És mindenkinek volt előtte is mobilja (az a bizonyos „régi” mobil), ugye? Nos, az esetek nagy százalékában, a "régi mobil" nem ritkán három-négy évig szolgálta gazdáját, hóesésben, esőben, teve-szafarin. Persze nagy volt és ormótlan, nem volt színes, és csak egy csengőhangot tudott, ami nem is volt dallamos. És mégis, nem romlott el, csak kicseréltük mert már túl régi volt.. Az új modell már fényképez, lejátszik MP3-akat és csont nélkül fut rajta a „laracroft”. Csak éppen egy év múlva új akkumulátor kell bele, és a nyomógombok is kezdenek furcsán viselkedni. És különben is, már olyan olcsón vannak mégjobb, még újabb mobilok. Akciósan...

A tech-paranoia, röviden t-para kifejezés amerikából származik, és a legújabb összeesküvés-elméletet takarja. Ilyen elméletekből az amerikaiaknak rengeteg van mellesleg... Eme legújabb elmélet lényege, hogy a kommunikációs és számítástechnikai eszközöket gyártó multik, gondosan és szándékosan úgy állítják elő legújabb ketyeréjüket, hogy lehetőleg egy-két éven belül újat kelljen vásárolnunk. Ez persze nevetségesen hangzik (és nem is igaz), azonban vannak érdekes és igaz történetek ezzel kapcsolatosan. 

A Tech-para leghíresebb és bizonyíthatóan igaz "példa" esete 2003-ban történt: a hollandiai Consumentenbond fogyasztóvédelmi szervezet felszólította a vásárlókat, hogy legyenek szívesek a *** cég nyomtatóit elkerülni, azaz ne vásároljanak XY cég termékéből. Hogy miért? Nos azért, mert a Consumentenbond megvizsgálta az eme cég által gyártott nyomtatók festékkazettáit, és találtak benne egy chipet, aminek nem kellett volna ott lennie.

vajon tényleg csak humbug?

Ez a chip, ugyanis figyelte, hogy mennyi festék van még a kazettában, és amikor a tartály harminc százalékra ürült (tehát volt még benne bőven), akkor rábírta az elektronikát, hogy egy „festékkazetta kiürült” üzenettel tegye boldoggá a felhasználót. Ebből később világraszóló botrány lett, a felszólítást a fogyasztóvédők később visszavonták, mivel a gyártó céggel egyeztetve kiderült, hogy a kazettában maradó festék igenis szükséges, mivel ez védi a nyomtatófejet. Állítólag.

Hasonló történet: tengerentúli sufni-tuning őrültek állítólag találtak egy megmagyarázhatatlan áramkört egy bizonyos cég monitoraiban. A chip soha nem csinált semmit (nem működött) egészen addig amíg a monitor „el nem romlott”. Ekkor csak a chip működött, a monitor már nem. Hmm... Hasonló történet magyar fórumokon is olvasható: élelmes fórumozók szétszedtek egy (vezető márkájú) notebook-ot, és lám ! Csodák csodája, ők is találtak egy chipet, ami semmi mást nem csinál csak számolja, hogy hányszor töltöttük fel, illetve mennyi ideje használjuk már az akkumulátort. Hány napja, hány hónapja, és így tovább. Tikk-takk, tikk-takk. Állítólag ha ez a számláló elér egy bizonyos értéket, akkor a gép szól, hogy az akku immáron megérett a cserére. Attól függetlenül, hogy az akku milyen állapotban van. 

Persze a gyártó cég ezt rögtön cáfolta, mondván a chip célja, hogy a szervizesek ki tudják olvasni belőle azt az információt ami segíti őket a javításban/cserében. Aztán vannak még történetek érdekes és különleges esetekről, amikor egy-egy bizonyos mobiltelefon-széria hirtelen mindenkinek egyszerre kezd el „rakoncátlankodni”, ráadásul érdekes módon nagyjából ekkor jön a még újabb széria ugyanebből a típusból... És így tovább, se szeri- se száma az ilyen történeteknek a weben.  Sőt, mindenki tud saját példát is, biztosan. De vajon miért lenne érdeke bárkinek is, hogy a fogyasztót „átverje”, amikor a fogyasztó magától is képes csillagászati összegeket költeni az új ketyerékre? Másik oldalról vizsgálva viszont, ha veszünk egy tintasugaras nyomtatót, akkor miért nem használhajtuk azt tíz évig (akár), mint a régi szép időkben az Orion színes-tévét? Hiszen ha egyszer szépen nyomtatja ki családi fotóinkat, akkor tíz év múlva is szépen fogja kinyomtatni az unokák képeit, nem? Nos a válasz egyszerű: ha valakinek van ideje, próbálja ki ! Vegyen egy nyomtatót, és tíz év múlva kiderül: összeesküvés áldozatai vagyunk-e, vagy nem.