Putyin személyesen akarta a halálát, de ő a síron túlról is üzen

Alig néhány nappal az után, hogy Donald Trump már egy telefonhívással kisebb diplomáciai győzelmet kínált tálcán Vlagyimir Putyinnak, és az Ukrajnáról szóló amerikai-orosz tárgyalások belengetésével megadta az orosz elnöknek, amit akart, csendben eljött Alekszej Navalnij halálának az egyéves évfordulója. Megrendítő mementója ez az ellenállás hősiességének: Navalnij személyében egy olyan embert iktatott ki Putyin rendszere, aki ismerte és értette a rezsim működését, és rendületlenül megpróbált fogást találni rajta. 

Navalnij egy éve halott, a nemrég megjelent Hazafi című memoárja azonban a síron túl is érvényessé és sürgetővé teszi az üzenetét. Egyrészt a realitást a képünkbe tolva írja: 

Az az igazság, hogy alábecsüljük, mennyire szívósak az autokráciák a modern világban.

Másrészt minden erejével hinni akart, és azt akarta, hogy az olvasói is higgyenek egy másik jövőben. A börtönnaplója utolsó bejegyzésének a végén ezt írja:

Hazugságok, és semmi más, csak hazugságok. Recsegve-ropogva fog ez összedőlni. A putyinista állam fenntarthatatlan. Egy napon majd azt látjuk, hogy már nincs ott. A győzelem elkerülhetetlen. De most az a lényeg, hogy ne adjuk fel, és álljunk ki a hitünkért.

Abban, hogy a memoárjának a nagy része börtönben íródott, nincs semmi – ahogy a könyvben fogalmaz – „drámai fordulat”. Navalnij nemcsak a börtönévek, hanem a lehetséges meggyilkolása tudatában ment előre – bár volt időszak, amikor azt gondolta, az ismertsége védelmet nyújthat neki. A megtorlás valóságával való megbékélésében egyfajta sztoikus hozzáállás fedezhető fel, miközben dolgozott azon, hogy elhessegesse magától annak a gondolatát, hogy megtámadhatják, letartóztathatják vagy akár megölhetik.

„Nem tudom kontrollálni mindazt, ami velem megtörténhet, és önpusztító dolog lenne állandóan ezen agyalnom. (…) Nem arról van szó, hogy próbálok nem gondolni erre, hogy homokba dugom a fejem, és úgy teszek, mintha a veszély nem is létezne. De egy napon egyszerűen meghoztam azt a döntést, hogy nem fogok félni.”

Alekszej Navalnij

Kirill KUDRYAVTSEV / AFP

Csernobil, az ősforrás

Navalnij gyerekkorában Csernobilhoz közel, egy kis ukrán faluban, Zaleszjében töltötte a nyarakat. 1986-ban az atomerőmű katasztrófája, és az arra adott hatalmi reakció meghatározó szerepet játszott a világra való ráeszmélésében. Az ellenzékisége tulajdonképpen visszavezethető a zsigeri ellenállásra az irracionális és szürreális, emberéletekbe kerülő propagandával szemben, amelyet a katasztrófa eltagadására vetett be a hatalom.