja.

Grosics Gyula védése 1954-ben Bern-ben.
©

A Fekete Párduc 2009 júniusában, kereken öt éve adott interjút a HVG Portré rovatának. „Igyekeztem úgy leélni az életemet, hogy ne a foci alakítson engem, hanem én a labdarúgást” – mondta akkor Dobszay Jánosnak és Izsák Norbertnek. A beszélgetésből kiderült: a dorogi bányánál lakatosként dolgozó papa és az édesanyja papnak szánta, de ő inkább a focit választotta. Már 14 évesen a Dorog felnőttcsapatában védett, és 1947-ben a válogatottba is bekerült. 1950-ben, sajátos körülmények közt – „elém tettek egy papírt, hogy a Honvéd játékosa leszek” –, a katonacsapathoz igazolt. Az 1952-es helsinki olimpián ő segítette győzelemhez a válogatottat, és további három világbajnokságon, illetve az évszázad mérkőzésén, a londoni 6:3-nál is ő állt a kapuban. Az ezüstöt hozó 1954-es berni vb-döntő és egy koncepciós eljárás után – amelyben kémkedéssel és hazaárulással vádolták – Rákosi Mátyás közvetlen parancsára a Tatabánya csapatához száműzték.

Nyolcvanhatszoros válogatottság után, 1962-ben fejezte be aktív sportolói pályafutását, ám 2007-ben – történelmi elégtételként – leigazolta őt álmai csapata, az FTC. 1969-től a Volán SC elnöke lett, ahonnan 1986-ban ment nyugdíjba. Feleségével butikot nyitott a Nagykörúton, ami „egészen jól ment, amíg meg nem nyílt a Nyugatinál az új pláza”. A nyolcvanas évek végén ott bábáskodott az MDF megszületésénél, 1990-ben a párt listáján is szerepelt, és csak egy hellyel maradt le a parlamentimandátum-szerzésről.

Grosics Gyula

Született: 1926. február 4., Dorog

Posztja: kapus

Válogatottság: 86 - 3 vb-n szerepelt

Klubjai játékosként:
Dorogi AC (1943-47), MATEOSZ (1947-50), Bp. Honvéd (1950-54), Tatabánya (1956-62) - 390 bajnoki mérkőzésen szerepelt)

Klubjai edzőként:
Salgótarján, Tatabánya, KSI, Kuvait

Legjelentősebb eredményei játékosként:
a válogatottal:
- olimpiai bajnok (1952, Helsinki)
- világbajnoki ezüstérmes (1954, Svájc)
- Európa-kupa győztes (1953)

a Budapesti Honvéddal:
- háromszoros magyar bajnok

Kitüntetései:
- Halhatatlanok Klubjának tagja (1994)
- MOB Olimpiai Érdemérem (1995)
- Az évszázad legjobb magyar kapusa (1998)
- Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje (1993)
- Dorog díszpolgára (2001)
- A Nemzet Sportolója (2011)
- Csík Ferenc-díj (2013)

HVG: Szülei papnak szánták. Mivel sikerült eltéríteni a szent küldetéstől?

Grosics Gyula: Még kisgyerek voltam, amikor Dorogon az egyik vasárnapi mise előtt megálltam a focipálya mellett. A felnőttcsapat bajnoki meccsre készült, csak épp a kapus nem volt sehol. Az egyik játékos odaszólt az edzőnek: „ha nincs Pap – így hívták ugyanis a kapust –, jó lesz a ministráns is”. Magukkal vittek, győztük. Talán ez volt az isteni jel.

HVG: Ha reverendát nem is, tetőtől talpig fekete mezt gyakran viselt. Igaz a legenda, hogy az ön találmánya volt a kapusok fekete szerelése?

G. Gy.: Hogy így volt-e, nem tudom, divatdiktátor biztosan nem akartam lenni. Már Dorogon feltűnt, hogy a csapatok a legkülönfélébb színű mezeket hordják, csak a fekete nem kell senkinek. Már 1950-től teljes feketében védtem, ami az 54-es vébé után el is terjedt a világban.

HVG: Ruházata mellett jellegzetes mozgásáról kapta a fekete párduc becenevet. Soha nem rótták meg a társai, amikor a szögletzászlóig kifutva őrizetlenül hagyta a hálót?

G. Gy.: Nagyon sok labdát védtem így ki. Igaz, volt, hogy ráfáztam. Mondták is a csapattársaim, hogy megtanulhatnék cselezni. De úgy voltunk vele, nem baj, ha gólt kapunk, csak mi rúgjunk legalább eggyel többet.

HVG: Akkor is, ha a szovjet csapat volt az ellenfél? Valóban ukázba kapták, hogy nem győzhetnek ellenük?

G. Gy.: Próbált volna ilyet mondani valaki az aranycsapatnak! Mi lettünk volna az elsők, akik világgá kürtöljük. De a legendának volt jó oldala is. Ha veszítettünk, könnyebben megbocsátották.

HVG: És ön meg tudott bocsátani azoknak a besúgóknak, ügynököknek, akik megkeserítették a pályán kívüli életét?

G. Gy.: Megbocsátani megbocsátottam, csak felejteni nem tudok. Kémkedéssel meg hazaárulással vádoltak; mások ezért bitófán végezték. Engem is több mint egy éven át rendszeresen vittek kihallgatásokra az államvédelmisek. Jellemző az ÁVH súlyára, hogy hiába voltam a Honvéd válogatott játékosa, a honvédelmi minisztériumban azt mondták, nem tudnak segíteni.

HVG: A hazaárulás nyilván koholt volt, de tényleg nem volt semmi a füle mögött? Mondjuk egy kis csempészés?

G. Gy.: Persze hogy csempésztünk, mint mindenki, aki kijutott a vasfüggönyön túlra. Erről a pártvezetőség is tudott. És maga Farkas Mihály miniszter mondta nekünk, hogy nem tudják honorálni azt a sok örömet, amit ennek a népnek adunk, de hozzunk csak haza értékes dolgokat, adjuk el, és nem lesz bántódásunk.

©

HVG: Világklasszisként mindenütt tárt karokkal fogadták volna. Kalandvágyból maradt?

G. Gy.: Valamikor 1949 elején megpróbáltam disszidálni. A Vámház körút és a Pipa utca sarkán volt a találkozó. Ott álltam a megbeszélt időben, de csak az ÁVH nagy fekete autója jött, és egyenesen az Andrássy út 60.-ba vitt. Szerencsére megúsztam egy év felfüggesztett eltiltással, de a válogatottban két évig nem játszhattam.

HVG: Ha sem ez, sem a későbbi kémhistória nem térítette észhez, miért nem pattant meg végleg 1956-ban – mint tette azt több csapattársa, élükön Puskással?

G. Gy.: November végén mi is fölkerekedtünk a családdal. Megmondták előre, hol szálljunk föl arra a farmotoros Ikaruszra, amely Bécsbe visz. Ahogy várakozunk, jön egy vadidegen férfi, és megszólít: „Maga itt, Grosics úr? De hisz most mondta be a Szabad Európa Rádió, hogy Bécsbe disszidált.” Mondanom se kell, milyen lelkiállapotban indultunk neki a határnak. De átjutottunk.

HVG: Mégis visszajött. Csak azt nem értjük, milyen ötlettől vezéreltetve.

G. Gy.: Hát ez az, amit magamnak sem tudok a mai napig megmagyarázni. Ott voltunk Bécsben, a családom biztonságban, nekem jobbnál jobb szerződéseket kínáltak. És azon veszem észre magam, hogy egyik nap bemegyek a magyar nagykövetségre, hogy segítsenek hazamenni. Csak néztek rám, mint egy bolondra.

HVG: Végül is 1962-ben akasztotta szögre a stoplist, hogy aztán egyesületi elnökként, majd körúti butikosként merüljön alá és bekkelje ki, amíg nem jön a rendszerváltás...

G. Gy.: Nem volt itt semmilyen rendszerváltás. Az én megfigyelési aktáimat is csak pár éve zárták le, és a rám állított ügynökök közül is csak azok nevét mondták meg, akik már nem élnek.

HVG: Ha ön politikai szerephez jutott volna, másként alakul? Ott volt az MDF alapításánál, még képviselőjelöltjük is volt, ma pedig Orbán Viktor környezetében tűnik fel. Nem fél, hogy politikai szerepvállalása miatt a sportsikerei is átértékelődnek?

G. Gy.: Már megtörtént. Mindig is célpontban voltam, ha politikáról volt szó. Gyurcsány például azzal állt bosszút, hogy bár többször jelöltek, lehúzott a nemzet sportolóinak listájáról. Legendák vagyunk, csak egy a baj velünk, hogy még élünk.

HVG: Az sem elégtétel, hogy mostantól egy katolikus intézmény viseli a nevét? Nem szorítja a fejét a glória? Az élet és a focipálya megpróbáltatásai miatt például soha nem átkozódott?

G. Gy.: A káromkodás soha nem volt szokásom. Igyekeztem mindig mindent, jót és rosszat, úgy felfogni, hogy ez isteni akarat.

*

Meghurcoltatása nagyon megviselte az egykori kapust. Erről így mesélt a Duna TV-nek:

 

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Elsüllyedt egy menekülteket szállító csónak, 120 ember tűnt el

Elsüllyedt egy menekülteket szállító csónak, 120 ember tűnt el

Válaszolt a kormányszóvivő a tüntetőknek: Soros

Válaszolt a kormányszóvivő a tüntetőknek: Soros

"Ki akarja kimosni Bayer Zsolt száját?" - összeállt az ellenzék és a szakszervezetek Tatabányán

"Ki akarja kimosni Bayer Zsolt száját?" - összeállt az ellenzék és a szakszervezetek Tatabányán

Börtönbe megy a volt chicagói rendőr, aki lelőtte a fekete tinédzsert

Börtönbe megy a volt chicagói rendőr, aki lelőtte a fekete tinédzsert

"Gundel-menüt az iskolákba!" - a pécsiek is tüntettek

"Gundel-menüt az iskolákba!" - a pécsiek is tüntettek

Sterbik bravúrjai most nem mentették meg a spanyolokat

Sterbik bravúrjai most nem mentették meg a spanyolokat