Arany János "dekadens unokája", Vas István életművét mutatja be egy szentendrei kiállítás

Többnyire hiába keresték az irodalomtudósok a rendszerváltás éveiben a kádári Magyarországon kicenzúrázott, fiókban maradt irodalmi remekműveket, nem sok ilyet találtak. A kivételek egyike ott bukkant fel, ahol talán a legkevésbé lehetett számítani rá: annál a Vas Istvánnál, akit több évtizedes barátság fűzött a kulturális életet irányító Aczél Györgyhöz, és aki annak ellenére távol tartotta magát az ellenzéki tiltakozó akcióktól, hogy a rendszerkritikusok némelyikével szintén összejárt.

A költő 1956. november 1-jén írta Az új Tamás című versét, amelyet csak 1989-ben közölt a Holmi című folyóirat, de mindjárt az első számában, tisztelgés gyanánt. A vers első részében a bibliai Tamás apostol alakja bukkan fel, aki egészen addig nem hitt Jézus feltámadásában, amíg meg nem érintette a sebeit. A Tamás arámiul ikreket jelent, Vas versében a többet sejtető Kettősnek nevezte. A második részben a költő egyes szám első személyre vált, az 1956-os eseményekre utalva ünnepli, hogy

„Feltámadtál, sírbatett nemzetem, / A hét sebedet látta két szemem”, majd brutális nyíltsággal fogalmaz: „Halottak napja. A határon át / Özönlenek idegen katonák. / Jönnek a hódítók s a gyilkosok – Magyar vagyok.”

A Holmi 1. évfolyamának 1. száma 1989. októberéből, benne két Vas István-vers, a második Az új Tamás:

(null)

(null)