szerző:
Vándor Éva
Tetszett a cikk?

A pápaválasztás rejtélyes folyamata Ferenc tolmácsolásában már-már emberközelinek tűnik. A halála előtt nem sokkal megjelent, Remény című önéletrajzában felidézte, hogyan élte meg a sorsfordító pillanatokat 2013 márciusában. Az akkori gesztusai már sejtették, milyen pápa lesz belőle. És szinte az utolsó pillanatig viccnek gondolta, hogy tényleg megválasztják.

Rólam szó sem volt.

Jorge Mario Bergoglio bíborost – ahogy a Remény című memoárjában fogalmaz – „döbbent ámulat” fogta el, amikor 2013-ban pápává választották. A konklávé rejtélyes dinamikája a következő időszakban ismét leköti majd a világ figyelmét, a most 88 éves korában elhunyt Ferenc pápává választása pedig arra emlékeztet, hogy erős jelöltek ide, esélyesek oda, a szavazás végeredménye sokszor kiszámíthatatlan. És 12 évvel ezelőtt senkit nem lepett meg annyira, mint magát Ferencet, aki az akkori érzéseit a nemrég megjelent önéletrajzában osztotta meg.

Ferenc pápa csak a halála után akarta „meggyónni” az életét, de a világ állapota miatt nem várhatott vele

A Remény című önéletrajzában nemcsak az életét meséli el, hanem a papi hitvallása mentén figyelmeztet arra, hogy a vesztünkbe rohanunk.

2013-ban március 12-én kezdődött a konklávé. Bergoglio bíboros meg volt győződve arról, hogy március 23-án már indulhat is haza, ezért megvette a repülőjegyét. „Nagyhéten egyetlen pápa sem lép hivatalba, gondoltam, szombaton felszállok szépen a gépre, és hazamegyek. Pont” – avatta be olvasóit az akkori belső monológjába.

„Mi lenne, ha téged választanának?” – kérdezte tőle néhány nappal korábban egy érsek. – „Ugyan, ne viccelj már!” – hárított Bergoglio, aki kifejezetten kellemetlennek élte meg a beszélgetést, és amikor az érsek erősködött, hogy elfogadná-e, ha megválasztanák, diplomatikusan annyival zárta rövidre:

Nézd, ebben a helyzetben egyetlen bíboros sem mondhat nemet az Egyházban.

Ferenc visszaemlékezése szerint azután kezdtek el pápaképes bíborosként tekinteni rá, vagy ahogy ő fogalmaz, azután kezdte el felkelteni a jelenlévők érdeklődését, hogy a bíborosi kollégium utolsó előkészítő ülésén egy rövid, rögtönzött, négy-öt perces beszédet tartott. Innentől egyre többen utalgattak arra, hogy ő lesz a következő pápa. Havanna érseke például a konklávé harmadik napján kérte el a lejegyzetelt beszédét azzal a megjegyzéssel, hogy így legalább hazavihet egy emléket a pápától.

Ferenc még mindig viccnek gondolta.

Egy idő után már azt a kérdést szegezték neki, hogy megírta-e a beszédét. Mármint azt, amelyet az erkélyen tart majd. „Újabb vicc…? Vagy csak a körülményekből fakadó élcelődés” – értetlenkedett tovább az argentin bíboros.

A bíborosok készülnek a szavazásra 2013-ban
OSSERVATORE ROMANO / AFP

A harmadik szavazás után az étkezésre szolgáló refektóriumban néhány európai bíboros odahívta őt az asztalához, és kérdések sorát tette fel neki. „Már-már azt éreztem, vizsgáztatnak… És ez valószínűleg így is volt: vizsgáztattak, csak épp én nem jöttem még rá.”

A negyedik szavazás előtt kezdte el megérteni, hogy „veszély fenyegeti”, a neve egyre többször hangzott el a szavazatszámlálás alatt. „Ne aggódj, ez a Szentlélek műve” – veregette meg a vállát a brazil bíboros.

Az ötödik szavazást két szavazólap összetapadása miatt meg kellett ismételni. Ekkor már hetvenhetedszerre is elhangzott a neve, ez volt a kétharmad, amelyet el kellett érni, hogy le tudják zárni a szavazást. Még zajlott a számlálás, amikor a bíborosok tapsolni kezdtek.

A pápa azt írja, akkor merült fel benne a Francesco név, amikor az egyik bíboros egy ölelés kíséretében azt mondta neki: „Aztán ne feledkezz meg a szegényekről!”

A pápa utolsó találkozója előrevetítette, hogy milyen lehet a világ nélküle

A pápa az együttérzést testesítette meg egy olyan világban, amely mindinkább az erő és a kegyetlenség kultúrájára épít. Sokan érezhetik most úgy, hogy nemcsak az egyház, hanem a világ is elveszített egy olyan vezetőt, aki képes morális iránymutatást adni. Ferenc pápa utolsó találkozója rávilágít arra, hogy mit veszíthetünk azzal, ha nincs, aki ellentartana az önző politika rombolásának.

Ferencnek nemcsak a nevéről kellett döntenie, hanem rögtön szartoriális dilemmák elé is állították, de ő hárított minden próbálkozást. Nem kért a gyűrűből és az aranykeresztből, nem kért a piros cipőből, amelyet elődje, XVI. Benedek tett a gardróbja kulcsdarabjává. Nem kérte a bársonymozettát, ezt a könyökig érő papi gallért, és lenvászon karinget sem. Amikor azt javasolták, hogy cserélje le a nadrágját fehérre, csak mosolygott. „Nem öltözöm fagylaltárusjelmezbe” – mondta, hogy mindenki értse.

De Ferenc még így sem mozgott otthonosan az új öltözékében, így aztán megbotlott egy lépcsőfokban, amikor az egyik bíboroshoz sietett. „A pápa első lépése egy botlás volt. De nem estem el” – írta az önéletrajzában. Magától értetődően utasította el azt is, hogy helyet foglaljon az oltár elé készített trónon, helyette talpon maradva ölelt meg mindenkit.

Az új pápa nemcsak a protokollal nem volt tisztában, de azt sem tudta, hogy mit fog mondani, amikor kilép a térre néző erkélyre. „Tudjátok, a konklávé kötelessége volt, hogy új püspököt adjon Rómának. Úgy tűnik, hogy bíboros testvéreim a világ végére mentek érte. Köszönöm a fogadtatást” – találta meg végül a szavakat.

Ferenc pápa a megválasztása után
OSSERVATORE ROMANO / AFP

Aznap lehetősége volt még egy limuzint is visszautasítani, inkább a bíborosokkal együtt buszozott vissza a Szent Márta házba. A limuzint soha többé nem látta, és az apostoli palota pápai rezidenciájába sem költözött be, élete végéig a Szent Márta vendégház 201-es, nappaliból és hálószobából álló szerény lakosztályában lakott.

Megválasztása után a bíborosokkal elköltött vacsora alatt is várt még Ferencre egy beszéd, pontosabban egy pohárköszöntő.

Hát legyen. Elmosolyodtam, és magasba emeltem a poharam:

– Isten bocsássa meg a döntéseteket! – mondtam.

A pápa hétköznapi gyakorlatiasságára jellemző, hogy a sok egyeztetés, készülés és szervezés közepette eszébe jutott az is, hogy felhívja az újságosát Buenos Airesben, megköszönje addigi szolgálatait, és megkérje, függessze fel a lapok kiszállítását. „Nos hát, tudod, mi történt…” – mondta.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!