A Red Bullnak minden esélye megvan arra, hogy megdöntse a McLaren 35 éves rekordját, és sorozatban megszerezze a 12. győzelmét. A magyar pálya azonban mindig is tartogatott meglepetéseket, Max Verstappen ellenfelei pedig ebben bízhatnak. A hétvége eddigi legnagyobb meglepetéseként pedig Daniel Ricciardo visszatérése dobta már fel a hangulatot. Milyen izgalmakat tartogat a vasárnapi Magyar Nagydíj?
A Magyar Nagydíj eddigi legnagyobb sztorija Daniel Ricciardo visszatérése fél év elvonulás után. Egyelőre tombol az optimizmus, az ausztrál nagy reményekkel vág neki a karrierje felélesztésének. A Forma–1 történetében több nagy visszatérés is akadt: volt, amely fényes sikerrel, más viszont fájdalmas és mítoszromboló kudarccal zárult. Belátható időn belül kiderül, hogy Ricciardo melyik csoportba kerül.
Az ausztrál versenyző nagyot szóló visszatérése sokkal több dominót megmozgathat, mint az elsőre látszik. Daniel Ricciardo mindenesetre szemmel láthatóan újjászületett, és a Forma–1 is tárt karokkal fogadta vissza a rövidre zárt útkeresése után.
A Minimalisták szerint még soha nem volt ennyire belénk kódolva, hogy értelmetlen javakat halmozzunk fel a szeretteink és a kapcsolataink kárára. És nem csak ezek beszerzése, hanem a velük járó pluszköltségek, a tárolásuk, a velük való törődés is leapasztja az erőforrásainkat. A divathullámokban érkező lomtalanítás viszont csak egy kiindulópont, állítják a legújabb könyvükben, a tárgyaink rendezésén túl valahogy egyenesen kellene jönnünk önmagunkkal és a törekvéseinkkel is. Ebben nyújtanak támpontokat egy meglepően gyakorlatias könyvben.
Emanuela Orlandi épp negyven évvel ezelőtt tűnt el, 15 évesen. A sorsáról azóta rengeteg elmélet és összeesküvés-elmélet született, de soha nem találták meg, és azt sem tudják, mi lett vele. Elszökött, elrabolták, talán már nem is él? A KGB áll az eltűnése mögött, vagy az olasz maffia, esetleg a legfelsőbb szinteken a Vatikán? A szövevényes történet most újabb fordulatot vett, miután a Netflix sorozata és Emanuela Orlandi családja nyomás alá helyezte a Vatikánt.
Pedig kellene beszélnünk róla, ezt éppen ezek a könyvek is támasztják alá. A szó legszorosabb értelmében női könyvek ezek, tele olyan információval, ami elengedhetetlen a női testben létezéshez.
Az „autós üldözésről” szóló közlemény drámai hangvételéből következett, hogy a média nemcsak fel fogja idézni Diana tragikus halálát, hanem párhuzamba is állítja annak körülményeit Harry herceg és Meghan Markle „majdnem fatális” New York-i éjszakájával. Minél több részlet derült azonban ki az incidensről, annál inkább tűnt szenzációhajhászásnak a hercegi pár verziója a történtekről.
Elragadó, vicces, szomorú és mellbevágó – Meg Mason könyve, a Bánat és öröm esetében könnyű halmozni a jelzőket, az ausztrál szerző regénye teljes joggal vívta ki az olvasói és szakmai elismeréseket. És miközben a főhősével együtt nevetünk és sírunk, nem hagy nyugodni a kérdés, hogy hogy lehet „normális” életet élni, ha az emberben semmi nem „normális”.
Minden alkalommal, amikor egy új uralkodó trónra lép az Egyesült Királyságban, a pénzérméken található királyi portré profilja irányt vált. Károly a valóságban is új irányba fordul, de hogy ez merre mutat, abban nagy szerepe lesz nemcsak annak, hogy milyen király, hanem annak is, hogy milyen ember.
Egy évbe telt, hogy érdemben reagáljon az azóta szinte önálló életre kelt Oscar-pofonra, de mindezt egy 40 millió dolláros Netflix-különkiadásban tette. A reakciója azonban csak a bónusz volt: Chris Rocknak, miután néhány évtizeddel ezelőtt megforgatta a kést a világban a humorával, még 58 évesen is van mondanivalója róla.
Egy évtized telt el a Blurred Lines című videoklip megjelenése óta, amely Emily Ratajkowskit a világhír felé röpítette, a zenészeket pedig céltáblává tette. Az egyik álláspont szerint a dal a nemi erőszak himnusza, a másik szerint felhőtlen hülyülés. Ratajkowskit azonban nem csak azért érdemes nézni, ahogyan kinéz, hanem azért is, amit a teste üzen. A könyvének köszönhetően pedig végre azt is megtudhatjuk, hogy mit gondol.
Feszengő pilóták, parádézó olajsejkek, lábbal tiport emberi jogok. A Dzsiddában rendezett nagydíj aligha mondható a versenynaptár fénypontjának, Szaúd-Arábia azonban egyre szorosabban köti magához a Forma–1-et. A pilótáknak közben nem marad más, mint hogy versenyezzenek, és időről időre elmondják, mennyire fontosak az emberi jogok.
Azok a keretek, amelyek között a nők ma boldogulni próbálnak, sok szempontból kitermelik az érzelmi kiégéshez vezető csapdahelyzeteket. Legyinteni nem lehet rá, mert a tartós stressz, a túlterheltség és a felfokozott, le nem zárt érzelmek súlyosan károsíthatják a testi és a lelki egészséget is. A külvilágból érkező káros hatásokat kizárni nem tudjuk, így jobb, ha megtanulunk harcolni ellenük.
Nem menekülhetünk az idiótaság kultuszától – és Philomena Cunk munkásságának a megismerése óta nem is akarunk. A Netflixen futó Philomena Cunk szerint a világ alkotói tökéletesre csiszolták az ismeretterjesztő műsorok paródiáját, és paradox módon, miközben a címszereplő hülye kérdésein röhögünk, magunkról és a világról is rengeteget megtudunk.
Hihetetlennek tűnik, de a dokumentumfilmeseknek mégis sikerül megmutatniuk, mennyire könnyű egy manipulátor karmai közé kerülni. Lawrence Ray egy évtizeden át láncolta magához fiatalok egy csoportját. Az ígérte nekik, hogy „megjavítja őket”, de közben a személyiségüket és a valóságukat is széttörte. Az Ellopott fiatalság: Egy szekta karmaiban című dokumentumfilm egyik legijesztőbb üzenete nem is az, hogy mit tud tenni az áldozataival egy szörnyeteg, hanem hogy ez szinte bárkivel megtörténhet.
A teniszt is utolérte a Netflix filmes csapata. A Break Point a Forma–1-et bemutató Drive to Survive sikerét meglovagolva igyekszik reality-sztárrá alakítani azokat a fiatalokat, akik a Federer–Nadal–Djokovic és a Williams testvérek utáni korszakot meghatározhatják.
Minél több feladatot akarunk minél rövidebb idő alatt elvégezni, annál több feladatunk lesz, és annál boldogtalanabbak leszünk – dióhéjban ezzel az indoklással veszi fel a harcot a hatékonyság és produktivitás hajszolásával Oliver Burkeman az egyszerre önsegítő és filozófiai rétegeket kapargató könyvében. És hogy miért kell egyáltalán megvívni ezt a harcot? Mert az élet rövid, és ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni.
A levelek olykor a történelem legszemélyesebb, legintimebb mozaikjainak bizonyulnak. Tükrözik a feladó és a címzett viszonyát a korhoz, és a kor hatását rájuk és a kapcsolatukra. A náci ideológia térhódítását, majd pusztítását pont ezen a kommunikációs csatornán keresztül mutatja be két nemrég megjelent könyv. Míg az egyik fikciós, irodalmi vádirat a nácizmus ellen, a másik a valóságot kutató munka eredménye, és egyben szívszorító lenyomata az emberi kapcsolatoknak egy embertelen korból.
A testét csak vonszoló Andy Murray azalatt a három meccs alatt, amíg versenyben volt Melbourne-ben, olyasmit művelt, amivel megőrjítette a nézőket, és örökre beírta magát az Australian Open történelmébe.
Téveszmék, ellentmondások, képmutatás, máig fel nem dolgozott trauma és rengeteg düh szülte Harry herceg memoárját. A könyvből és a megjelenést övező interjúkból egy összeomlás előtt álló ember képe rajzolódik ki, ahogy az is kiolvasható belőlük, hogy pont azok próbálnának segíteni rajta, akiket hátba támad: az apja és a bátyja. Ő azonban már nemhogy nem akarja, de talán nem is tudja észrevenni a kockázatos zsákutcát, amelybe az elmúlt hat évben navigálta magát. Harry herceg története közben azért is zavarba ejtő, mert nehéz mit kezdeni egy olyan áldozattal, aki maga is bully.