A kata- és rezsiváltozások nincsenek benne, sportra és propagandára több jut a jövő évi büdzséből
Olyan költségvetési törvényt fogadtak el a kormánypárti képviselők 2023-ra a minap, amelynek fő pillérei már rég kidőltek.
Olyan költségvetési törvényt fogadtak el a kormánypárti képviselők 2023-ra a minap, amelynek fő pillérei már rég kidőltek.
Ez a HVG hetilap ajánlója.
Úgy tűnik, Orbán Viktornak s csapatának fogalma sincs a krízis összetevőiről. Talán lehetne, ha vetnének egy pillantást Milton Friedmann Nobel-emlékdíjas közgazdász képletére a jegybank emlékérméjén, és megkérdezik valamelyik famulusukat, mi a fene ez a sok ákombákom. Vélemény.
„Kizártam magamat a magasirodalomból”, mert „bekamuztam az elhivatottságot”, írja önironikusan Erdős Virág új kötetében.
Minél később sikerül megfordítani az infláció trendjét, nem árbefagyasztásokkal, hanem organikusan, annál nagyobb ára lesz, növekedésben, foglalkoztatásban, jövedelemben és reálkeresetben is – figyelmeztet Surányi György egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Bank korábbi kétszeres elnöke a HVG-nek június 30-án adott interjúban. Ezt most kiegészítettük az azóta történt jelentős változások fényében, például mert az MNB 7,75 százalékról 9,75 százalékra emelte az egyhetes betét kamatozását, ismét elválasztva azt az alapkamattól (igaz, közben kiderült, jövő kedden várhatóan ismét egy szintre hozza azokat). Surányi az eredeti interjúban a 7,75 százalékos alapkamatról határozottan állította: nem lesz elég a forint stabilizálásához. Ez azóta vastagon igazolódott.
Azt tervezi az Aldi, hogy az évkezdő nyolcszázalékos béremelés után a magas infláció miatt július elsejétől újabb 8–19 százalékkal emeli meg alkalmazottai fizetését. Az árstop kiagyalója, Nagy Márton erre felszisszent: vigyázat, ebből ár-bér spirál lesz; ha a munkáltatók inflációkövető béremelést adnak, annak még nagyobb infláció lesz a következménye.
A magyarországi élelmiszerárak kétszer olyan gyorsan nőnek, mint az euróövezetiek. A magyarázat a bérköltségek növekedésétől a hurráköltekezésen át a forint erőteljes leértékelődéséig terjed.
„Az inflációt könnyű előidézni, annál nehezebb megszüntetni” – idézte a tavaly októberben elhunyt Kornai Jánost Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank korábbi kétszeres elnöke az akadémiai Stádium 28 kör szerdai fórumán a FUGA-ban. A megszüntetés nehézségeit taglalva Bod Péter Ákos – szintén egykori jegybankelnök – azt az aggályát fogalmazta meg, hogy Magyarországon az infláció hosszabb ideig tart majd, mint másutt.
Ágazati különadók mögé rejti megszorító csomagját a kormány, és arra is ügyel, hogy a terheket ne a favoritjai nyögjék. Az unortodox Robin Hood ráadásul a leggazdagabbak közé szórja a beszedett 800 milliárdot.
Rálicitált bizottsági meghallgatásán Orbán Viktorra az utóbb gazdaságfejlesztési miniszterré választott Nagy Márton, akiről úgy tartják, az ő ötlete volt az üzemanyag és egyes élelmiszerek árának – a Fidesznek szavazatokban mérhető előnyt jelentő – befagyasztása.
Három plusz egy veszélyt, súlyos egyensúlyromlást lát Matolcsy György a magyar gazdaságban, és bemutatta a Magyar Nemzeti Bank felzárkózási programját. Ebben ezernyi teendőt javasol a kormánynak, viszont egy szót sem ejt a monetáris politikáról.
Most nem mondják, hogy nem kell félni. Fájásról senki nem beszél. Azt hirdetik egyetlen szólamban, hogy megvédik a családokat, hadseregük pedig az országot. Amúgy pedig csupán elvonják másoktól azt a pénzt, amelyen választási győzelmet vásároltak.
Csák János az ezredfordulón még nyilvánosan mert ütközni a miniszterelnökkel, ma a Fudan Egyetem ügyét és az alapítványi kiszervezéseket is támogatja. Hűségét mutatja, hogy még a kormányfő barátjáról, Mészáros Lőrincről is szuperlatívuszokban beszél.
„Barátaim nyugodtak, nem azt a kifejezést használják, hogy a háború után, hanem azt, hogy a győzelem után” – mondta Vlada Ralko ukrán festőművész, akinek az orosz invázió kezdete óta először Budapesten, a Nagy Diófa utcában található Kahán Art Space-ben nyílt kiállítása.
A fenti címet a „Reformok és fordulatok” alcím egészíti ki Csillag István új kötetében, amelyben a Pénzügyminisztérium, majd a Pénzügykutatási Intézet egykori munkatársa – később a Medgyessy-kormány gazdasági minisztere – tekint vissza gyötrelmes szakmai küzdelmeire az 1980-as években.
Egy sor gazdasági-pénzügyi mutató a tizennégy évvel ezelőtti krízist megelőző képet mutat. Akkor az amerikai jelzálogpiaci válság globális hatásai érték el Magyarországot, most az uniós támogatások elapadása, gázhiány és recesszió fenyeget.
Pánikszerűen, hatalmasat emelt az alapkamaton kedden a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa. Most először adta jelét annak, hogy az eddiginél nagyobb szigorra is hajlandó a forint árfolyamának védelmében és az infláció elleni küzdelemben.
A pénzügyi szektor finanszírozza a haderőfejlesztést, az energetikai és a távközlési cégek pedig a légi utasokkal karöltve a gazdag háztartások áram- és gázszámlájának nagy részét – ez az abszurditás a jövő évi költségvetés fő jellemzője.
Magyarország az euró bevezetésének egyetlen feltételét sem teljesíti, holott néhány éve majdnem mindnek eleget tett, és csak a szándékon múlott, hogy átveszi-e a közös valutát. A politikai döntés a halogatás, az ár a forint rendkívüli sebezhetősége és gyors értékvesztése, legfrissebben az euróval szembeni 400 forintos árfolyamhatár áttörése.
A világ nagy központi bankjai az infláció gyorsulása ellenére csak vonakodva, talán késlekedve szánták rá magukat kamatemelésre. Négy évtizede a Fed híres elnöke, Paul Volcker még húsz százalék fölé vitt kamattal törte le a 15 százalékos drágulást, igaz, recesszió lett a vége. Mire jó akkor a jegybanki politika meghatározó eszköze? Világmagyarázat Surányi György, Király Júlia és Csaba László közreműködésével.