A jövő áramforrásai? © sxc.hu

Az alternatív energiaforrásokat kutatók figyelme egyre inkább az égre szegeződik, ahol a szél éjjel és nappal, az év 365 napján fúj. Elképzeléseik szerint a Föld teljes elektromos áram igényét képesek lennének kielégíteni a néhány kilométer magasan zajló légmozgások.

A kérdés csak az, sikerül-e az ott termelődő energiát költséghatékonyan és biztonságosan lejuttatni a Földre. Tucatnyi kaliforniai, s sok más a világ egyéb tájain élő kutató szerint glóbuszunk energiaigényeit hatalmas sárkányszerű szélerőművek biztosíthatják. A téma szakértői az ötlet bizarrsága ellenére megfontolandónak tartják az elgondolást, további kutatásokat javasolva.

A szóban forgó széláramlatok jellemzően nyugatról keletre fújnak 9,5 -14,5 kilométer magasan, 500 kilométeres átlagsebességgel. A magasban szárnyaló „generátorok” az elképzelések szerint befognák az áramlatokat, és hosszú kábeleken a Földre továbbítanák a termelt áramot.

Az elképzelések szerint az áramtermelő sárkányok annyira magasan helyezkednének el, hogy sem az általuk keltett zaj, sem látványuk nem zavarná a földiek életét. „Számításaim szerint, ha csak a fent említett nagy erejű áramlatok egy százalékát energiatermelésre fognák, az elég lenne a Föld teljes villanyáram szükségleteinek kielégítésére” – vélekedik Ken Caldeira, a Stanford Egyetemen lévő Carnegie Intézet Globális Ökológia részlegének atmoszférakutatója.

A nagy erejű áramlatok kutatása az 1980-as évekre nyúlik vissza, s leginkább a Sydney-i Technológiai Egyetemen tevékenykedő Bryan Roberts nevéhez köthető. Tudósok egy csoportjával akkor, egy kétrotoros eszközt teszteltek, mely már az alsóbb légrétegekben működtetve is nagy mennyiségű áram termelésre bizonyult alkalmasnak.

Egy a mostani tervek szerint készülő áramtermelő sárkány azonban többmillió dolláros befektetést igényel, ráadásul a kutatóknak meg kell találniuk azokat az anyagokat, melyek ellenállóak az 500 km/h sebességgel fújó szélrohamoknak. Továbbá az sem megoldott, hogyan követik a kábelekkel az égen ide-oda száguldó sárkányt. Nyugtalanító kérdés még, milyen hosszú legyen, és milyen anyagból készüljön a sárkányt a földi áramgyűjtővel összekötő kábel, mely a gyermekek által röptetett társaikhoz képest, az energia továbbítását is el kell hogy lássa.

David Shepard a Szilikon-völgy egyik veterán vállalkozója - aki már az első ausztrál és több kanadai kísérlet finanszírozásában is részt vett – szerint: „15 év múlva, ezekkel az eszközökkel már az Egyesült Államok teljes áramtermelését megoldhatják”.

Mások a kőolaj terjedés példáját emlegetve figyelmeztetnek, hogy az energiapiac lassan változik. „A XIX. században 25 évbe tellett, míg a szénfogyasztás mellett 1 százalékot szerzett az energiapiacból a kőolaj.”

A környezetvédők azon aggodalmaira, hogy a sárkányokon lévő turbinák veszélyeztetik a madárvilágot Caldeira így felel: „A széltermelők jóval magasabban repülnének mint a madarak, s csak egy rendkívül kis részét érintenék az égnek, ennek ellenére meg kell találni a módját, hogyan figyelmeztessük a madarakat”.

Mások a repülők biztonsága miatt tartanak a megoldástól, emiatt azonban Shepard egyáltalán nem izgul. Példaként hozza az Egyesült Államok Mexikóval határos vidékén a levegőben lebegő léggömböket, melyek a két ország közti drogcsempészet forgalmát figyelik és leplezik le. A Tethered Aerostat Radar System, mely a légi forgalmat monitorozza, átlagosan 15 ezer láb magasságban működik és eddig sosem ütközött egyetlen radarba sem repülőgép.