A mintából hiányzik az örökítőanyag

A Popular Science júniusi számában olvasható beszámoló szerint Godfrey Louis a Mahatma Gandhi Egyetem szilárdtest-fizikával foglalkozó kutatója az Astrophysics and Space Science című tudományos folyóirat áprilisi kiadásában tette közzé vizsgálata eredményeit, melyek szerint a vízmintákban eddig ismeretlen élőlényekre bukkant.

Louisnak sikerült a mintából izolálnia egy csoport vöröses színű, vastag falú, sejthez hasonlító struktúrát, amelyek mintegy 10 mikron hosszúságúak. A tudós azt a különös megfigyelést tette, hogy bár a furcsa „lények” szervezetében nem sikerült kimutatni DNS-t, illetve örökítőanyagot, azok jelentős számban tudtak szaporodni még 300 Celsius-fok feletti hőmérsékletre hevített vízben is (Az élet fennmaradásának eddigi határa víz esetében 121 Celsius-fok volt).

A tudós felvetése szerint az organizmusok azért tudtak életben maradni, mert valójában a világűrből érkeztek egy üstökös, vagy meteor „fedélzetén”, ahol alkalmazkodtak az űrben tapasztalható mostoha körülményekhez. Az elmélet szerint az „űrlényeket” szállító égitest a felső légrétegekben darabjaira hullott, s a vörös színű baktérium-szerűségek így tudtak keveredni az India felett szálló esőfelhőkkel.

Amennyiben Louis elmélete bizonyítást nyer, választ kapunk a sokakat foglalkoztató kérdésre: létezik-e élet a Földön kívül.

Tavaly télen Louis elküldött néhány mintát a csillagász Chandra Wickramasinghe-nek, aki kollégáival együtt a walesi Cardiff Universityn a kísérlet megismétlésével próbálkoznak. A Popular Science értesülései szerint a kutatás eredményeiről még az idén beszámolnak majd a tudósok.

A földhözragadtabb felvetések szerint vörös algák, gombaspórák, illetve az Arab-félszigetről érkezett vörös homok a felelős a 2001-es „vérzivatarért”. Talán a legkevésbé komolyan vehető egy olyan elmélet, mely szerint egy meteor által eltalált magasan repülő denevérraj vére keveredett az esővel.

Louis és kollégái azonban elvetik a fenti vélekedéseket, rámutatva, hogy mind az algák, mind a gombák szervezetében kimutatható az örökítőanyag, a vérsejtek fala pedig meglehetősen vékony, s rövid idő alatt elpusztulnak, ha vízzel és levegővel érintkeznek.

„Ennél is fontosabb, hogy a vérsejtek nem képesek szaporodni” – magyarázta Wickramasinghe a Popular Science-nek adott interjújában. „Készítettünk néhány lenyűgöző elektronmikroszkópos felvételt, s a sejtek belsejében apró ivadéksejteket találtunk.”

Az indiai szakember számára különleges jelentősége van Louis felfedezésének. Wickramasinghe ugyanis 25 évvel ezelőtt társszerzője volt a panspermia elméletnek, mely szerint a Földet olyan baktériumok népesítették be, amelyek a világűrből érkező sziklákon vészelték át a kozmosz rideg körülményeit.

Milton Wainwright, a University of Sheffield mikrobiológusa szintén részt vesz a kutatásban, csapatával ugyanis azt vizsgálják, Louis mintáiból valóban hiányzik-e az örökítőanyag.

„Egyelőre csupán egy tesztet futtatunk le, s pozitív eredményt kaptunk” – magyarázta a szakember. „Az általunk ismert élethez szükség van az örökítőanyagra, ellenkező esetben nem nevezhetjük életnek ezt a folyamatot. Azonban még abban az esetben is, ha ez az organizmus jelenti a kivételt, még nem bizonyított, hogy valóban földönkívüli szervezetről van szó.

Louis és Wickramasinghe a továbbiakban izotópvizsgálatnak vetnék alá a mintákat. Ha az eredmények jelentősen eltérnek a Földön tapasztalt értékektől, komoly bizonyíték kerülhet a két tudós kezébe. Ennek ellenére Louis maga is szkeptikus a felfedezést illetően.

„Igazán boldog lennék, ha egyszerűbb magyarázattal állhatnék elő” – mondta a tudós. „Jelen pillanatban azonban egyelőre nem ismerek ilyet.”